🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > tárgyalás
következő 🡲

tárgyalás (lat. discussio causae): a →bizonyítási eljárás utolsó szakasza, melyben a felek az iratokban szereplő bizonyítékok alapján előadják védelmeiket és észrevételeiket a bírónak, kedvező ítélet elérése céljából (1609.k. 3-5.§). - A ~t a bíró indítja el azzal, hogy a →perbezárás után határidőt tűz ki a védelem ill. az észrevételek beterjesztésére (1601.k.). A bíró az általa megállapított határidőt adott esetben meg is hosszabbíthatja (vö. 1465.k. 2.§). Ez a határidő egyébként hasznos határidő. - A védelem egyes szerzők szerint a felperes ill. ügyvédje irata, melyben röviden ismerteti a tényállást, a bizonyítékokat, melyek kérelmét alátámasztják, utal azokra a jogszabályokra, melyeket a felsorolt tényekre szerinte alkalmazni kell, végül kéri a bíróságtól a törv. végrehajtását a jelen esetben. Az észrevételek (akkor is többesszámban, ha egyetlen iratról van szó!) az alperes v. a kötelékvédő válaszát tartalmazzák, s a felperes jogi és ténybeli érveinek megdöntésére irányulnak. Mások védelemnek nevezik mindkét fél ilyen tartalmú előterjesztését, viszont észrevételekről beszélnek akkor, ha a kötelékvédő v. az ügyész iratáról van szó. Ez utóbbi terminológia látszik célszerűbbnek, mivel megfelel az 1606.k. szóhasználatának. - A ~ többnyire írásban folyik. Kivételt képez az az eset, amikor a bíró a felek beleegyezésével úgy dönt, hogy elegendő a bíróság előtti szóbeli vita (vö. 1602.k. 1.§). Ez a lehetőség újdonság a CIC 1917:1866. kánonjához képest (vö. CIC 1917:1863.k.), mely csupán az iratváltás mellett, annak kiegészítéseként engedélyezett némi szóbeli vitát. A jelen törvénykv-ben ez a lehetőség is megmaradt (1604.k. 2.§), tehát szóbeli vita folytatható az iratváltás helyett v. az iratváltás után. A védelmek terjedelmét, példányszámát és más efféle részleteket illetően a bíróság saját szabályai az irányadók (1602.k. 3.§). - A védelem és az észrevételek kölcsönös közlése után a feleknek joguk van választ benyújtani, de csupán a bíró által meghatározott rövid időn belül. Ezzel a joggal a felek csak egyszer élhetnek, hacsak a bíró súlyos okból ezt ismét meg nem engedi. Ha azonban megengedte, akkor az engedély egy újabb iratváltásra szól, azaz ha az egyik fél engedélyt kapott, akkor a másik félnek is joga lesz egy másik iratot beterjeszteni. Az ügyésznek és a kötelékvédőnek joga van az utolsó szóhoz a vitában, vagyis a felek válaszára újabb viszontválaszt adhatnak (1603.k.). - A gyakorlatban a felek helyett az ügyvédek írják a védelmeket. Ügyvéd híján a felek nem szoktak ilyen iratot készíteni. Egyébként a felek nem kötelesek védelmet beterjeszteni. Ráhagyatkozhatnak a bíró tudására és lelkiismeretére (vö. 1606.k.). A ~nak általában, akár mert írásban folyt, akár mert - engedélyezett szóbeli ~ esetén, ha a bíró így rendelte (vö. 1605.k.) - jegyzőkv. készült róla, írásos nyoma marad. Ha a felek a kijelölt határidőn belül nem terjesztenek be védelmet, v. ha jelzik, hogy nem kívánnak ilyet beterjeszteni, a bírónak ki kell kérnie az ügyész v. a kötelékvédő észrevételeit, ha ilyenek szerepelnek az ügyben. Ezután, ha az ügyet az iratokból és a bizonyítékokból áttekintette, rögtön →ítéletet hozhat (1606.k.). Sz.Sz.A.

Erdő 2005:759. - Dignitas connubii (RD XXX), 59-60.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.