szupremácia (ang. supremacy, 'főhatalom'): az →anglikán egyház alapelve, mely szerint feje az angol király. - Az ang. parlament által 1534. XI. 3: erről hozott törv. (Act of Supremacy) egy olyan címet tett kötelezővé, melyet VIII. Henrik kir. már 1531: kicsikart a canterburyi zsinaton összegyűlt papságtól. A zsinati határozat szövegével szemben azonban, melyből kitűnik, hogy a kir. az Aragóniai Katalintól történő elválasztása érdekében erősödő nyomást gyakorolt a klérusra, a törv. már nem tartalmazza az „amennyire Krisztus törvénye megengedi” kitételt. Henrik azzal, hogy 1534 tavaszán szinte ellenállás nélkül elfogadtatta második házasságát (Act of Succession), már győzelmet aratott a papság fölött, amit a ~ról szóló törv. csak megpecsételt. Ettől kezdve a kir. teljhatalommal (plenitudo potestatis) rendelkezett, ami a kánonjog szerint a pápát illeti (már a Rómához való fellebbezés korlátozásáról szóló 1533-i törv. is „a királyi hatalom teljességéről” beszélt). Henrik azzal kérkedett, hogy mostantól ő a kir. és a pápa. 1534 végén egy újabb törv. felségárulásnak minősítette a királyi ~ szóban v. írásban történő tagadását, jogalapot szolgáltatva ezzel Morus (Szt) Tamás és Fisher (Szt) János, valamint néhány karthauzi szerz. halálos ítéletéhez. 1535-től sok, főként szerz-től és knk-tól követelték meg, hogy esküvel tegyen hitet a kir. ~ mellett és tagadja meg a pápaságot. Az esküket Thomas Cranmer érs. vette ki sokat vitatott és végül eredménytelen egyházlátogatása során. A ~ra vonatkozó esküt a pápa tekintélyét semmisnek nyilvánító törv. (1536) büntetés terhe mellett kötelezővé tette minden kir. vagy egyh. hivatalviselő és akadémikus számára. - I. (Katolikus) Mária kirnő (ur. 1553-58) ugyan trónra lépésekor azonnal eltörölte a ~t, majd 1554: hatályon kívül helyezett minden vele kapcsolatos törv-t is, féltestvére, I. Erzsébet (ur. 1558-1603) azonban már első rendeletével visszaállított mindent. VIII. Henrik fennhéjázó megfogalmazását azonban, főként a kálvinistákra való tekintettel, így enyhítette: a kir. „a birodalom legfőbb uralkodója... mind lelki és egyházi, mind világi dolgokban és ügyekben”. **

LThK 1993. IX:1138.