🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > toboz
következő 🡲

toboz, fenyőtoboz (lat. Conus): a fenyőfélék termős virágzata. – A tengelyén kör v. (az →aranymetszés szabályai szerint) csavarodott vonalban sűrűen sorakoznak a meddő pikkelyek, ezek tövében egy-egy nyílt termőpikkely van, ennek tövében sarjad a fenyőpete (a női virág). – Az érett magot a felpattanó pikkelyek szétszórják, ezért az ikgr-ban a ~ az ajándékozó bőkezűség jelképe. Kedvelt díszítőelem, szökőkutakon és szószékeken (igehirdetés), a bőség, termékenység, az örökkévalóság szimbóluma. Kedvelt díszítőforma volt Bizáncban a paloták kertjeinek drága kőanyagból készült kutjain. – Az aranymetszés jellegzetes példája, Mária jelképe, Szt Afra attrib-a.   **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.