szójegyzékek: a kétnyelvű alfabetikus szótárakat megelőző, a szavakat fogalomkörök szerint csoportosító tanulási segédeszközök. - A 13-15. sz: ilyen „tankönyvek” segítségével tanulták a latin főneveket. A lat. szavak fölé rendszeresen beírták az anyanyelvi megfelelőt, ami a pontos megértést szolgálta, a csoportosítás pedig a memorizálást és a visszakereshetőséget. A 14-15. sz-ból fennmaradt Besztercei, →Schlägli, →Soproni és →Wolfenbütteli szójegyzékek mind nyelvészeti, mind művelődéstört. szempontból igen fontosak, sok mindent elárulnak a korabeli életmódra, környezetre, kultúr- és viselettörténetre vonatkozóan is. M.E.

Melich János: A magyar szótárirod. Bp., 1907. (Nyelvészeti füzetek 46.) - Berrár-Károly 1984.