szászok (ném. Sachsen, lat. saxones): 1. germán nép. Az Elba és a Weser folyók mentén éltek, 4 nagy törzsük az angrivariak, nordalbingek, ostfaliaiak, westfaliaiak. Nagy Károly frank kir. (768-814) hosszú háborúk után térítette őket a ker. hitre. Később a szász törzsi hercegség a kk. ném. kirság egyik része. A szász hg-ek közül több ném. kir. és ném-róm. cs. lett: I. (Madarász) Henrik (ur. 919-936), I. (Nagy) Ottó (936-973), II. Ottó (ur. 973-983), III. Ottó (983-1002) , Szt II. Henrik (1002-24). - 2. az erdélyi németek összefoglaló neve. A tört. Mo-on a ~ 2 csoportja élt: a →szepesi szászok (cipszerek) és az erdélyi ~ (siebenbürgische Sachsen). - 3. Az erdélyi szászok annak a nagy vándorlási mozgalomnak az egyik hullámaként jutottak Erdélybe, mely a 12. sz: indult meg No. túlnépesedett Ny-i részeiből K felé. Nem egységes őshazából, különböző vidékekről, túlnyomó részt a Rajna balpartjáról és a Mosel vidékéről jöttek, főleg II. Géza kir. (ur. 1141-62) idejében és hívására. A későbbi Szászváros és Homoróddaróc vidékére telepedtek. Nyelvük közelebb áll a luxemburgihoz. Az első okl-ek Flandrenses v. Teutonici néven emlegetik őket, de a 13. sz: ált. lett a ~ elnevezés. III. Béla jövedelmeinek összeírásában 1186: először szerepeltek az erdélyi királyi vendégek (hospites regis de Ultrasylvas). 1202: alapították a →kerci ciszterci apátságot, 1204: Imre kir. nemesítette a nagydisznódi Johann Latinust (ő az első ismert szász nemes). 1206: a boroskrakkói, magyarigeni és romoszi ~ II. Andrástól (ur. 1205-35) előjogokat kaptak. - A kir. a bevándorlókat lakatlan v. gyéren lakott határvidéken telepítette le, melyet ők Königsbodennak ('királyföldje') neveztek, szemben a vm. igazgatás alatt álló Komitatsbodennal. Erdély 4 vidékén jött létre nagyobb, összefüggő szász település (provincia, districtus). - A legnagyobb a szebeni, majd a küküllő-menti, a besztercekörnyéki (Nösnerland) s a Brassó melletti →Barcaság (Burzenfeld). Ezenkívül voltak elszórt, városi jellegű telepeik is, mint Szászrégen és Kolozsvár. - A telepítés falvanként történt, melyek lakói maguk választotta bírák alatt a magukkal hozott jog szerint éltek. A határt földközösségben művelték. A bevándorlók főleg mezőgazd-gal foglalkoztak, de voltak köztük iparosok és kereskedők is, akik vásáros községeket, városokat alapítottak, melyek idővel egy-egy vidék közp-jává váltak (Beszterce, Brassó, Medgyes, Nagysink, Segesvár, Szászváros, Szeben stb.). Ezeknek éppen vásáraik miatt kezdettől fogva nagyobb önkormányzatuk volt. A ~ nemesei a →gerébek. - A kedvező földr. fekvés miatt Szeben már a 12. sz. végén a ~ egyh. közp-ja lett, ahol a közvetlenül az esztergomi érs. alá rendelt, exempt prépost székelt, akit a kir. nevezett ki. A ~ egyh. különállása rajnai hazájukból magukkal hozott sajátos egyh. szervezetükben, a dékánátusokban és káptalanokban (capitula ruralia) is kifejeződött, ami egyh. téren is bizonyos, hazánkban másutt meg nem lévő önkormányzatot biztosított nekik. - A ~ későbbi jogállásának alapja a II. András által 1224: ajándékozott →Andreanum (aranyszabadságlevél), mely megszüntette a ter. kisebb ispánságait és a szebeni provincia lakóit a szebeni ispán alá rendelte, akit a kir. a m. urak közül nevezett ki. Ő ítélkezett nagyobb ügyekben a kir. helyett, a kisebbekben saját bíráik. Ez az egységesítés a „Diploma Andreanum”-ban foglalt „unus sit populus” elvnek a jelentése. A kk. kisebb ispánságok nem tűntek el, hanem ezekből alakultak a későbbi szász →székek, a választott székbírákkal. - A későbbi népi egység kifejlődését segítette, hogy II. András a ~ közt lévő székely, besenyő és oláh telepek földjeit nekik adományozta, s megígérte, hogy a ~ ter-én nem fog senkinek adományokat tenni és ha ezt mégis megtenné, fölhatalmazta őket az ellentmondásra (→ellenállási jog). Ez megakadályozta a m-ok letelepedését a ~ ter-én. - Gazdaságilag jelentős engedmény volt, hogy a ~ az országban belső vámok fizetése nélkül szabadon kereskedhettek, s vásáraikra az idegen kereskedők vámfizetés nélkül szabadon jöhettek. - Plnosaikat szabadon választhatták a diploma értelmében, ami az egész ter-en a községek javára a →kegyúri jog megszerzését jelentette. - A királlyal szembeni kötelezettségeiket is egységesen állapították meg: az egész ter. együttesen 500 márka ezüstöt fizetett, s 500 fegyverest küldött a kir. zászlaja alá, ha vezetése alatt az orsz. határain belül volt háború, 100-at, ha határain kívül, és 50-et, ha a kir. helyett más vezette külf-re a hadjáratot. - II. András az 1211: a Barcaságba telepített →Német Lovagrendet, mely megtagadta az engedelmességet, önálló államot akart, 1225: kiűzte Mo-ról; 1230: Szatmár ném. telepeseinek az erdélyi ~éhoz hasonló jogokat adott. 1228: Szászrégen, 1235: Corona (Brassó) első okl-es említése. 1241: a tatárdulást Nagyszebenben 100 lakos élte túl. 1277. IX. 21: a vízaknai Gaan vezetésével a ~ fölkeltek az erdélyi pp. ellen. 1292: Nagyszebenben kolostorkórházat létesítettek. 1308: Berthold kelneki pap vezette a lázadást a gyulafehérvári kápt. ellen. 1317: Blafuuz és Henning gerébek közbenjártak I. Károly Róbert kir-nál (ur. 1308-42) az Andreanum megerősítéséért. - 1324: a ~ Henning von Petersdorf geréb vezetésével föllázadtak szabadságjogaik védelméért. Az erdélyi had nem tudta bevenni Kőhalom várát, a kir. a →kunok és Széchenyi (Farkas) Tamás erdélyi vajda (a ~ ispánja) seregével ősszel leverte őket. I. Károly a szebeni tart-t Szebenen kívül 7 székre osztotta, élükre a ~ közül →királybírót állított (első okl-es említése: 1329), aki átvette a bírói hatáskört, melyet eddig a szebeni ispán az egyes helyekre utazva maga v. helyettese útján gyakorolt. A királybírák mellett megmaradtak a választott →székbírák is, akiknek hatásköre a királybíróéval szemben egyre erősödött. - A szász szervezet alapja ezután is a község, mely maga választotta bíráját (villicus, Hanne) és az esküdteket, a városokban a polgármestert és a consulokat, azaz a tanácsot. Több városi és vidéki község széket alkotott, melynek legfőbb szerve a →székgyűlés, ahol a községeket közösen érdeklő ügyeket intézték, s