Tot, Amerigo, Tóth Imre (Fehérvárcsurgó, 1909. szept. 27.–Róma, 1984. dec. 13.): szobrász. – 1926–31: a bpi Iparműv. Főisk. hallg-ja, mestere Helbing Ferenc és →Leszkovszky György. 1931: a dessaui Bauhausnál Moholy-Nagy Lászlónál tanult. 1933: No-ból Olaszo-ba menekült, Rómában tanult és dolg. 1933–36: m. állami ösztöndíjas, 1936: saját műterembe költözött a Via Marguttán. Több portrét mintázott, 1937: megnyerte a Szkander bég lovas szobrára kiírt nemzetk. szoborpályázatot (nem került kivitelezésre). Első jelentős munkái között szerepel a Keresztelés domborműve (1938). 1939: második helyezett a bpi Madách-emlékmű pályázatán. 1946-49: a →Római Magyar Akadémia műv. tanácsadója. Az 1940-es évek végén modern formákkal kísérletezett (Kavicsasszonyok, Vízparton, Holdnézők). ~ készítette a római Termini-pályaudvar nonfiguratív homlokzati reliefjét (1949), amely ismertté tette Olaszo-ban. 1955: Bariban a takarékpénztár kapu-domborműveit mintázta. 1962: a Velencei Biennálén önálló kiáll-ként szerepeltek művei. 1964–65: a Raffaello olasz óceánjáró plasztikai díszítését készítette. A nonfiguratív, absztrakt ábrázolásmód jellemzi több alkotását (Szobor mint jel I–II. 1964, Fekete zongora az űrhajón 1966, Antigraciózus portré 1968, Hommage à Karinthy – Olivecrona 1969). Szülőfaluja rk. tp-a számára 1969: hagyományos stílusban készítette a Csurgói Madonna bronzszobrot (kerámia-másodpéldánya Pécsett látható). Az 1980: felszentelt vatikáni m. kpna zárófalára Történelmi ellipszis c. nagyméretű bronz domborművet készített, amelyen II. Szilveszter. III. Callixtus, VI. Pál és II. János Pál pápa Mo-gal kapcsolatos cselekedetei ill. a kpna létesítéséhez kapcsolódó események láthatók (a m. r.k. egyház tulajdonát képező másodpéldány letétként Pécsett látható). Nem ragaszkodott egyetlen stílushoz, bátran variálta és változtatta a stílusjegyeket. Munkássága jelentős hatással volt a modern m. szobrászatra. Jelentősebb hazai felállított alkotásai: A Föld füle (Tihany, 1969), Komarov (Pécs, 1979), Mikrokozmosz a makrokozmoszban (Kecskemét, 1984),  A Mag apoteózisa (Bp., 1980; Gödöllő, 1983). Utolsó műveinek egyike, a drámai erejű Erdélyi csendélet satuba szorított kopjafákat ábrázol. Az 1960-as évektől sokat tartózkodott Mo-on, számos kiáll-a volt (Bp., Tihany, Pécs, Szeged, Debrecen). Végakarata szerint, hazai földben temették el. 1978-tól Pécsett állandó kiállítása van a Káptalan u. 2. (volt kanonokház) földszintjén, amelynek anyaga 1984: bővült. 2007: posztumus M.S. mester-díjat kapott. Pr.L.

Venturi, L.: Dodici litografie di Tot. Roma, 1960. – Major Máté: ~. Bp., 1970. – Műemlékvédelem 1981:1. sz. (Gerő László: A m-ok római kpnája) – Forrás 1982:7. sz. (Sümegi György: Beszélgetés ~ szobrászművésszel) – Művészet 1982:7. sz. (Nagy Zoltán: Szemelvények egy életműből; Sinkovics Péter: Az érintések öröme) – Németh László: A m-ok római kpnája. Bp., 2005. – Romváry Ferenc: ~ múzeum. Bp., 1984. – EH 1992:652.