tanácsos, tanácsadó (lat. consiliarius): →tanácsadással hivatalosan megbízott személy, gyakran testület tagja. A régi m. államéletben →titkos tanácsos. - A Szentírásban Istennek nincs ~a (Iz 40,13; Bölcs 9,13; Róm 11,34); a Messiás egyik neve (Iz 9,6). Istencsapás, ha hiányoznak a népből a jó ~ok (Iz 3,3). A bölcs tanácsa: ezerből egy ~od legyen (Sir 6,6). **
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.