bíráskodtak a királybíró, a székbíró, a községek bírái, a polgármesterek jelenlétében. A 15. sz-ig a nép is jelen lehetett, utána csak az esküdtek. A szebeni tart. ügyeit a tartománygyűlés intézte, melyen a szebeni gr. elnöklete alatt részt vettek azok a hivatalnokok, akik a székgyűléseket is látogatták. Ez a gyűlés a községek közti pereket intézte, az adókulcsot állapította meg és rendezte a városi céhszervezetet. - Hasonló volt a Küküllő menti 2 szék, továbbá a besztercei és brassói ker. szervezete. Ezek ispánja a 14. és a 15. sz: rendesen a →székely ispán, aki helyett itt is királybírák és választott székbírák működtek. Ezek is elnyerték a 15. sz: az Andreanumban a szebenieknek megadott szabadságokat, és az ő szolgáltatásaikat is együttesen állapították meg. - A kiváltságok nyugalmat teremtettek, 1334: Szászváros vidéke, 1352: Szászsebes, 1380: Nagyszeben, 1388: Brassó és Beszterce, 1394: Szelindek isk-ját említi okl. 1325: az aranyosbányai bányászok, 1357: Abrudbánya szerzett kiváltságokat, 1367: Besztercén céhstatútumokat állítottak össze. 1366: a szászfenesi parasztok lázadtak a kolozsmonostori apátság ellen. I. (Nagy) Lajos kir. 1366. VI. 20: megerősítette az Andreanumot. 1382-83: a szebenszéki parasztok lázadtak a szász gr. és a patriciusok ellen. 1383: kezdték építeni a brassói (Fekete) tp-ot. A török 1394. X: tört be először a Barcaságba. - A 15. sz: jött létre a ~ nemzeti egyesülése. 1402: Zsigmond kir. megszabadította a Két Széket (Medgyes és Selyk) a székely ispán joghatóságától, és jogot adott arra, hogy legfőbb bíráját maga válassza. 1420. IX: a török az Al-Duna vidékén betört Erdélybe, a hátszegi ker. dúlása után Vaskapu (Hunyad vm.) közelében legyőzte Csáky Miklós erdélyi vajda seregét. 1421 nyarán portyázó törökök fölprédálták Brassót és a Barcaságot. 1422: Brassó mentesült a székely ispán joghatósága alól, s bíráját maga választhatta. 1437: a bábolnai fölkelésben Erdély parasztjai közösen vettek részt, a IX. 16: megkötött →kápolnai unió, a m. és székely nemesség s a szász patriciusok szövetsége az 1848. évi jobbágyfölszabadításig az erdélyi feudális rendszer közjogi alapja. - II. Murád szultán seregei 1438 nyarán elpusztították Szászsebest (a lakosság egy részét elhurcolták rabszolgának), Segesvárt, Medgyest és Brassó külvárosait. - A 15. sz: a 7 szék bírói gyűléseit már valamennyi szász ker. képviselői látogatták, mégpedig nemcsak mint felek, hanem mint bíráskodásban résztvevők is. A közös hadi vállalkozások, a török ismételt betörései miatti hadi kiadások, a közös állásfoglalás az erdélyi tart-gyűléseken is szükségessé tették a ~ közös tanácskozásait. - 1443. III. 19: Hunyadi János erdélyi vajda Medgyesen írt levelében ágyúkat, hadiszekereket, kézi fegyvereket és más hadi eszközöket kért Brassótól. 1456. VI. 12: megparancsolta a ~nak, hogy VI. 24-ig lovasságukkal és gyalogjaik nagyobb részével jelenjenek meg Karánsebes alatt. 