🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > toronyóra
következő 🡲

toronyóra: templomok, középületek tornyába vagy homlokzatára szerelt óra. – Az időt rendszerint nemcsak mutatja, hanem ütésekkel hallhatóan is jelzi. A számlap a külső falon van, a szerkezet a falon belül. A mechanikus ~ járószerkezetből, járásszabályozóból és ütőszerkezetből áll. Az első kb. 300 évben súlymeghajtású, orsójáratú, foliot-szabályozású ~k készültek. – Tornyokban már az első ~k megjelenése előtt is használtak →napórákat és →homokórákat. Ezekhez igazodva jelezte a toronyőr az →imaórákat, kézi erővel kongatva meg a →harangot. A 14. sz. 2. felében említik először a „harangverő”-ket. A ~k is kezdetben csak hangjelzést adtak; eleinte óránként, a 14. sz. végétől 1/4 óránként. Kb. a 14. sz. 2. felétől mechanikusan működtetett ütőfigurák (jacquemarts) vették át a harangverők szerepét. Az óraütésből fejlődött ki a →harangjáték (É-Fro., Németalföld). Az egész-órai ütéseket ui. megelőzte egy kisebb harangon végzett figyelemfölhívó ún. előütés. Az idők folyamán az előjáték mind gyakoribb és hosszabb lett, akár több perces is lehetett. Az óra és az egyre nagyobb számú harang befogadására a tornyokat a 15. sz: gyakran átépítették, v. újat emeltek. – A gótikus nagyórákat csillagászati és asztrológiai mutatótáblákkal is ellátták, sőt az óra szerkezetét már a 14. sz: önműködő szerkezetekkel kapcsolták össze. A ~ból így lett látványosság és a 14–17. sz. legbonyolultabb műszaki alkotása. – A mechanikus ~k kezdettől fogva azonos hosszúságú órákat mértek, de járásuk a helyileg szokásos óraszámításhoz igazodott. – A ~k megjelenésével új foglalkozási ágak keletkeztek. 1. Az órás (horologus, orleimeister) eleinte a patkolókovácsok, a bronzöntők és más fémművesek közül került ki. A mesterség a 15. sz: kezdett szétválni. Nagyórakészítőkről (Grossuhrmacher) csak ezt követően beszélhetünk. Eleinte kevesen voltak és vándorolni kényszerültek, a 15. sz: már a jobbmódú polgárok közé tartoztak. Amint az órások száma növekedett, a városok törekedtek arra, hogy náluk megtelepedjenek. Erre a polgárjog megadásával, adókedvezménnyel stb. igyekeztek ösztönözni őket. A mester az órát a helyszínen csinálta. Erre az időre szállást, étkezést és műhelyt biztosított számára a megrendelő. Egyéb szakemberekről, az anyagokról és a szerződés szerinti kivitelről az órás gondoskodott. – 2. A ~kezelő v. felügyelő (moderator horologii) a súly rendszeres fölhúzásáról, az óra esetenkénti beállításáról (pl. napórához való igazításáról) és karbantartásáról (pl. kenés) gondoskodott. A javításokat szakember végezte. Míg az órás jól fizetett mesterember volt, az órakezelő (legalábbis az első századokban) megbízatásáért fizetést nem kapott. Néha meghökkentően fölkészületlenek v. más szakmájúak lettek ~kezelők (pl. Ilyvó [Lemberg], 1404: posztónyíró; Debrecen, 1620: a városi patikus; Kunszentmárton, 1859: kéményseprő). – A nagyórák készítése több iparág együttműködését igényelte, pl. kovács, harangöntő, ács, fafaragó, szobrász, kőműves, festő stb. A fővállalkozó által helyszínre hozott csop. készítette olykor nemcsak az órát, hanem