tulajdon, proprietas (a lat. proprium, ‘saját’ szóból): birtokolt tárgy, amellyel az ember jogosan, tetszése szerint rendelkezik mint sajátjával. – 1. A Szentírásban a személyes ~t mind az ÓSz, mind az ÚSz adott ténynek tekinti. A nomádoknak állataik (Ter 13,2; 30,43; 46,32; MTörv 3,19; Jób 1,3), sátraik (Ter 16,5), a földművelőknek a →földjük jelenti a ~t (Szám 32,5; 1Kir 21,3; Rut 4,3). A földnek a család kezén kell maradnia (1Kir 21,3); →sógorházasság. A próf-k elítélik a kapzsiságot ( vö. Iz 5,8; Neh 5,5), figyelmeztetnek a határok sértetlenségére (MTörv 19,14; 27,17; Péld 22,28; Jób 24,2; Oz 5,10). Tört-ileg Izr. fiai az →Ígéret földjének elfoglalásakor jutottak ~hoz. Kánaán elfoglalását azzal magyarázták, hogy Jahve a pátr-knak megígérte: utódaiknak adja Kánaán földjét, tehát az utódok Jahve hűségének köszönhetően birtokba vehették a nekik ígért országot (Kiv 32,13), mely minden nemzedéken át megmarad nekik örökrészül. Elvben tehát a föld Izr. Istenének, Jahvénak a ~a. Ez az alapja a ~ visszaváltása törv-ének (Lev 25: →jubileumi év, →szombatév). A →kiválasztás alapján maga Izr. népe is Jahve ~ának számít (vö. Kiv 19,5; 1Sám 10,1; 2Sám 10,12; 14,16; a deuteronomikus irod-ban (MTörv 4,20; 9,26; 1Kir 8,51.53; 2Kir 21,14) és a zsolt-okban (16,5; 33,12; 78,70). – Az ÚSz-ben →örökösödési jog. – 2. Erkölcstanilag az ember személyi méltóságának része, hogy ~nal rendelkezzék. Az élet fenntartásához szükségesek az anyagi javak, de ezeknek csak alárendelt szerepük lehet, rendetlen birtoklásuk a személyiség torzulásához vezet (→kapzsiság). A ~ tárgya csak testi dolog (res corporalis) v. dologösszesség (universitas rerum) lehet. – 3. Az →Egyház szociális tanítása szerint ~ a ténylegesen közösségi és demokratikus gazdaságpolitika lényegi eleme és a helyes társadalmi rend biztosítéka. Ezért alapkövetelmény, hogy a javak birtoklására mindenkinek egyformán lehetősége legyen, s így legalábbis valamilyen mértékben mindenki tulajdonossá váljon, és az áttekinthetetlen, közös birtoklás minden formája (→kommunizmus) elkerülhető legyen. A javak egyetemes rendeltetésének elve megerősíti mind Isten teljes körű, örök uralmát minden létező dolog felett, mind pedig azt a követelményt, hogy a teremtett világ javai minden ember és az egész emberiség fejlődésére irányuljanak és arra legyenek rendelve. →magántulajdon _nbsp;R.É. – **

KL IV:400. – BL:1861.