1458: Beszterce föllázadt. Szilágyi Mihály elfoglalta a várost, melynek elmenekült lakóit megbocsátással hívták vissza, I. (Hunyadi) Mátyás szabadságukat 1465: adta vissza. - Az önkormányzati alapon megvalósult nemz. egyesülést nagy mértékben előmozdította Mátyás kir. azzal, hogy 1464: lemondott a szebeni, 1467: a többi királybíró kinevezésének jogáról, s a ~at hadi érdemeik fejében megválasztásukra hatalmazta föl. 1486. II. 21: megerősítette az Andreanumot, s az egyes ter-ek részére adományozott jogokat az összes ~ számára megerősítette. Választott fejük, a →szebeni gróf (Hermannstädter Graf) elnöklete alatt az →erdélyi szász univerzitás az első autonóm kisebbségi szervezet Eu-ban. A Két Szék, Brassó és Beszterce vidéke mellett Nagysink, Segesvár, Szászsebes, Szászváros, Szeben, Szerdahely és Újegyház szék voltak tagjai. 1493. II. 2: székely és szász csapatok Hecht (Csukás) György szebeni főbíró vezetésével a vöröstoronyi szorosnál szétverték a Szászföldet pusztító Ali bég török csapatait. 1494: már létezett a nagyszebeni, 1520: a brassói, 1573: a kolozsvári gyógyszertár. - 1510-13: Nagyszeben és Segesvár városi szegényei föllázadtak patriciusaik ellen, 1513: a segesvári Székely János vez. fölkelők megölték Antonius Polner polgármestert, Szászcsanádon a jobbágyok megtámadták Cseh János nemesi kúriáját. - 1520 k. kezdett terjedni Erdélyben a lutheri reformáció, 1523. VIII. 10-28: az ogy. elhatározta Luther eretnek tanainak üldözését. 1526: a kettős kir-választás után a ~ I. (Szapolyai) Jánost, majd I. (Habsburg) Ferdinándot, majd ismét I. Jánost támogatták. 1528: Nagyszebenben megalapították az első erdélyi nyomdát; s kiadták 1529: Thomas Gemmarius lat. nyelvtanát (nem maradt példánya), 1530: Sebastian Pausner értekezését a pestisről. 1550: a ~ a városok megerősítése érdekében megtiltották kézművesek letelepedését a falvakban. 1555: Nagyszebenben gimn-ot nyitottak, 1556: szegény kézművesei föllázadtak a városi tanács ellen. 1563/64: Johannes Sommer a →csángók lakta moldvai Kotnáron Scola latinát alapított. - 1568. I. 6-13: a tordai ogy. kinyilvánította a vallásszabadságot. 1571: a ~ pp. székhelyét Berethalomba helyezték. 1583. II. 18: léptették életbe Der Sachsen in Siebenbürgen Statuta oder Eigen-Landrecht c. törvénykv-üket (1853. VIII. 31-ig maradt érvényben). 1591. VI. 10: a gyulafehérvári ogy-en Albert Huet szász gr. jogaik védelméért beszélt, a ~ gót-géte-dák eredetét hangoztatva pol. céllal (1696: Valentin Franck von Franckenstein bebizonyította az elmélet kiagyaltságát, de az a 19. sz. elejéig élt; ennek módosított változata lett a →dákoromán kontinuitás elmélete). 1595: A. Huet csapatával részt vett Mihály vajda gyurgyevói csatájában. 1610: Báthori Gábor elfoglalta és székhelyévé tette Nagyszebent. 1612. X. 16: a földvári csatában a fejed. csapatai legyőzték a brassóiakat. 1614: Bethlen Gábor visszaadta a ~nak, 1619/20: Zalatnára a Felvidékről ném. lutheránusokat telepített. 1645: Nagyszeben szegényei föllázadtak a patriciusok ellen; a várost 1658. VIII. 30: tatárok támadták meg. 1661: Ali pasa serege fölégette Szászsebest. 1663-67: a Nagyváradról Nagyszebenbe menekült Szenci Kertész Ábrahám 35 kv-et nyomtatott a városban (köztük Bethlen János Erdély tört-ét). 