🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > szticherón
következő 🡲

szticherón (a gör. sztichéresz, 'verses ének' szóból): a bizánci szertartású egyház énekeinek egyik jelentős csoportja. - Az elnevezés onnan ered, hogy a gör. eredetiben verses formája van és ált. egy zsoltárvers, ún. elővers éneklése előzi meg (sztichosz, 'verssor'). Tartalma szerint: 1. feltámadási ~, vagyis ~ anasztászinon, mely Jézus Krisztus föltámadását dicsőíti; 2. előverses ~, vagyis ~ ton aposztichon, melynek előversei az alkalomnak megfelelően váltakoznak; 3. bűnbánati ~; 4. az ünnepek és a szentek tiszt-ére írt ~; 5. doxatikon = dicsőségre való, melynek előverse: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek; 6. Theotokion ('Istenszülői ének'), az Istenszülő Szűz Mária tiszt-ére szerk. énekek. Legnevezetesebb közülük a dogmatikon ('dogmatikus ének'), mely az Úr Jézus megtestesülésére vonatkozó hittételeket foglalja össze. P.I.

Mikita 1891:76. - G.k. szert-tan 1937:65.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.