Tavernier, Émilie, B., Gamelin (Montreal, Kanada, 1800. febr. 19.-Montreal, 1851. szept. 23.): özvegy, rendalapító. - Jómódú szülők legkisebb, 15. gyermeke. Szülei korán meghaltak, ~t 4 é. korától az egyik nagynénje nevelte, aki hamar felismerte a szegények és szerencsétlenek iránti érzékenységét. Amikor 1815: egyik bátyja megözvegyült, ~ rögtön a segítségére sietett, de azzal a feltétellel, hogy kitesznek egy asztalt (a „Király Asztalát”) az éhezőknek, melyről bármikor ehetnek. 1823: férjhez ment Jean-Baptiste Gamelinhez, aki igazi társa volt a jótékonykodásban. 3 gyermekük született, de egyikük sem élt sokáig, és rövidesen ~ férje is meghalt. E megpróbáltatásoktól ~ nem befelé fordulóbb lett, hanem egyre nagyobb együttérzéssel tudta szeretni azokat, akik bármilyen módon szenvedtek. Házában, melyet elnevezett a Gondviselés Házának, öregek, árvák, rabok, emigránsok, munkanélküliek, süketek, nehéz helyzetű fiatalok és házaspárok, sérültek találtak otthonra. Családját és barátait is bevonta gondozásukba. 1841: Bourget pp. a párizsi Irgalmas Nővérektől kért segítséget ~ számára, akiknek Montrealban új ktort is építettek, de ők az utolsó pillanatban visszaléptek. Végül a pp. kanadai jelölteket küldött, a Gondviselés Nővérei először 1844. III. 29: tettek fog-at. Létszámuk már 50-re nőtt, amikor az 1851-es kolerajárványnak áldozatul esett ~ is. A 21. sz. elején a nővérek Kanadában, az USA-ban, Chilében, Argentínában, Haitin, Kamerunban, Egyiptomban, a Fülöp-szigeteken és Salvadorban vannak jelen. - II. János Pál p. ~t 2001. X. 7: b-gá avatta. Ü: szept. 23. **

tavi káka, csuhé (gör. kalamosz, lat. Scirpus lacustris): a sásfélék családjába tartozó vízinövény. - Ter 41,2: elfonnyad a nád és a sás (vö. Jób 8,11). - A sásfajok általában egyszerű, háromszögű v. hengeres szárú, tömeges, vízparti „savanyúfüvek” kis, tömött, sötétbarna kalászkákban csoportosuló egyivarú virágokkal. A termős virágot a nemzetségre jellemző palack alakú pelyvatömlő zárja körül. - A csáté sűrű, tőleveles sarjtelepeket fejlesztő, hengeres merevszárú, évelő sásféle. Kis, fekete, 2-3 virágú füzérekből álló, tömött fejes csúcsvirágzattal rendelkező növény. A termő virágok alatt több apró, meddő virág is helyet foglal a füzér alján. - A szittyók sok magas, tömött hengeres, erős, mégis hajlékony szárral és elágazó tőkével rendelkező vízparti növények. Hosszú, kopasz száraik felső részén egyoldalú, mereven szétálló csomós virágzatot fejlesztenek. Kiszárított száruk írótoll készítésére is alkalmas, de kisebb kosarakat, ernyőket, kalapokat is készítenek belőle. Ky.Z.

Kereszty 1998:425.