🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > S > síremlék
következő 🡲

síremlék: a →sír helyét jelölő, vagy halott emlékét őrző műalkotás. - A halotti kultusznak az őskortól fontos eleme a ~. A rómaiaknál, zsidóknál (és az újabbkori temetőkben) leggyakoribb álló tábla-formát (sztélé) a kk-ban a tp-ok, kerengők padlójában, a sír fölött elhelyezett →sírlap váltotta föl. A 11. sz. óta egyre gyakoribb a halott személy ábrázolása a →szarkofág tetején. A 12-13. sz: az uralkodói és főpapi ~ek fölé gyakran oszlopokon álló →baldachint emeltek. A 13. sz-tól terjedt el a címerdíszes sírkő. A 15. sz-tól nagy számban maradtak fönn a tp-okban a sírtól függetlenül elhelyezett táblák, halotti pajzsok (→epitáfium). - Egyszerű ~ a →sírjel. L.P.

Vernei-Kronberger Emil: M. kk. ~ek. Bp., 1939. - Panofsky, Erwin: Tomb Sculpture. New York, 1964.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.