a harangokat, sőt a toronynak azt a részét is, ahová a szerkezet került. Egy ilyen vállalkozás nagyságára jellemző, hogy amikor 1356: Perpignan óriás~ja készült, közvetlenül az óra elkészítésén kb. 100 ember dolgozott egyidejűleg. A helyszínen épültek olvasztókemencék, a szerkezetek beemelésére különleges mozgatható darut szerkesztettek, sőt a látványra éhes kíváncsiak tribünt is. – A ~k fölállítását túlnyomórészt nem az Egyh., hanem a polgárság kezdeményezte. Az Egyháztól rendszerint ellenszolgáltatásért nyertek jogot arra, hogy a közösség óráját (és a hozzá tartozó harangot) a tp. tornyába fölszerelhessék. A ~k gyors elterjedését elősegítette, hogy a pontos idő ismeretére nagy volt az igény, az új órákat sorozatban gyárthatták, a szomszédos városok vetélkedtek egymással. Mai ismereteink szerint a ~k legkorábban Angliában jelentek meg az 1280-as években, de a 14. sz. 2. felében Eu-ban már elterjedtebbek. Ezért 1386: (v. röviddel előbb) a kontinensről Salisburybe hozatott mesterekkel készíttette Ralph Erghum pp. azt a kovácsoltvas szerkezetű, orsójáratú, foliot-szabályozású, egész órákat ütő órát, mely a legkorábbi, működőképes állapotban fönnmaradt mechanikus óra a világon. A ~k eu. elterjedése itáliai példára indult meg, ahol a 14. sz: különös gyorsasággal folyt építésük, s a sz. végére már minden jelentősebb városnak volt órája, némelyiknek több is (pl. 14. sz. eleje: Ancona), de ez akkoriban még ritkaságszámba ment. A 14. sz. 2. felében a ~ Eu. nagy részén meghonosodott. A párizsi kir. palota 1370: készült ~jának szomorú nevezetessége, hogy 1572. VIII. 23/24. éjjelén (→Szent Bertalan éjszakája) ennek ütése adta meg a jelet a prot-ok legyilkolására. – Hazánk legrégebbi ~i (mai hiányos ismereteink szerint) felvidéki és dunántúli városokban állottak (pl. 1386/99: Besztercebánya, 1410: Pozsony, 1419: Bártfa, 1450 e. Sopron, 1496/97: Kassa stb.). A 15. sz: kb. 8–10 hazai városban lehetett ~ (Cseho-ban ugyanez idő tájt kb. 20 helyen!). A török háborúk hátrányosan érintették a kiteljesedést, külf. utazók egykorú beszámolói az egész hódoltsági ter-en mindössze 2 ~ról tudnak: Budán és Egerben. Ezek azonban még a megszállás előtt készültek. Míg a hódoltsági ter-eken a ~építés lehetetlen volt, addig a kir. Mo-on az órakészítő mesterség csaknem zavartalanul fejlődött a barokk idők végéig, és a 16. sz: is gyarapította a hazai ~k számát (1516: Lőcse; 1559: Garamszentbenedek; 1592: Csepreg). – Oroszo-ban az első ~t Lazar Szerbin ort. szerz. 1404: készítette Moszkvában, aki Athosz hegyéről érkezett Vaszilij Dimitrijevics nagyhg. udvarába. A kiteljesedés további folyamata csaknem töretlen. A 16. sz: Finno-ban is föltűntek az első ~k, Eu. nagy részén ekkor már gyökeres fordulat állt be. A →reformáció, a →vallásháborúk, a gazd. helyzet megrendülése hosszabb időre megakasztották a ~k építését és csaknem végzetesek a harangjáték-kultúrára. 