Titus, Flavius Vespasianus (41. nov. 30.–Róma, 81. szept. 13.): római császár Vespasianus utódaként 79–81: Szt Anaklét pápa idejében. – Claudius és Néró udvarában nevelkedett Britannicusszal együtt. A tehetséges és jó modorú fiú hamar magára vonta a figyelmet. Germaniában szolgált, majd atyja, Vespasianus parancsnoksága alatt Britanniában harcolt. Követte Judeába, s atyja trónra lépése után 70. IX: Jeruzsálem elfoglalásával befejezte a zsidó háborút. Jeruzsálem ostromát és a tp. pusztulását Josephus Flavius szemtanúként írta le (A zsidó háború, V–VI.). A Rómában ma is fennálló Titus-diadalív örökítette meg azt a fényes diadalünnepet, melyet Vespasianus tartott a fiával. Uralkodótársává tette őt, kinevezte a testőrség főparancsnokává, s vele együtt viselte a censurát. ~ azonban erőszakosságával és életmódjával gyűlöletet keltett maga ellen, s amikor 79. VI. 23: trónra lépett, a nép attól félt, hogy benne egy második Nérót kapott. ~ viszont szakított a zsidó kirnéval, Berenikével, akit nem kívánt a nép csnénak, s ezzel bizonyítékát adta, hogy személyes hajlamait alá tudja rendelni az állam érdekeinek. Még inkább megnyerte a népet azzal, hogy addigi barátait eltávolította az udvarból, s a legkitűnőbb embereket választotta maga mellé. A legbőkezűbb, legszelídebb, legbarátságosabb és leggondosabb uralkodó lett. Halálos ítélet pl. nem fordult elő uralkodása alatt, a felségsértők kegyelmet kaptak, a titkos besúgókat Róma, sőt egész Itália területéről kitiltotta, s az összeesküvőkkel is nagylelkű volt. Új, a saját nevét viselő s minden kényelemmel berendezett meleg fürdőket építtetett. Befejezte az atyja által megkezdett amfiteátrum építését, s felavatásakor számos fényes játékot rendeztetett. Elve volt, hogy lehetőleg mindenki kérését teljesítenie kell; s azt a napot, amelyen senkivel sem tett jót, elveszett napnak tartotta. Az Alsó-Itáliát romba döntő 79. évi földrengésnél ahol csak megjelent, mindenütt segített és vigasztalt. Ugyanígy tett egy pestisnél, mely már Vespasianus alatt dühöngött. – ~ már trónra lépésekor súlyos beteg volt, s rövid 2 évi uralkodás után halt meg. Utóda Domitianus lett. **

Pallas XVI:222. – Kroll 1982:396. – Pecz II/2:1163. – Vanyó IV:98.

Titus, Flavius Vespasianus (41. nov. 30.-Róma, 81. szept. 13.): római császár Vespasianus utódaként 79-81: Szt Anaklét pápa idejében. - Claudius és Néró udvarában nevelkedett Britannicusszal együtt. A tehetséges és jó modorú fiú hamar magára vonta a figyelmet. Germaniában szolgált, majd atyja, Vespasianus parancsnoksága alatt Britanniában harcolt. Követte Judeába, s atyja trónra lépése után 70. IX: Jeruzsálem elfoglalásával befejezte a zsidó háborút. Jeruzsálem ostromát és a tp. pusztulását Josephus Flavius szemtanúként írta le (A zsidó háború, V-VI.). A Rómában ma is fennálló Titus-ív örökítette meg azt a fényes diadalünnepet, melyet Vespasianus tartott a fiával. Uralkodótársává tette őt, kinevezte a testőrség főparancsnokává, s vele együtt viselte a censurát. ~ azonban erőszakosságával és életmódjával gyűlöletet keltett maga ellen, s amikor 79. VI. 23: trónra lépett, a nép attól félt, hogy benne egy második Nérót kapott. ~ viszont szakított a zsidó kirnéval, Berenikével, akit nem kívánt a nép csnénak, s ezzel bizonyítékát adta, hogy személyes hajlamait alá tudja rendelni az állam érdekeinek. Még inkább megnyerte a népet azzal, hogy addigi barátait eltávolította az udvarból, s a legkitűnőbb embereket választotta maga mellé. A legbőkezűbb, legszelídebb, legbarátságosabb és leggondosabb uralkodó lett. Halálos ítélet pl. nem fordult elő uralkodása alatt, a felségsértők kegyelmet kaptak, a titkos besúgókat Róma, sőt egész Itália területéről kitiltotta, s az összeesküvőkkel is nagylelkű volt. Új, a saját nevét viselő s minden kényelemmel berendezett meleg fürdőket építtetett. Befejezte az atyja által megkezdett amfiteátrum építését, s felavatásakor számos fényes játékot rendeztetett. Elve volt, hogy lehetőleg mindenki kérését teljesítenie kell; s azt a napot, amelyen senkivel sem tett jót, elveszett napnak tartotta. Az Alsó-Itáliát romba döntő 79. évi földrengésnél ahol csak megjelent, mindenütt segített és vigasztalt. Ugyanígy tett egy pestisnél, mely már Vespasianus alatt dühöngött. - ~ már trónra lépésekor súlyos beteg volt, s rövid 2 évi uralkodás után halt meg. Utóda Domitianus lett. **

Pallas XVI:222. - Kroll 1982:396. - Pecz II/2:1163. - Vanyó IV:98.