🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > Tarziciusz
következő 🡲

Tarziciusz, Szt (†257): vértanú, a ministránsok védőszentje. - Valerianus cs. keresztényüldözése idején akolitus v. diákonus volt. Eszerint életkora érett férfikor, ha diákonus, v. egészen fiatal ember, ha akolitus volt. Szentmise után az Oltáriszentséget vitte betegekhez és börtönben lévőkhöz, amikor az utcán pogányok rátámadtak. Faggatták, hogy mit visz, majd kövekkel és botokkal ütlegelni kezdték és megölték. Miután ~ meghalt, gyilkosai szétfejtették a szívén összeszorított kezeit és kibontották ruháját, de az Oltáriszentséget nem találták meg, mert csodálatos módon ~ szívébe költözött. - A Kallisztusz-katakombában temették el. Rómában folyamatos volt a tiszt-e, a világegyházban a 19. sz. 2. felében ismerték és szerették meg, különösen a ministránsok. - Ü: a temetése napja, aug. 15.

Damasus p. (ur. 366-384) feliratot írt ~ sírjára:

Tarsicium sanctum Christi sacramenta gerentem,

cum male sana manus peteret vulgare profanis

ipse animam potius voluit dimittere caesus

prodere quam canibus rabidis coelestia membra.

('A Krisztus szentségeit hordozó Szt Tarziciusz,

amikor el akarták venni a szentséget, hogy meggyalázzák,

inkább életét adta, mintsem a mennyei Testet

az acsarkodó kutyáknak adja.) **

Alexa Ferenc: Tarzicius, az Oltáriszentség vt-ja. Dráma. Erzsébetváros, 1921. - Blaskó Mária: Kövessetek! Elb. ~ korából. Bp., 1931. - Schütz III:214. - BS XII:135.

Tarziciusz, Bp., 1993?-: az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hivatásgondozó Bizottságának tájékoztatója. - Megj. negyedévente Szerk. Bodor György. Kiadó: Esztergom-Bpi Főegyhm. Hivatásgondozó Biz. 88

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.