1700 k. a bábjátékos órák divatja is kezdett letűnni. Ekkor a ~tól már nem azt várták, hogy látványosság legyen, hanem azt, hogy pontosan jelezze az időt. Az 1657: föltalált ingaszabályozás (amit rövidesen ~kon is alkalmazni kezdtek) valóban számottevően javította a járáspontosságot. Az időközben kifejlesztett új gátszerkezetekkel együtt alaposan megváltoztatta a ~k fölépítését. Ennek hatására 1700 k. a régi ~k szerkezetét sorra kicserélték v. átalakították. – A 17. sz. 2. felében megszaporodtak az egészet és negyedet ütő szerkezetek. A barokk idején az órapárkányt és az óra helyét a tornyon akkor is kialakították, ha azonnal nem is szerelték föl a ~t. A ~k Eu-n kívüli térhódítása az amerikai misszionálással kezdődött. Mivel a ~k súlya és mérete megnehezítette szállításukat, ezért egy részük már az áthajózáskor sem volt új szerkezet (pl. a hondurasi Comayagua szegyh-ának egy 14. sz. ~t szállítottak a sp-ok). É-Amerika legrégebbinek tartott ~ja (a montreali S. Sulpice Seminary tornyában) 1701: Eu-ból érkezett – alkatrészekre szedve. Az egész- és negyedórákat ütő, harangjátékos óra az 1600-as évek dereka táján készült, vsz. fr. ter-en. Az Újvilágban készített első ~k bevándorolt mesterek munkái (pl. 1738: Morristown, első presbiteriánus tp.; 1750: Ephrata ktor). – Mo-on a török kiűzése, majd a kat. egyh. megerősödése adott lendületet a tp-építkezéseknek, mindenekelőtt az alföldi egyhm-k ter-én, ahol a legnagyobb volt a pusztulás. E vidéken a 17. sz. közepén Egert és Gyöngyöst leszámítva sehol sem volt ~, tp. is rendkívül kevés. A mérsékeltebb károkat elszenvedett győri egyhm-ben 1696/97: és 1698: a szegyh. és rábaközi főespség ter-én végzett egyházlátogatáskor a 88 helység egyetlen tp-n sem találtak ~t, legfeljebb néhány fából v. vályogból épült, omladozó tornyot. Ezen körülmények miatt válik olyan hathatóssá a 18. sz: a hazai tp- és ~-építés! A 18–19. sz. adatok vizsgálata alapján megállapítható, hogy az esetek 1/3-ában a tp. ill. a torony fölépítését követő egy éven belül már helyére került a ~ is. Az esetek 2/3-ában azonban erre átlagosan kb. 20 év múlva kerülhetett sor, amikor az anyagi helyzet ezt lehetővé tette. Egy ~ beszerzési költsége a 18. sz: 200–450 rajnai Ft volt, ami kb. egy plnos 1,5–2 évi összes jövedelme. Az óra beszerzése a harangot csak ritkán, az →orgonát gyakran megelőzte. Anyagi nehézségek miatt némelyik tp. tornyába használt, de még üzemképes v. javítható ~ került, pl. 1748 e. Jászjákóhalma a kiskunfélegyházi egyháztól, 1754: a szabadkai Szt Mihály-tp. a szegedi ferences konventtől kapta meg a ~t. Az óra beszerzési és fölállítási költségeit az egyhközs. v. tp-pénztárból, esetleg külön e célra tartott gyűjtésből fedezték. Még gyakoribb, hogy a város (olykor kegyúri minőségében), ritkábban a ppség viselte a költségeket, előfordult, hogy egy főpap (mint gr. Forgách Pál váradi pp. 1757: Belényesnek) v. egy főnemes ill. fejed. (Bethlen Gábor 1613 u. a gyulafehérvári szegyh-nak) ajándékozott ~t egy tp-nak. Ily módon került ~ birtokába 1628: elsőként a hazai ref. tp-ok közül a debreceni volt Szt András-tp. Rákóczi György jóvoltából. A 18. sz. hazai ~-készítés szerény kezdetek után egyre nagyobb méreteket öltött. Az e sz-ban készített összes ~nak kb. 65%-a az 1700-as évek utolsó harmadából való. Az órákat céhes és céhen kívüli iparosok jó minőségben készítették. Az 1600-as évek végétől