🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > szomjúság
következő 🡲

szomjúság (lat. sitis): 1. szoros értelemben a szervezet normálisnál nagyobb folyadékszükséglete, melyet a garat és a szájüreg szárazságérzete kísér. Kiváltó oka lehet a szervezet vízforgalmának változása, nagy vízveszteség, sós étel fogyasztása, de kiválthatja a középagy központjának izgalma is. Betegségek (cukorbaj, kolera, veszettség) és magas láz kísérőjelensége is lehet. Fiziológiailag a ~ kínzóbb érzés, mint fogalompárja, az →éhség. - A ~ a legszorosabb kapcsolatban van a →víz lelőhelyeivel: →ciszterna, →forrás, →kút, →élő víz, →patak. - 2. átvitt értelemben az értékek és erények, főként az egység, igazság, jóság, szentség, szeretet utáni →vágy (→szenvedély) fokozott formája, melynek csúcsa az Isten utáni vágy, beteljesedése az →üdvösség. - A Szentírásban. A →pusztai vándorlás során a nép lázadásának oka (Kiv 17): az Úr hozta ki népét Egyiptom földjéről, átvezette a sivatagon, a kietlen és puszta földön, a ~ és a halál árnyékának földjén, melyen senki sem jár és ember nem lakik (vö. Jer 2,6). A kivonulás során az Úr „a folyókat pusztává változtatta és a vízforrásokat szomjas földdé” (Zsolt 107,33). „Jönnek napok - mondja az Úr, az Isten -, amikor éhséget bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre, ~ot, de nem vízre, hanem az Úr szavának hallgatására. Vándorolnak egyik tengertől a másikig, kóborolnak északtól délig, keresik az Úr szavát, de nem találják. Azon a napon ~ gyötri majd a szép lányokat és az ifjakat”, akik bálványokra esküsznek (Ám 8,11-14). - Mózes a halála előtt így figyelmeztette népét: „Ha nem hallgatsz az Úr, a te Istened szavára (...), akkor utolérnek és teljesednek rajtad mindezek az átkok: (...) Mivel nem szolgáltál az Úrnak, a te Istenednek örömmel és jó szívvel a bőségben, szolgálsz majd éhségben és ~ban, mezítelenül és nagy nyomorúságban az ellenségnek, melyet rád szabadít az Úr; vas igát rak a nyakadra, míg ki nem pusztít.” (MTörv 28,15.47-48) A →babiloni fogságból visszatértek az →engesztelés napján a leviták hálaimájában emlékeztek meg Isten irgalmasságáról: „Nem tagadtad meg szájuktól mannádat és ~ukban vizet juttattál nekik” (Neh 9,20). - Holofernesz földeríttette Betulia forrását, mely a várost vízzel látta el, hogy ~gal kényszerítse meghódolásra a város. Az ostromzár 34 napig tartott, s „Betulia lakóinak kifogyott a vize, a ciszternák kiürültek, s már egyetlen nap sem ihattak eleget, mert kimérték nekik a vizet (...), elepedtek a ~tól, összeestek a város utcáin”. A kétségbeejtő ~ közepette indult Judit az ellenség táborába (Jud 7-8). - A →messiási jövendölések között: „Ételembe epét kevertek és ~omban ecettel itattak” (Zsolt 69,22). Isten teremtő jósága önti a forrás vizét patakokba, ad inni a mező vadjainak (vö. 104,10-11). - A próféták szerint a ~ Isten büntetése és irgalmasságának jele: a →jajkiáltások között: „Bizony, fogságba hurcolják majd népemet, mert nincs benne érteni akarás. A hatalmasok éhen vesznek, maga a nép meg ~tól eped el” (Iz 5,13). Az igazságosan uralkodók olyanok, „mint a menedék a viharban, mint a patakok vize a szárazságban és a magas szikla árnyéka a szomjas földön” (32,2). Az új kivonulás ígérete szerint az Úr folyókat fakaszt a kopasz dombokon és forrásokat a völgyek ölén a vizet kereső szűkölködők és szegények számára, akiknek nyelvük kiszáradt a ~tól (vö. 42,17-18). A végső nyomorúság képeként „a csecsemőnek a ~tól az ínyéhez tapad a nyelve a keblen” (Siral 4,4). Ha Izr. meg nem tér, „olyanná teszem, mint amikor született: pusztasággá változtatom, aszú föld lesz belőle és szomjan hal” (Oz 2,5). - Szt Pál a gyöngeségeivel dicsekedve mondja: „Fáradtam és gyötrődtem, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, fagyoskodtam és nem volt, mit fölvennem” (2Kor 11,27). - Akik a Sion hegye ellen harcolnak, úgy járnak, „mint a szomjazó, aki azt álmodja, hogy iszik, de ha fölébered, továbbra is bágyadt és szomjas” (Iz 29,8). - A 42. és 63. zsolt. a lélek Isten utáni vágya: „Mint a szarvas a forrás vizére, úgy vágyódik a lelkem utánad, Uram. Lelkem szomjazik az Isten után, az élő Isten után” (42,2-3); „Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem. Utánad sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld (63,2). - „Gyötörte őket a ~, akkor segítségül hívtak, és vizet adott a meredek szikla, eloltotta szomjukat a kemény kőszál” (Bölcs 11,4). A bálványimádók figyelmeztetése: „meglátjátok, a szolgáim isznak majd, ti pedig szomjazni fogtok (Iz 65,13). A bölcsesség mondja: „Aki megízlel, még jobban kíván, s aki iszik belőle, még jobban szomjazik utánam” (Sir 24,21). A messiási időkben hangzik: „Ti szomjazók, jöjjetek a vizekhez mind, s bár nincs pénzetek, siessetek ide” (Iz 55,1). - Az ÚSz-ben a 4. a →nyolc boldogság között: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert őket kielégítik” (Mt 5,6). Az →irgalmasság cselekedetei között szerepel a ~ csillapítása is (25,35.42;. Iz 58,7; Ez 18,7.16). - A szamariai asszony tört-ében a ~ a megváltásra váró ember és a Megváltó kapcsolatának a képe: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, melyet én adok, az nem szomjazik soha többé” (Jn 4,1-26). A kafarnaumi zsinagógában mondja Jézus, a kenyérszaporítás után: „Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, nem szomjazik soha” (6,35). A Golgotán, közvetlenül a halála előtt, „Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett, de hogy egészen beteljesedjék az írás, megszólalt: »Szomjazom« (...) Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: »Beteljesedett«. Azután lehajtotta a fejét és kilehelte a lelkét” (19,28-30; →Jézus hét szava a kereszten). - A Jel szerint az üdvözültek „nem éheznek és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség, mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti és az élő vizek forrásához tereli őket. Isten pedig letöröl a szemükről minden könnyet” (Jel 7,16-17); Krisztus mondja: „Én vagyok az alfa és az omega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának vizéből” (21,6). „A lélek és a menyasszony hív: »Jöjj el!«, aki hallja, hívjon: »Jöjj el!«, aki szomjazik, jöjjön, aki kívánja az élet vizét, ingyen igyék” (22,17). **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.