szolipszizmus (a lat. solus, 'egyedül' és ipse, 'önmaga' szavakból): a gondolkodó alanyt túlhangsúlyozó filozófiai szemlélet; a →monizmus egyik formája, az alanyt hangsúlyozó újkori gondolkodás szélsőséges következménye. - 1. Az ismeretelméleti ~ csak a tudatban közvetlenül megjelenő dolgokat, v. csak a személyes élményeket tekinti valóságnak, minden egyebet merő elképzelésnek tart (G. →Berkeley, J. G. →Fichte, →szubjektivizmus, →szubjektív idealizmus). - 2. Az etikai ~ abból indul ki, hogy csak annak van értéke, ami az alany számára hasznos (→önzés). - 3. A módszertani ~ a tudás biztos kiindulópontjának tekinti a gondolkodó alanyt (R. →Descartes). **

LThK 1993. IX:711.