számított kb. 150 év alatt a megrendelők átlagosan 84 km-en belül be tudták szerezni ~jukat, 52%-uknak (főként az alföldi településeknek) azonban ennél messzebbről, átlag 160 km-ről kellett hozatniuk. A kb. 6–10 mázsa súlyú ~ fölállítási helyre való szállítása és az útiköltség az órást terhelte, kötötte őt a jótállás, a szerelés alatti ellátásról a megrendelő gondoskodott. A prot. tp- és ~-építéseknek 1781: a →türelmi rendelet nyitott utat. K-Mo. 8 ref. egyhm-jében 1809: a tp-ok csak 7%-ának volt ~ja 0–16,9%-os egyhm-nkénti különbségekkel. Az ekkor meglevő ~k 63,3%-a bizonyíthatóan 1781 u. készült! – A ~k üzembentartása csak ritkán igényelt szakképzett munkást. Az időszaki karbantartásokat és javításokat szerződés alapján órások végezték, egy városban többet is ellátva. Az órakezelőre a súly rendszeres fölhúzása, a szerkezet kenése és esetleg az óra járásának a helyi időhöz való beállítása volt bízva. A 18. sz. végétől csak „~kezelés”-ből már nem lehetett megélni, ezért a városi v. egyhközs. alkalmazottként dolgozó ~kezelő többnyire a harangozást is elvállalta, pl. Kaposvárott 1877: az egyhközs. hiv. szolga végezte. Először a 19. sz: kapott nagy számú falusi tp. ~t, kb. a 19. sz. 2. harmadától a hazai készítésű ~k (mint színvonaltalan kézműipari termékek) már nem állták a versenyt a külf. gyáripar termékeivel (amilyen pl. 1871: Temesvár, szem. tp., 1889: Kecskemét, r.k. Nagytp. stb.). Ny-Eu-ban a 19. sz: alakultak meg az első ~gyárak. Az akkori idők legismertebb cége a Mannhardt’sche Turmuhrenfabrik volt Münchenben. Johann Mannhardt (1798–1878) munkája iránymutató az eu. ~gyártásban. Szállított ~kat hazánkba, Moldvába, sőt D-Amerikába, Ny-Indiába és Afrikába is. Amerikában a leghíresebb ~gyártók: Eli Terry (1772–1852), aki ott elsőként állított elő tömegesen órákat; fivére, Samuel Terry (1774–1853); Edward Howard (1813–1904), akinek kiváló ~i közül sokat pótlásra használtak fel régi tp-okon; és Seth Tomas, akinek 1853: bejegyzett rt-a a világ minden részébe szállított ~kat. – A ker. missziók, a gyarmatosítások, az európaiak tömeges kivándorlása stb. révén a 19. sz: már minden földrészen föllelhetők a ~k, bár elenyésző számban. A sz. közepén (elsőként az iszlám világban) Isztambulban szereltek föl ~t (Dolmabahce palota Óratornya). Az eu. ~-építés az I. vh. előtt élte újabb virágkorát. A gyártásban élenjáró No., Svájc, Fro., Anglia, Holl. exportra is termelt. Ennek az állapotnak a vh. vetett véget, a 20-as évek gazd. válsága a ~gyárak egy részét is tönkretette. – A hazai ~gyártásban a 19/20. sz. fordulójától az új alapítású cégek (pl. Sowinszky Józsefné, Bp., 1885; Mayer Károly Első M. Óragyára, Bp., 1894 k. stb.) nevükkel ellentétben nem voltak igazi gyárak, hanem rendszerint import alkatrészekből dolgozó kisüzemek. Rozgonyi János és Révai Jenő óragyára kivételnek számított. Nagyságában nem, de jelentőségében vetekedett vele Sándor Ferenc (1859–1925) körmendi és Csury Ferenc (1893–1959) szegedi műhelye. Az előbbi 1921-ig 52 tp. ~t készített környékbeli megrendelésekre (pl. 1887: Zalalövő, 1896: Kőszeg, 1921: Őriszentmárton stb.). A Csury Óraművek 1911–49: