taberna (lat.): az ókorban 1. a rómaiak legrégibb lakóháza, deszkából (tabulae) összerótt kunyhó. Később, amikor már kőből és téglából kezdtek építeni, ~knak nevezték a házak földszinti részeit is, melyek utcákra v. közterekre nyíltak, s kereskedők üzletnek v. iparosok műhelynek vették bérbe. - 2. pénzváltók (argentarii), kv-, rabszolgakereskedők, borbélyok, korcsmárosok, gyógyszerárusok házai a fórumon. Az ilyen helyiségek tulajdonosait tabernariusoknak v. negotiatoroknak nevezték. A ~k egész soronként a házakhoz voltak építve, s nagyon megszűkítették az utcákat és köztereket, ezért Domitianus cs. (ur. 81-96) lebontatta őket. **

Pecz II/2:911.