🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > tökéletlenségek
következő 🡲

tökéletlenségek (lat. imperfectio): erkölcsi szempontból az ember természetéből adódó hiányosságok, gyengeségek, hibák vagy mulasztások. – Nem sértenek erkölcsi törv-t, ezért nem képezik a szentgyónás szükséges v. elégséges tárgyát, de lassítják a lélek gyarapodását. A →tökéletességre törekedve meg kell tanulni különbséget tenni a →bűnök, a →víciumok és a ~ között, mert az aránytévesztések a →kevélységet növelhetik. – A ~ megnyilvánulásai: a szeretet v. az önmegtagadás alkalmainak elhanyagolása; fegyelmezetlenség; az érzékek szabadossága; kapkodás, megfontolatlanság, figyelmetlenség; mértéktelenség beszédben v. hallgatásban, örömben v. szomorúságban; túlzott önbizalom; érzékenykedés, sértődékenység, tetszeni vágyás, félelem, állhatatlanság. Orvosságuk: imádság, hűség a kicsiben (vö. Lk 16,10), az →önismeret fejlesztése, őszinteség, a figyelmeztetés komolyan vétele. **

Dezső KL IV:375.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.