🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > sztoa
következő 🡲

sztoa (gör.): oszlopcsarnok. - Nevezetessé az egyik athéni ~ vált, amelyet Polügnotosz festményei díszítettek (~ poikilé), ahol Zénon tanított, s amelyről iskolája a nevét kapta. →sztoicizmus

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.