🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > Turjaremete
következő 🡲

Turjaremete, Remete, v. Ung vm. (Turji Remeti, Ukrajna): 1. plébánia a v. egri, majd szatmári egyhm. felsőungi esp. ker-ében. Nagyberezna filiájából 1854: alapították. Tp-át 1886: Szt György tit-ra sztelték, 1961–89: bezárták, 1996: bőv. Kegyura 1880: a Pénzügymin. Akv. 1833-tól. Anyanyelve 1880: m., ném., szl.; 1940: ruszin, szl., m. 2003: a lit. nyelve szl., ukrán. – Filiái 1917: Drugetháza, Egreshát, Hárs, Ungbükkös, Kapuszög, Kisturjaszög, Mokra, Nagyturjaszög, Ószemere, Perecseny, Poroskő, Turjamező, Turjasebes, Turjavágás, Újszemere; 1993: Turjabisztra. – Plébánosa: 1928–43: Bártfay Kálmán. – 2. g.k. parókia a v. munkácsi egyhm. turjai esp. ker-ében. 1771: már létezett. Tp-át Szt Mihály tiszt-ére szent. Akv. 1801-től. Anyanyelve 1880: rutén. – Duliskovics Viktor (1917–54) parókust 1949. V: letartóztatták, 25 é. ítélték; a dzsezgázgáni, rudniki és kengiri táborban raboskodott, s mikor itt a foglyok sztrájkba léptek, a tábort gyújtóbombákkal fölperzselték és tankokkal legázolták, az 500 áldozat között volt D. V. is. – Lakói 1904: 545 r.k., össz. 2033; 1940: 487 r.k., 1959 g.k., 8 ev., 45 ref., 168 izr., össz. 2667. B.L.B.–**

1. Schem. Szat. 1901:93. – Gerecze II:962. – Pápai 2003:114. – 2. Schem. Univ. 1842:626. – Hetényi Varga I:486.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.