születés (lat. nativitas): az anyaméhben hordott →magzat világra jövetele, az anya felől nézve →szülés. Lelki értelemben: →újjászületés. - 1. A Szentírásban a gyermek, különösen a fiú ~e örvendetes esemény (→elsőszülött, →egyszülött). Amikor a gyermek megszületett, jókívánságok kíséretében közölték a hírt az apával (Lk 1,58; Jer 20,15). Közvetlenül a ~ után, v. a →körülmetéléskor (Lk 1,59; 2,21) követezett a →névadás. A nevet ált. az apa választotta (Ter 16,15; 17,19; 21,3; Kiv 2,22; Oz 1,4-9), de az anya is adhatta (Ter 29,31-30,24; 1Sám 1,20; Iz 7,14). Ez 16,4: az újszülött ellátásának leírása. - Az ÚSz-ben a →gyermekségtörténet Jézus és előfutára, Ker. Szt János ~ét írja le. A Bold. Szűz számára idős rokona, Erzsébet ~e, Ker. János ~e a megtestesülés bizonyosságát erősítő jel volt. Jézus Krisztus ~e üdvtörténeti esemény, ünnepe a karácsony. - Szt Pál megkülönbözteti a test szerinti ~t a lelki ~től (Gal 4,29); az előbbi miatt az ember a harag gyermeke (Ef 2,3), ebből az állapotból a Szentlélekben való újjá~ hoz ki (Tit 3,5). A Napbaöltözött Asszony szülése a Megváltó és az Egyh. ~ének képe (Jel 12). -

2. A néphitnek, népi tudásnak fontos részét alkotják a ~ről, →újszülöttről alakult elképzelések. Mivel a ~ a természet és a természetfeletti határán történik, a gyermek adottságait, jövőjét meghatározza, hogy ~e előtt, ill. közvetlenül ~ekor milyen erők érvényesítik erejüket. A jó hatások erősítésére, a káros hatalmak kiiktatására előírások, tilalmak sora alakult ki minden kultúrkörben. - Az első gyermek ~e különösen nagy esemény. A →hétfalusi csángóknál a ház útra nyíló 2 ablakkeresztjén csokorba fogott piros hímzésű asztalkendő jelezte, hogy az első gyermek ~ét várják.- 3. Ikgr. →Mária születése, →karácsony. R.É.-**

BL:1760.