🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > testimonia
következő 🡲

testimonia (lat. 'tanúbizonyságok'): az Ószövetségi Szentírás Messiásra vonatkozó helyeiből összállított szöveggyűjtemény. Egy-egy részlet testimonium, a kiválogatott helyek összessége ~. A válogatás szempontját az határozta meg, hogy az adott válogató közösség pap-, próféta- v. királymessiást várt-e. - A zsidóság köreiben a Szentíráson kívüli hagyományt is gyűjtötték, pl. az atyák mondásait (→apophthegmata patrum), melyek az ÓSz egy-egy helyét magyarázták. A ker. korban a zsidóság már eme tradíción keresztül tekintett vissza az ÓSz-re. - Az őskereszténység az atyák mondásait nem, de a ~t magáévá tette, s így közvetlenül az ÓSz-i Szentíráshoz kapcsolódott, elutasítva a zsidóság Biblián kívüli tradíciójának közvetítő szerepét. A ker-ek az ÓSz ~-szövegeit Jézus Krisztusra vonatkoztatták, a Krisztusra vonatkoztatott próf. tanúságtételek szemszögéből vizsgálták az egész ÓSz-i Szentírást. Szt Péter pünkösdi beszéde mintaszerű ebből a szempontból (ApCsel 2,25-36). A beszéd a Zsolt 16,8-11 verseire, a Zsolt 132,11, ill. a Zsolt 110,1 versére épül. A Zsolt használata az apostoli igehirdetésben már azért is fontos, mert a zsoltárok a tp. lit-hoz kapcsolódtak, és messiási értelmezésük eleve Krisztus megváltó művének „levitikus” értelmezését tették lehetővé, azaz a papmessiási értelmezést, amint ezt a Zsid-ben találjuk. A ~ megváltoztathatatlanul meghatározták azt a módot, ahogyan a ker-ek az ÓSz-et olvasták, ahogyan Krisztusról beszéltek. Ez adta az ap. igehirdetés érvelésének gerincét, nyomai megtalálhatók Szt Pálnál is: „Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért az írások szerint, és hogy eltemették és feltámadott harmadik napon az írások szerint” (1Kor 15,2 kk.) „Az írások szerint” formula itt is az ÓSz ~ját jelenti, mégpedig Iz 53,8-at, Oz 6,2-t, Dán 9,26-ot és a Zsolt 16,10 versét, ezekre utal Szt Pál, mint az írások tanúságtételére. - Az evang-ok is sokszor utalnak ilyen tanúsító helyekre. A ~ túlélte az apostoli kort, a ker-ek egyre terjedelmesebb messiási szöveggyűjt-eket állítottak össze az ÓSz-ből, még az úsz-i kánon lezárása után is. A messiási helyeket akkor is gyűjtötték, amikor a kerség már rég kiszakadt zsidó környezetéből, egészen a 4. sz. végéig. A gyűjtés szempontjai idővel természetesen bővültek, nemcsak a messiási helyeket válogatták össze, hanem az egyházra, a szentségekre vonatkozókat is. Az ap. igehirdetés, annak írásos rögzítése, az evang-ok úgy tekinthetők ebből a szempontból, mint sajátos ~-egzegézisek. Az ap. igehirdetés ~-magyarázatának előfeltétele nem magában az ÓSz-ben található, hanem a feltámadt Jézussal való találkozás bizonyosságot adó élményében. Az ósz-i ~ ui. csak az igazak eszkat. feltámadásáról beszélnek, a feltámadás eseményének közbejötte nélkül nem alkalmazták volna Krisztusra ezeket a helyeket a ker-ek, akik az ÓSz hitvilágában éltek. A feltámadt Krisztussal való találkozás bizonyosságának kifejtéséhez használták az ósz-i tanúságtételeket. Nemcsak egyszerűen a ~ alkalmazásáról van szó, nem is csak arról, hogy a ~ értelmezi Krisztust, hanem ami Krisztusban történt, valójában az