🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > szántás
következő 🡲

szántás: termőföld előkészítése magvetéshez, föllazítás és megforgatás →ekével. - Az ÓSz néhány részletéből kikövetkeztethető, hogy Palesztinában ősszel szántottak (Péld 20,4), ökörrel (1Kir 19,19; Jób 1,14;. Jób 39,10; Ám 6,12: a tengert lehetetlen ökrökkel felszántani). A törv. tiltotta, hogy ~hoz összefogják az ökörrel a szamarat (MTörv 22,10). - Képes értelemben a ~ a pusztulásra utal (Jer 26,18: Siont felszántják, mint a szántóföldet, idézet Mik 3,12-ből), de vonatkozhat személyes szenvedésre is (Zsolt 129,3) v. általában bajra, rosszra (Jób 4,8: „akik bajt szántottak, gyötrelmet vetettek, hát azt is arattak”; Oz 10,13). Bír 14,18: „más üszőjével szántani” visszaélésre, a feleség elcsábítására utal. Egyébként a ~ nehéz munka (Oz 10,11), erőfeszítést, teljes odaadást kíván (Sir 6,19; Lk 9,62). - Az ekét - 1Sám 13,20 kivételével - csak a messiási korra jellemző békét bemutató v. az ítéletre vonatkozó próf. szövegek említik (Iz 2,4; Mik 4,3: a kardokból ekevasat kovácsolnak; Jo 4,10: az ekevasból kardot öntenek). Jézus követése elszántságot kíván: „aki az eke szarvára teszi kezét, és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára” (Lk 9,62). Régészetileg a Kr. e. 2. évezred elejétől lehet az eke használatát Palesztinában kimutatni (eredetileg fa-, később vasekét használtak). Az ásatások során eke nem került felszínre, de az asszír ábrázolásokon látható és a palesztinai arab fellahok által még napjainkban is használt ekék alapján képet alkothatunk róla, hogy Izr. fiai hogyan szántottak. R.É.

BL:1645.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.