szán: a havon, jégen, sáron, olykor szárazföldön használt, két talpon csúszó jármű. Az emberi erővel húzott kisebb ~nak gyalogszán v. szánkó, bakó, bakszán a neve. A jószágvonta ~ nagy, nyomtávolsága a →szekérének felel meg. - A ~ sajátos formája volt az erdélyi oláh és székely pásztorok ~talpon csúszó kunyhója, szállása is. Ökörrel, lóval vontatták egyik hegyoldalról a másikra. D-Mo-on ~talpas hombárt (→gabonatartó) is építettek, hogy szükség esetén (pl, tűzvész) menekíteni tudják. **
MN II:211. - MNL IV:550.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.