tropus (a gör. troposz, ‘fordulat, figura, dallamminta’ szóból; lat. tropus): 1. szókép, képes kifejezés, átvitt értelmű szó vagy mondat. Vico szerint a ~ok összessége 4 alap~ra vezethető vissza: metafora, metonymia, synekdoche és irónia; ez utóbbit később valamennyi stiliszta kivonta a ~ok sorából. – 2. Szöveg- v. dallambetoldás →gregorián ének elé, belsejébe v. végére. A 9. sz: jelent meg, s a kk. végéig egyre inkább terjedt. A szöveg~ a lit. szöveget folytatja v. tartalmát fejti ki úgy, hogy az alapdallam melizmáiból →szillabikus dallamot formál. A dallam~ megbontja az eredeti szerkezetet és az értelmező szöveget független dallammal toldja be. – A ~ ünnepi dísz volt, minden műfajban megjelent: a mise állandó és saját részeiben, →antifónákban, responsoriumokban, a 11. sz-tól még az olvasmányokban is. – Idők folyamán a betoldások nagyon elhatalmasodtak, ezért a →trienti zsinat kirekesztette az ordinárium- és officium-~okat az új lit. kv-ekből. – A II. Vat. Zsin. után néhány tropizált darabot az egyhzenészek felélesztettek. – Karácsonyi tropizált kyrie: Kyrie eleison, Született világ Megváltója, angyalok jöttek, új hírt hoztak Betlehemben, Kyrie eleison, Kyrie eleison. / Christe eleison. Örök Atyának Szent Igéje, íme hallgat, most nem szólhat  Betlehemben. Christe eleison, Christe eleison. / Kyrie eleison. Üdvösségünknek kútforrása, emberré lett, világra jött Betlehemben, Kyrie eleison, Kyrie eleison. **

Brockhaus III:551. – Rajeczky 1981:145. – ÉE 1986:457.