🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > trébelés
következő 🡲

trébelés (ném.): fölverés, domborítás. – Fémlemezből szorosan egymás mellé mért egyenletes ütésekkel nyújtják és tömörítik az anyagot, s így alakítják ki a tárgyakat. Az üllők (alátétek) és kalapácsok különféle alakúak, használatukat a munkadarab határozza meg. Szűk nyílású edény készítésekor rezgődomborítást alkalmaznak. A domborított fölületet végül fényelőtőkén simítókalapáccsal kiegyengetik. B.K.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.