1673: a szászkézdiek lázadtak föl a segesvári patriciusok ellen, 1688: cipészfölkelés volt Brassóban a városi vezetők és a cs. megszállók ellen. I. Lipót cs. 1691: biztosította az erdélyi fejedség jogait (→Diploma Leopoldinum). 1691-1791: Erdély főv-a, Nagyszeben a →főkormányszék (gubernium) székhelye. - 1703-11: a Rákóczi-szabharcban a ~ a kurucok ellen harcoltak, bár a cs. csapatok településeiket fölégették, fosztogatták (pl. 1702: Doborka, Nagyapold, Nagy- és Kisdisznód, Sellemberk). 1722: az ev. egyh. elhatározta a fiúk és leányok kötelező okt-át, a szegények tankv-eit a szász univerzitás fedezte. Mária Terézia 1734-81: ländlereket, osztr. ev-okat telepített a Nagyszeben, Segesvár környéki falvakba és Szászvárosba. 1747: a Küküllő vidék jobbágyai föllázadtak a 4 napi robot miatt. Nagyszebenben 1752: megalakult az első ném. vándorszínész csop., 1758: az első olvasóegylet, 1769: megnyitották a városi színházat, 1778: megjelent az első erdélyi szász újság, a Theatralisches Wochenblatt. - 1781: II. József eltörölte a ~ kizárólagos polgárjogát a városokban, 1783-1808: a Királyföldre (melynek önkormányzatát II. József elvette, II. Lipót 1791: visszaadta) Bukovinából több hullámban németeket telepítettek. Nagyszebenben 1788: megnyitották az első állandó színházat, 1817: a Bruckenthal Múz-ot. 1823: Brassóban megalapították az első erdélyi textilgyárat, 1835: az első hitelint-et, 1839: Nagyszebenben az első zeneegyletet, 1840: Medgyesen a Verein für Siebenbürgische Landeskundot (Erdélyi Ném. Honismereti Egyes., 1940-ig létezett), 1843: a Siebenbürgisch-sächsischer Landwirtschaftsvereint (Erdélyi-Szász Mezőgazd. Egyletet, 1943-ig létezett). - 1842. I. 31: a kolozsvári egyetem javaslata a m. közig. nyelv bevezetését kívánta a szász székek beligazgatása és a nem m. egyházak egymásközti levelezése kivételével. A szász küldöttek ellene szavaztak. 1845-47: Stephan Ludwig Roth hívására württembergiek telepedtek a ~ közé. - 1848. IV: megszervezték a szász nemzetőrséget, IV. 3: a szász univerzitás kimondta a rumének egyenjogúsítását a Királyföldön. V. 29: a Mo-hoz való csatlakozást kimondó kolozsvári ogy. után a ~ városai tiltakoztak, s az egyesülés megakadályozására küldöttség ment a cs-hoz. VI. 6: a jobbágyterhek eltörlése kb. 40.000 szász családot érintett. X: a cs. csapatokat támogatták a honvédség ellen, X. 30: vadászzászlóaljat állítottak föl. 1849. VII. 28: a m. nemzetiségi törv. minden népnek azonos jogokat ígért. 1850: Brassóban keresk. és iparkamarát létesítettek. 1852-61: megszüntették Királyföld önkormányzatát, 1861: ismét összehívták a szász univerzitást. 1863. VIII. 21: a m-ok nélküli (szász és rum.) nagyszebeni ogy. törvénytelennek nyilvánította Mo. és Erdély egyesülését, IX. 17: megszavazta a rumének nemz. és vallási egyenjogúsítását (amit 1849. VII. 28: az ogy. már törvényesített). 1869: Nagyszebenben megalakult az erdélyi ált. munkás-betegsegélyző pénztár, 1871: megnyitották az első szász óvodát. 