szántóföld (lat. ager): szántással-vetéssel hasznosított termőföld. - A Szentírásban a ~et megművelték (Ter 2,5; 2Sám 9,10 stb.), trágyázták (vö. Jer 8,2; 16,4), bevetették (Ter 47,23); a víz termékennyé tette (2,6; 1Kir 17,14; 18,1; Iz 30,23; Jer 14,4); a ~ön élnek a „csúszómászó” állatok (Ter 1,25; 6,20 stb.). Ez a ~ lehet valakinek a tulajdona (Jób 31,38; Zak 13,5). Ter 12,3; 28,14; Iz 24,21; Jer 25,26; Ám 3,2 stb.: a ~ jelentette a pusztával szemben a sík felületnek képzelt ~nek azt a zónáját, amelyet az emberiség benépesített. A ~ életet ad a halandónak. Ebben az értelemben Ezekiel szívesen nevezi Palesztinát Izr. termő~jének, táplálójának. Más népekkel kapcsolatban sem pol., hanem gazd. fogalom a ~, vö. Iz 7,16, ahol Izr. és Arám ~jének pusztasággá válásáról van szó. - A teljes pusztulás jele, ha egy város ~ lesz (Jer 26,18; Mik 3,12); ~ halmozása a féktelen bírvágy jele (Iz 5,8); a magvető példabeszédében a világ képe (Mt 13,38). - A kk. műv-ben a feltöretlen szűzföld Mária-szimbólum. R.É.

Lipffert 1976:111. - BL:448 (s.v. föld)