tractus (a lat. traho, ‘húz, von’ szóból): a szentmise egyik változó része, amelyet nagyböjtben az →alleluja helyett és a gyászmiséken az olvasmányok között énekeltek mint meghallgatni való, elmélyedésre indító szólóéneket. Az Ordo cantus Missae (1972) osztott kórus v. előénekes és kórus közötti váltakozó előadást ír elő. – A  →bizánci szertartásban megfelelője az →irmosz. **

Rajeczky 1981:101.