triptichon, triptychon: egy középső és két – rendszerint feleakkora –, arra szárnyszerűen rácsukódó táblából álló középkori oltárdíszítő forma, a →retablók egyike. →szárnyasoltár V.J.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.