kb. 100 ~t csinált, s dunántúli tp-oknak is szállított (pl. 1933: Nagykanizsa, 1935: Komló). Tőle való hazánk legnagyobb ~ja (1930: Szeged, Dóm), amelynek egyetlen „ikertestvérét” 1932: a battonyai plébtp. tornyába szerelték föl egy 1840: készült szerkezet helyére. – A századforduló óta a hazai órások zöme azonban már csak javítással foglalkozott. Egyh. lapokban is megjelenő hirdetéseikben a papság figyelmét igyekeztek az elhanyagolt állapotú ~kra terelni. – Külf-ön a teljesen elektromos ~k kifejlesztése 1930, gyártása 1960 k. kezdődött, amelyben az ulmi Philipp Hörz cég járt az élen. Fő szerkezeti egységei: a fő- v. központi óra és fönt a toronyban az előbbivel elektromos kapcsolatban álló motoros alóra. Még a közelmúltban is főleg elektromos ingaórákat alkalmaztak főóraként, s csak legújabban kvarcórákat, napjainkban pedig már rádióvezérlésűeket. Ez utóbbiak vezérlő impulzusaikat egy atomóra jeleit sugárzó frankfurti rádióállomáson keresztül kapják. A jelek 1500 km-es körzeten belül (tehát hazánkban is) foghatók. A →tihanyi apátsági templom 1974: ben kapott kvarcvezérlésű ~t; 2008: már falusi tp-okon sem számítanak ritkaságnak (Apc, Máriagyűd stb.). – Rádióimpulzus vezérlésű ~t Mo-on elsőként 1987: a kalocsai, majd 1988: az egri főszegyh. tornyába szereltek föl. Járáspontosságuk 150 ezer év alatt 1 másodperc tévedés lehetősége. 1987: a hazai kat. tp-ok 39, a ref. tp-ok 35%-ának volt ~ja. (Az 1945 óta épített új kat. tp-ok közül egynek sem!). – A ~k tört-e világszerte föltáratlan. ~gyártásban ma is eu. cégek vezetnek. T.J.P.

Schulte, C.: Lex. der Uhrmacherkunst. Bautzen, 1902. (Reprint: Leipzig, 1978) – Physis 1962/63:209. (Bedini, S. A.: XIVth and XVth century public Clocks of the papal marches) – Bohemia Jahrbuch 1966:27. (Fischer, K.: Die Uhrmacher in Böhmen und Mähren zur Zeit der Gotik und Renaissance) – Chenakal, V. A.: Watchmakers and clockmakers in Russia 1400 to 1850. London, 1972. – Siedlecka, W.: Polskie zegary. Wroclaw–Warszawa, 1974. – Beeson, C. F.: English Church Clocks 1280–1850. London, 1977. – Pipunirov, V. N.: Istoria casov s drevnejsih vremjon da nasih dnej. Moszkva, 1982. – Ref-ok Lapja 1983:41. (Takács B.: A ~) – Takács József: Bpi ~k tört. 1889–1909. Bp., 2007. (METEM-Kv-ek 60.)

Toronyosy János (Mocsonok, Nyitra vm., 1744. – Vác, 1825. máj. 10., 81. é.): plébános. – Vácott tanult, ahol 1767: pappá szent. 7 é. kp., 1774: Rákoscsabán, 1779: Mátraszőllősön, 1782: Váchartyánban, 1785: Magyarnándorban plnos. 1790: a javadalomról lemondott, Majkra (Komárom vm.) ment nyugalomba. 1801–: a dunavecsei sóhivatalban házi lelkész, 1807: Vácra költözött; ő készítette a direktóriumokat és szertartástanra oktatta a papnövendékeket. – M: Appendix ad Directorium cujusvis dioecesis pro ecclesiis parochialibus ... Vacii, 1818. (itt »emeritum Sacrorum Rituum professorem« nevezte magát) – Introductio historica et theoretico-practica ad computum Ecclesiasticum... Uo., 1819. [a nap- és holdciklusok kiszámításához] 88

Szinnyei. XIV. 344. (s.v. Toronyosi) – Chobot. 1917: 947. – Gulyás–Viczián XXX: (kz-ban)

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.