🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > tiszaverés
következő 🡲

tiszaverés: a →rekesztőhalászatot, →hajtóhalászatot és →kerítőhalászatot egyesítő halfogási mód a Tiszán. - Ősszel a halászok összefognak, s egy nagyszemű →öreghálóval átkötik a vizet. A háló felső inát a parákon kívül kis ladikok tartják fenn, alsó inát az ólmokon kívül láncok nehezítik. Magát a hálót őrhálónak nevezik. Ezután messze előre mennek, s csónakjaikkal néhány kilométerre sorba állva, megindulnak vissza az őrháló felé. Elöl mennek a kishalászok, a bónésok, kecések, hátul a nagyobbak, a lapsolónak nevezett gyalommal. Menetközben doronggal, lánccal verik a Tisza vizét, s riasztják a halat az őrháló felé. **

MN II:63.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.