🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > teknős
következő 🡲

teknős, teknőc (lat. Testudines): a hüllők osztályba tartozó, tok alakú páncéllal körülvett testű állat. - Páncélja miatt már az ókorban a szüzességet, lomhasága miatt az okos megfontoltságot és türelmet jelképezte. Physiologus szerint a pajzs~ víziszörny, mely ha megéhezik, kinyitja száját, melyből fűszerek illata árad, ezt a kis halak megérzik, odatódulnak, s a ~ lenyeli azokat; a nagy halak nem mennek lépre. A sátán s az eretnekek így édesgetik magukhoz a zsenge elméket, az értelmeseket nem tudják hatalmukba keríteni (Róm 16,18). Mivel a ~ hatalmas, mint egy sziget, a gyanútlan hajósok kikötnek rajta, majd tüzet gyújtanak a hátán. A forróságot megérezve a ~ elmerül, elsüllyesztve a hajókat. A sátán is így rántja le a gyehenna tüzébe a benne reménykedőket. A reneszánsz állatjelképek között a →csigához hasonlóan a lustaságot is jelentheti. - A kk. műv-ben kozmikus jelkép, a mennyet és a földet kapcsolja össze. →híd **

Lipffert 1976:41. - Kirschbum IV:69. - KML 1986:300. (s.v. teknősbéka) - Physiologus 1986:35. (17.) (s.v. pajzsteknős)

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.