társerények (lat. partes virtutum cardinalium): a →sarkalatos erények alfajai és a gyakorlásukat segítő →erkölcsi erények. - A hagyományos erkölcstan szerinti változataik: 1. feltétel-erények (partes integrales): a) az →okosságé: jó emlékezet, értelmesség, tanulékonyság, találékonyság, következtető-, előrelátó-, körültekintő-képesség, óvatosság; b) az →igazságosságé: kötelességtudat; c) az →erősségé: bizalom, optimizmus, türelem, állhatatosság; d) a →mértékletességé: szemérmesség, önbecsülés. - 2. alfaj-erények (partes subiectivae): a) az okosságé: személyes és kormányzó okosság; b) az igazságosságé: társadalmi és egyéni igazságosság; c) az erősségnek nincs; d) a mértékletességé: mértéktartás ételben, józanság italban, nemi tisztaság. - 3. csatlakozó erények (partes potentiales): a) az okosságé: helyzetfölismerés; b) az igazságosságé: →vallásosság, →jámborság, tiszteletadás, →igazmondás, →hűség, →egyszerűség, →hála, →bőkezűség, →kedvesség, →méltányosság; c) az erősségé: →bizalom, →optimizmus, →türelem, →állhatatosság; d) a mértékletességé: →önmegtartóztatás, →alázat, →szerénység, →szelídség. **