szogdok: →Szogdia népe. - A szogd szó jelentését pontosan nem tudjuk, többen (L. I. Albaum, Sz. K. Kabanov, K. M. Bajpakov, L. B. Erzakovics) a szug, 'égni' igéből próbálják magyarázni, és e szerint a szogd 'tisztító tüz'-et jelentene. - A Ny-i forrásokban a →türkök első szereplése összekapcsolódott a szogdokkal. Az 567. évi bizánci követséget Maniach szogd kereskedő vezette, aki a nagy türk kán, Istemi kagán legfőbb bizalmi embere volt. Szogdiáról szó esett Baktria, a párthus és kusán birod. kapcsán is. A ~ Kr. u. 751-ig közel egy évezreden át kezükben tartották a K-Ny-i keresk-et, hatalmas piacokat létesítettek, városaik mind nagyságukkal, mind szépségükkel elkápráztatták az utazókat. A ~ földjét a türkök már a 6. sz. végétől fennhatóságuk alatt tartották, tehát az Eu-ba bejövő „türk” népek - így a magyarok is - már ezen a vidéken is ismerték a földművelést és a nagyállattartást. - A ~nak már Krisztus születése táján az arameus ábécé betűivel való saját folyóírásuk volt; nyelvük az iráni nyelvcsaládba tartozott. Nagy felfedezés volt, amikor 1932: a Mug-hegységben egy barlangban kosárba rejtve egy pásztor rátalált 97 darab papírra és fára írt szogd, türk és kínai nyelvű dokumentumra, amely az arabok elől a hegyekbe menekülő Devastics szogd dikhán (fejedelem, nagybirtokos, „főnök”, ur. 708-22) levéltára volt. Már a Kr. u. 3. sz-tól ismerünk szogd nyelven írt manicheus, buddhista és keresztény szövegeket. Amíg az arabok „Allah nevében”, a szogd királyok „Isten nevében” formulával kezdték írásaikat. Nagy valószínűség szerint a szogd írásból fejlődött ki az ujgur, a mongol és talán a mandzsu írás is; sok betűjük megegyezik az ősi magyar írással is. A ~nak jelentős pénzverésük is volt. Ky.I.