szüzesség (lat. virginitas): személy, akár férfi, akár nő nem csak biológiai, hanem lelki/mentális állapota is, gondolkodás- és értékelésforma, a →mértéktartás nemiség területén megmutatkozó fajtája. A fogalom eredetileg mind nőre, mind férfira vonatkozik, a középkor óta azonban ritkán használják férfiakra. -

1. A Szentírásban. a) Az ÓSz-ben a ~ mint választott életállapot ismeretlen. Ennek oka a család és a gyermekek születésének kimagasló jelentősége. Csak a korai zsidóságban találkozunk a nemi érintkezéstől való megtartóztatásnak bizonyos fokú megbecsülésével (Juditnak pl. érdeméül számított, hogy miután özvegy lett, nem ment újra férjhez; Jud 16,22; vö. Lk 2,36). A házasság előtti ~ a nő számára követelmény volt, a házassági szerződésben a vőlegény jogot formált a lány ~ére (vö. MTörv 22,13-21); a nemi erőszak áldozatának kisebb volt a hozománya. A férfi számára ilyen követelmény nem létezett sem a házasságban, sem a házasságkötés előtt. - Az →esszénusok az érzékek fölötti teljes uralmat kívánták a szekta tagjaitól és ált. →cölibátusban éltek. Josephus Flavius szerint volt ugyan egy csoportjuk, mely megengedte a házasságot (ZsidHáb 2,8,13), de ha csak kevesen vállalták volna a ~i életformát, akkor Jézus példája nem maradhatott volna környezetében visszhang nélkül. -

b) Az ÚSz szerint Ker. János és Jézus cölibátusban, azaz ~ben élt. Jézus tanította, hogy vannak, akik a mennyek országáért önként lemondanak a házasságról (vö. Mt 8,21; 10,37; 19,29 stb.), de ezt nem mindenki tudja felfogni. Szt Pál a parúzia szem előtt tartásával ajánlja a ~et (1Kor 7). mert aki házasságban él, azt jobban lekötik a világ dolgai, mint aki független és így osztatlanul az Úré lehet (1Kor 7,7.26.28.32-34; vö. Mt 24,19). A házaséletről való lemondáshoz szükséges erőt Pál a Lélek adományai közé sorolja az egyéb személyes hivatásokkal egyetemben, úgyhogy állásfoglalása semmiképpen nem minősíthető a házasság lebecsülésének (vö. Ef 5,21-23). A házasságról való lemondást Pál sehol nem parancsolja, sőt előfordul, hogy óva int a tévtanítóktól (1Tim 4,3), akik a házasságot kevésbe veszik. A ~et (cölibátust) Pál még azoknak sem írja elő, akik az egyh-ban hivatalt töltenek be, csak azt kívánja meg, hogy ha özvegyek lettek, ne kössenek újra házasságot (1Tim 3,2.12; Tit 1,6). A Szentírásban tehát a ~ fogalma (bizonyos más akkori irányzatoktól eltérően) nem foglalja magában a házasság lebecsülését. - Az apostoli idők után a ~ aszketikus gyakorlatnak számított. A 2. sz. ilyennek látta János evangélistát is. Tertullianus szerint Szt Jánoson kívül több apostol is ezt az életmódot választotta. Euszébiosz az ApCsel 21,9: Fülöp diakónus négy lányára is vonatkoztatja a ~i életformát. -

