🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > torok
következő 🡲

torok (lat. guttur): a →száj hátsó része, a nyelés és a hangképzés helye. – A Szentírásban az ízlelés (Péld 24,13; Én 2,3) és a kiáltás (Zsolt 113,7; 149,6) szerve. A gonoszok ~a nyitott sír (Zsolt 5,11; Róm 3,13). **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.