szérű (lat. area), szűrű, gyűrű (tör.): gyomtól megnyesett, homokos talajon agyaggal meghordott és keményre döngölt, sima, kerekded térség, a →cséplés helye. - 1. A Szentírásban a gabonacséplés és a gyapjúszárítás helye. A település közelében (2Sám 24,18-20) alakították ki: a sziklás helyet minden kőtől és fűtől megtisztították, v. ledöngölték a talajt. A gabonával tele ~ az Úr áldása (Jo 2,24). A jól megtaposott ~ Babilon (Jer 51,33; vö. Iz 21,10), a keményre száradt ~ a szomjúság (Jo 1,20), a ~ széltől fölkapott pora a megsemmisülés (Dán 2,35; vö. Oz 13,3), a ~jén →szórást végző gazda a Messiás v. a jókat a rosszaktól szétválasztó Krisztus (Mt 3,12; Lk 3,17) képe. - 2. A m. hagyományban a ~ készítése nyesővel v. kiélezett vaslapáttal történt: a föld felszínét az éles nyesőszerszámmal egy ujjnyi vastagon meghántották, agyaggal megterítették, polyvával, törekkel meghintették, meglocsolták, s lóval megtapostatták. Ha már kissé megkeményedett, a lovakat szekérbe fogták, melyen vizes hordó volt s ebből a körben járó szekérről locsolták a ~t. Mikor a talaj kissé megszikkadt, ismét betakarták törekkel, hogy egészen ki ne száradjon, s ne repedezzen meg. A ~ akkor jó, ha agyaggal több ízben megterítik és mindannyiszor megtipratják. A cséppel való csépléshez kisebb ~t csinálnak, szekérrel nyomtatni csak gyűrű alakú ~n lehet. - Az alföldi nagyobb gazdaságokban, uradalmakban ezelőtt fedett ~t is használtak. Ennek az volt az előnye, hogy az őszi esők v. téli havazások idején is lehetett nyomtatni. A köznép azonban az őszi esők v. a hideg beálltáig a szabadban lévő ~kön, ha a kemény tél megkezdődött, fagyon, esetleg jégen nyomtatott. A ~t fagyban úgy készítették, hogy szalmával meghordták, azután a szalmát meggyújtották, s ha a föld fagya kiengedett, megsimították. A hidegtől aztán ismét megfagyott. R.É.

BL:1714. - MN II:181. - MNL V:24.