teleológia (a gör. telosz, 'cél, vég' és logosz 'tan' szavakból), célszerűség: a létezők és folyamatok →célra irányulása. - A ~ a „mire jó”, ill. „hova?” kérdésekre meghatározott céllal válaszol. Alapvető kérdése az, hogy a célirányos →emberi cselekedet modellje alkalmazható-e a természetben zajló folyamatokra. - Az első módszeresen reflektáló ~t Arisztotelész dolgozta ki. Szerinte, jóllehet a térbeli mozgás a →változás elemi alakja, a természeti jelenségek egyedül az elemek tömörüléséből v. szétválásából, a vonzás és taszítás mechanikus erejéből mégsem magyarázhatók. Az atomizmussal szemben, annak beható kritikája után, Arisztotelész az anyagok minőségi különbségét állapította meg. Az atom, az oszthatatlan test fogalma ellentmondás, a mechanikus természetmagyarázat teljesen elégtelen. Az anyagi okok csak feltételei a történéseknek, azok voltaképpeni oka a dolgok lényege, a →forma, mely célszerű kibontakozásra törekszik. Isten és a természet semmit sem tesznek céltalanul (De coelo I. 4. p. 271 a 33). Az égitestek szabályos mozgása, a csírák kifejlődése, az állati ösztön, a növényi és állati test célszerű felépítettsége szolgálnak a ~ érveiül. Minthogy a természeti valók tevékenységük elvét és célját önmagukban bírják, az egész természetet az immanens ~ elve uralja. Ezért mind az anyagi, mind a cél-okot kutatnia kell a természettudósnak, de elsősorban a cél-okot, mert a céltól függ az anyag, nem a cél az anyagtól. Az anyag ellenállására, külső akadályokra, mint mechanikus okokra vezetendők vissza a szabálytalan jelenségek (terata) a torzalakok, a célszerűtlen, automatikus jelenségek (automaton), a szándékolt céltól eltérő eredménnyel végződő véletlen történések (tükhné, Phys. II. 4-9). - Arisztotelésznél még nem jelent meg a →kozmosz egészének a célja, v. egy rávonatkozó isteni terv. Csak a →skolasztikában jelent meg az Istentől teremtett világ egyetemes ~ja, melyben minden létező helyét az emberre irányultság határozza meg. - A 16. sz-tól ezt a ~t kétségbe vonták. Francis Bacon azt hangsúlyozta, hogy a teol-ban tanított ~ a gyakorlat számára jelentéktelen, s ezt az újkori fizika mechanikája igazolni látszott. Az élő világban tapasztalt célszerűség azonban továbbra is az →istenbizonyítás öt útja egyikeként hatott. Darwin →fejlődéselmélete a célszerűnek látszó szervek és szervezetek kialakulását a véletlenek és a kiválasztódás nagyon hosszú folyamatával, azaz ~ helyett vak mechanizmusokkal magyarázta: a kényszerítő körülmények és a létért való küzdelem hatására kialakult változatok előnyre tesznek szert és elterjednek. Az alkalmazkodás célszerű, de maga a fejlődés magyarázata nem igényel sem ~t, sem tervet. - →Teilhard de Chardin ezzel szemben megmutatja a hagyományos ~ és a mai természettud. összeegyeztethetőségét. - Az erkölcstanban a cél az →erkölcsiség forrásainak egyike. **

LThK 1993. IX:1317.