2. Az Egyházban. Amikor a 4. sz. elején a kereszténység a Róm. Birod. hivatalos vallása lett, a vértanúság helyét az új körülmények között a ~ és az aszketikus élet foglalta el a krisztusi életpélda ideális megvalósulási módjaként. Korábban a ~ csupán állapotot, hivatást jelentett, a kk-ban viszont a ker. tökéletesség alapja: a tipikus szent szűz volt. Ebben a korban lett a ~, az 'angyali élet' (vita angelica) tisztelete a legnagyobb, ami a kolostori élet felvirágzásának is köszönhető; a tökéletesség 3 fokozatában (szüzek, özvegyek, házasok) a ~ a legértékesebb. A gör. atyák a hangsúlyt az ontológiai értelmezésre helyezték, Aquinói Szt Tamás adta vissza a ~ erényként való kezelését a spekulatív teol-ban az ontológiai felfogás mellett, de egyben annak a vitasorozatnak is utat engedett, mely a ~ felsőbbrendűségét hangoztatta a házasság rovására. - Jézus tanítása fölelevenítette a teremtéstörténet házasságra vonatkozó értékszemléletét (Mt 19,4-6), életpéldája pedig a ~ ideálját állította követői elé. E sajátos kettősség döntően meghatározta a ker. szexuáletika irányát. A ~ben az ember pozitív, a →szentségi házasságra jellemző értékekről és javakról mond le, és e lemondásának a szeretetet kell kifejeznie. A mennyek országáért vállalt ~ az egész ker. élet középpontja, a keresztségi kegyelem legfőbb kibontakozása. Erre az állapotra Krisztus hívja meg az embert, s a ~ben Krisztussal megélhető kapcsolat megelőz minden más, családi, társad. kapcsolatot (vö. Lk 14,26; Mk 10,28-31). A ~ Krisztus visszatérésére való éber várakozás hatalmas jele, olyan jel, mely arra is emlékeztet, hogy a házasság ehhez a világidőhöz tartozik, amely elmúlik (vö. Mk 12,25; 1Kor 7,31). - Jézus Krisztus anyjának hitvallás értékű neve, a Szűzanya (lat. Virgo Maria) Mária örök ~ére utal. -

3. Antropológiai szempontok. A ~ alapvetően mentalitás, gondolkodás- és értékelésforma. A fiatalnak meg kell értenie, hogy a ~et nem csak őrizni kell, hanem ápolni is. Mélyebb emberi értelemben nem lehet szűznek „maradni”, hanem szűzzé „válni” kell. A lánynak kellő időt kell biztosítani ahhoz, hogy ~ben élhessen, különben sohasem fog érett nővé, feleséggé válni. Az életben semmit sem szabad átugorni: a kellő ideig őrzött testi-lelki érintetlenség teremtheti csak meg azt az érzelmi feszültséget egy fiatal nőben, ami szükséges ahhoz, hogy beteljesült asszony lehessen. A házasság ilyen esetben nem szünteti meg a ~et, csak nemesebbé teszi, beteljesíti: az egyetlen férfival megélt hitvesi kapcsolat lelki értelemben a ~ folytatása a szeretet/szerelem kiteljesedésében. Ezenkívül a ~ ideje az →önuralom gyakorlásának egyik legfontosabb időszaka: ebben az időszakban tudatosul a nemiség értékelése, annak nemes testi és mélyen lelki hatalma és szépsége, a „másik nem” csodálata és tiszt-e, fokozatos megnyílás egy intim dialógus előtt, amely néha csak hosszas várakozás után képes a lelkiből zökkenőmentesen átmenni a testek intim párbeszédébe. Csak ebben az állapotban képesek kellően megtanulni a fiatalok értékelni a másik adottságait, igényeit, itt győzi le végre a fiatal az önzés gyerekes magatartását és válik a másikra ráhangolttá. Akkor tekintheti önuralmát egy fiatal életre szólónak, amikor képessé válik uralkodni nemi vágyain, azok legerőteljesebb kitörései közepette is. A ~ érett állapotában az ember örömmel vállalja önmagát, férfiasságát ill. nőiességét, mint Istentől és a természettől kapott ajándékot, mint olyan értéket, amiért áldozatot is érdemes hozni. Nemcsak a másikkal, hanem önmagunkkal is elkezdődik egy párbeszéd, amelyben fokozatosan elmaradnak a gyerekes, önző szokások, s végül, nem utolsó sorban az Istennel való mély párbeszéd kezdete is lehet a ~, hiszen a ~ az emberi szabadság felsőbb fokozata, ahol az ember csak önmagáé és Istené egyedül. **-R.É.-P.S.

A ~ről. Olymposi Szt Methodios, Szt Ambrus, Szt Jeromos, Szt Ágoston műveiből. Ford. és bev. Rajeczky Benjamin. Bp., 1944. (Ker. remekírók 8.) - BL:1763. - Schütz 1993:369. - KEK 1618-20.