tiszta (lat. purus): 1. kultikus fogalom, fogalompárja a →tisztátalan. A szópár olyan tulajdonságokat jelöl, melyek a legtöbb ókori nép és mai primitív nép vallásában fontos szerepet játszanak, de sem a fizikai, sem az erkölcsi értelemben vett ~sággal nem azonosak. ~ az, ami kapcsolatba hozható egy adott vallás Szentjével. Izr. fiai a →tisztasági törvények előtt megkülönböztették a ~t és a tisztátalant. - 2. a filozófiában a →lényeghez nem tartozó vagy tőle idegen járulékoktól mentes (→actus purus, →tiszta természet); →szín (1). - 3. az erkölcstanban tág értelemben a bűnöktől és a víciumoktól, szoros értelemben a →hatodik parancsolat és a →kilencedik parancsolat elleni bűnöktől és víciumoktól való mentesség (→tisztaság). **