értelmezi az ósz-i tanúsító szövegeket. A kortárs zsidóság nem tekintette messiási helyeknek azokat a próf. szövegeket, melyek Isten szenvedő szolgájáról beszéltek (→Isten Szolgája), a kereszténység igen. Fontos szerepe lett a megtestesülés ténye értelmezésében a 117. zsoltárnak, a megdicsőülés leírásában a 109. zsoltárnak, mely az Isten jobbján való ülésről beszél, a 23. és 67. zsoltárok Krisztus mennybemenetelének tanúsító szövegeivé váltak a ker-eknél. - A tanúságtevő szövegek azonban számos kérdést vetnek fel. Az úsz-i szerzők a ~-idézést rendszerint azzal a formulával vezetik be: „megíratott”, „írva áll” „írva van”. Az idézett ósz-i szövegek viszont rejtélyes módon nemcsak az ÓSz →Hetvenes fordításának szövegétől térnek el, hanem sokszor eltérnek a héber szövegtől is. Az eltéréseket nem lehet azzal magyarázni, hogy a szerzők emlékezetből idézték a szövegeket, nem lehet csodálkozni, ha ezek nem pontosak, mivel fontos, vitatott kérdésekről volt szó, melyeket a zsidók nem hagytak volna szó nélkül. A hibás, pontatlan idézést eleve elutasították volna. - A magyarázat a ~-szövegek eredendő jellegzetességében keresendő: a szöveggyűjt-ekre ui. jellemző volt, hogy bizonyos kifejezéseknek igyekeztek súlyt adni, izoláltak szavakat, egyeseket túlhangsúlyoztak, mások jelentőségét halványították, hogy az idézett szöveg minél hatásosabb legyen. A formulák nem mindig a héber szöveget, nem is mindig a Hetvenes fordítás szövegét idézik, hanem a ~-gyűjtemény már előzőleg többé-kevésbé átformált, kiélezett szövegét. Ezért nem volt egyáltalán feltűnő jelenség, ha a ker-ek is alakítottak a megszokott szövegen annak érdekében, hogy jobban alkalmazható legyen Krisztusra. Önkényesnek tűnhetnek a szövegmódosítások, mégsem voltak azok, nem mondtak ellent a rabbinikus egzegézis módszereinek sem. Az arám nyelvű targumokra ugyanez az eljárásmód jellemző, ugyanez a szabadság jellemzi a Hetvenes fordítást is. Az ósz-i idézetekben ui. sokszor csak egyetlen szó volt lényeges, nem a mondat maga. Az úsz-i szerzők eljárása ezért szubjektívnek mondható, de önkényesnek nem. A szubjektív eljárás hermeneutikailag igazolható és elfogadható. - Szt Pál is sokszor emel ki olyan szövegeket az ÓSz-ből, melyek számára azért lényegesek, mert egy-egy kulcskifejezést tartalmaznak. A kulcskifejezéseket tartalmazó szövegeket azután a puszta verbális analógia alapján is össze lehetett kapcsolni egymással a gyűjt-ekben. Ilyen kulcskifejezések: a fa (xülon), a (lithosz), a szikla (petra). A kifejezéseket a Krisztus-esemény egyes mozzanataihoz kapcsolta, majd a Krisztus-eseményt az ósz-i üdvtörténet mozzanataival is kapcsolatba hozta. A fa a kereszt fáját jelentette, a a szegletkövet, a szikla magát Krisztust, de azt a sziklát is, melyből Mózes a kivonuláskor a pusztában vizet fakasztott. - Az úsz-i Szentírásban ~ra támaszkodó írás a →Zsidókhoz írt levél, szerzőjének egzegetikai módszere az alexandriai Philónéhoz hasonló. Az ÓSz, az ósz-i tanúsító helyek gyűjt-ei s az ÚSz olyan interpretációs sorozatot alkotnak, mely az óker. irod-ban tovább bontakozik, folytatódik. **

LThK 1993. IX:1356. - Vanyó 2000:40.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.