1872. VI. 4-5: a medgyesi szász konferencián új nemz. programot hirdettek: elfogadták a dualizmust, követelték a Királyföld ter. különállását és tvhat. önkormányzóságának fönntartását. 1876: a közig. rendezésekor a székeket vm-be szervezték, a Királyföld különállása megszűnt, a szász univerzitás mint a régi közös vagyon kezelője megmaradt, a vagyont művelődési célokra ford. - 1879. III: a ~ képviselői tiltakoztak a népisk. törvénytervezet ellen. 1885: Karl Wolff vezetésével megalakították az első szász takarék- és hitelszövetkezetet. 1890: Nagyszebenben a szász gyűlés új programot fogadott el. A szász néppárt kettészakadt: a megegyezésre hajló fekete ~ álltak szemben a békülékeny pol-t ellenző zöld ~kal. - A századfordulón az erdélyi ~ Nagy-Küküllő vm. 89, Szeben vm. 33, Kis-Küküllő vm. 33, Beszterce-Naszód vm. 27, Brassó vm. 13, Alsó-Fehér vm. 10, Kolozs vm. 7, Szolnok-Doboka vm. 6, Maros-Torda vm. 3, Fogaras vm. 2 településén éltek. - 1919. I. 8: képviselőik Medgyesen föltétel nélkül támogatták Erdély bekebelezését Romániába (s ezzel nemzetük 20. sz. megszüntetését); a bánáti svábok VIII. 14: csatlakoztak e határozathoz. XI. 6: segesvári gyűlésükön 18 pontos szász népi programot dolgoztak ki, legmagasabb fórumuk a Deutsch-Sächsischer Volksrat in Siebenbürgen (Erdélyi Német-Szász Népi Tanács), elnöke 1928-ig Adolf Schullerus. A ~ 1919-től részt vettek a rum. parlament munkájában (2-4 szenátor, 7-11 képviselő), a parlamenti Német Párt vez-je Rudolf Brantsch, 1922: Hans Otto Roth. 1921: megalakították a Verband der Deutschen Grossrumäniens-t (Nagyromániai Németek Szöv-e), elnökei R. Brantsch, 1931: Kaspar Muth, 1935-39: Fritz Fabritius. 1922: megalakították a romániai németek kultúrhivatalát, vez-je Richard Csaki. Nicolé Jorga kormányában 1931. IV-1932. V: a nemz. kisebbségi ügyek államtitkára R. Brantsch. 1932: megalakították a romániai németek nemzszoc. önsegélyezési mozgalmának pártját (NSDR), vez-je F. Fabritius. - 1933. X. 1: a nagyszebeni szász gyűlés új népi programot fogadott el, az új német-szász népi tanács elnöke az NSDR egyik vez-je, Otto Fritz Jickeli. 1935: a romániai németek szövetségének radikális szárnya elszakadt a Fabritius vezette csop-tól, s megalakította a Deutsche Volkspartei in Rumänient (DVR - Romániai Ném. Néppárt). Polg-egyh. (R. Brantsh, H. O. Roth, Victor Gloudis) és baloldali ellenzék (Anton Breitenhofer, Filip Geltz, Emmerich Stoffel) fordult szembe a náci mozgalommal. - 1940. VIII. 30: a II. →bécsi döntéssel 72.000 szászt és szatmári svábot csatoltak vissza Mo-hoz; az Antonescu-kormány rendeletével a romániai Deutsche Volksgruppét (Ném. Népcsoport) hivatalos testületté nyilvánították, mely minden romániai németet magába foglalt. 1944 nyarán a visszavonuló ném. csapatokkal főként Szatmár, Beszterce-Naszód és Szolnok-Doboka vm-ből menekültek el a ~, s többnyire Alsó-Au-ban telepedtek le. - Az 1970: még kb. 180-190.000 lélekszámú erdélyi ~ létszáma a Ceaușescu-diktatúra idején folyamatosan csökkent (az NSZK kormánya fejpénzt fizetett a kivándoroltakért), annak bukása, 1989. XII. u. elvándorlásuk tömeges lett. 88

