tau: a héber abc utolsó betűje, így értelmezve a görög omega megfelelője. Kumránban a messiási közösséghez való tartozás jele volt. - Ezekiel látomásában az angyal a ~ jelét teszi a kiválasztottak homlokára (9,4). A Jel 7,3 angyala Isten pecsétjével jelöli Isten szolgáinak homlokát (→száznegyvennégyezer), a 14,1: a választottak homlokukon viselik a Bárány és a Bárány Atyjának nevét: a pecsét, a jel itt is a héber ~val azonos, a tulajdonost jelzi, itt Istent (a gazda azért szokta megjelölni a nyáj juhait, hogy fölismerje övéit). A Jel leírása ősi keresztelési rituálé mozzanatait tükrözi. - A zsidóknál a ~ soha nem jelentette a →keresztet, a betű jelen formája nem is hasonlít a keresztre. Krisztus korában viszont a ~t kétféleképpen írták: + vagy x alakban, így látható a Kr. u. 1. sz: készült palesztinai szarkofágokon. Az utóbbi formát azonosították már a 2. sz. apologéták a görög khivel és a kereszttel. - A Barnabás-levél 9,8-ban a ~, a név és Jézus ugyanazt jelenti. Va.L.

Vanyó 1988:156.