Fillér kalendárium. Pest, 1916. (Erdély ném. gyarmatosai) - Társalkodó 1842:123. (Az erdélyi ~ joga és jövendője) - Kossuth Hírlapja 1848:479. (Szathmáry Károly: Az erdélyi ~) - Képes Újság 1848:180. (Erdélyi ~ Frakfurtban) - Értekeződés az erdélyi szász nemzet eredetéről és jogairól. Nagyenyed, 1856. - Arad 1863:63. sz. (Tusnádi: Székelyek és ~) - Szabó Benő: Az erdélyi ~. Győr, 1867. - Trausch, Joseph-Schuller, Friedrich: Schfritsteller-Lex., oder biografische literarische Denk Blätter der Siebenbürgen Deutschen. Bd. 1-4. Kronstadt-Hermanstadt, 1868-1902. - Jakab Elek: A királyföldi viszonyok ismertetése. 1-2. köt. Brassó, 1871-76. - Venzel: Adalék az erdélyi ~ tört-éhez az Andreanum előtti időkből. H.n., 1873. - Fabritius Károly: Pemfflinger Márk szász gr. élete kül. tek. a reformáció terjedésére az erdélyi ~ között. Bp., 1875. - Diódváraljai Miksa György: Az erdélyi ~ köz- és magánjoga. Kolozsvár, 1876. - Meltzl Oszkár: Az erdélyi ~ állása Mo-ban. Nagyszeben, 1878. - Szilágyi Sándor: Erdélyország tört. tekintettel művelődésére. 1-2. köt. Pest, 1886. - Zimmermann, F.-Gündisch, G.: Az erdélyi ~ okl-tára. 1-4. Nagyszeben, 1892-1937. - Kiss Béla: Az erdélyi szászság múltja vagyoni önkormányzatára vonatkozólag. Gyulafehérvár, 1900. - Horváth Jenő: Erdélyi szász városok közig. viszonyai a nemz. fejedség megalakulásáig. Uo., 1905. - Koch István: Az erdélyi szász isk-k a nemz. fejed-ek korában. Bp., 1906. - Dorner Béla: Az erdélyi ~ mezőgazd-a. Gyulafehérvár, 1910. - Brassói Lapok 1911. XII. 19. (~ jövője Erdélyben) - Erdélyi Lapok 1912:487. (~) - Neugeboren 1913. - Neugeboren Emil: Az erdélyi ~ kultúrája. Bp., 1913. (Klny. Mo-i ném-ek) - Szígyártó Gábor: Szózat az erdélyrészi m-ok és ~ ügyében. Marosvásárhely, 1917. - M. Kisebbség 1922:243. (Albrecht Ferenc: Az erdélyi szász nemz. autonómia); 1924:430. (Bodrogi János: Az erdélyi ~ és a 700 esztendős Andreanum), 540. (Jakabffy Elemér: Az erdélyi tradíciók közös sorsa); 1925:551. (Botos János: Gyermekvédelem a ~nál); 1933:128. (Petrovay Tibor: Néhány adat az erdélyi m., román és szász szövetkezetekről) - Erdélyi Irod. Szle 1924:274. (Rajka László: Az erdélyi ~ legújabb tört.) - Müller, Georg Edward: Die sächsische Nationsuniversität. Hermannstadt, 1928. - M. Szle 1933:78. (Pongrácz Kálmán: Az erdélyi ~ önmagukról); 1937:297. (Jakabffy Elemér: M-ok és ném-ek Romániában) - Endes 1935. - Pukánszky Béla: A ~ és az erdélyi gondolat. Bp., 1936. - Kisebbségi Körlevél 1939:3. (A m. és ném. kisebbség egymáshoz való viszonya Romániában) - Lovas Róbert: Báthory Gábor és a ~. Debrecen, 1940. - Markó Imre: II. József és az erdélyi ~. Bp., 1940. - Pukánszky Béla: Erdélyi ~ és m-ok. Uo., 1943. - Eckhart 1946:144. - Sárközi Zoltán: Az erdélyi ~ a nemz. ébredés korában (1790-1848). Uo., 1963. - Niedermaier, P.: Siebenbürgische Städte. Bucuresti, 1979. - Ritoók János: Kettős tükör. A m-szász együttélés múltjából és a két vh. közötti irod. kapcsolatok tört-éből. Bukarest, 1980. - Erdély tört. I-III.