türelem, hosszantűrés, béketűrés, (lat. patientia): a →bátorság részerénye, mellyel az ember szomorúsággal, de mértéktartással viseli a jelenlévő, elsősorban másoktól eredő rosszat. Nem tévesztendő össze a →tolerantiával. Ellentétes víciuma a →türelmetlenség. – 1. A Szentírásban Isten egyik fő tulajdonsága a hosszantűrés: visszafogja →haragját és vár az →ítélettel, így időt hagy a bűnösnek a bűnbánatra és a megtérésre (Kiv 34,6; Szám 14,18; Bölcs 15,1: LXX; Sir 18,11; Róm 2,4; 3,25; 9,22; 1Pt 3,20; 2Pt 3,9; vö. Lk 18,7). – Az ÓSz-ben a ~ az okosság jele (Péld 14,29; 19,11); mintája →Jób. A ~ gyakran szelídséggel párosul (25,15), föltétele a békés együttélésnek (15,18; 16,32). A béketűrés felülmúlja a harcban tanúsított bátorságot, sőt a győzelmet is (16,32), de elsősorban megpróbáltatás idején kell türelmesnek bizonyulni (Sir 2,4–5). – Az ÚSz-ben Pál ap. ~re buzdítja a ker-eket (Ef 4,1; Kol 3,12) és tanítványait (Tit 2,2; 1Tim 6,11; 2Tim 3,11; 4,2). Az Egyh. belső egysége is megköveteli a ~et, ezért az erénykatalógusok ismételten a ker-ek figyelmébe ajánlják. A ~ az új emberben a Lélek adománya és gyümölcse (Gal 5,22; vö. 1QS IV,3), karizmatikus erény (Kol 3,12; vö. 2Kor 6,6); a szeretet egyik fő jellemzője (1Kor 13,4); nagylelkűséget tételez föl, hiszen más emberek elviselésében, a saját jogainkról való lemondásban nyilvánul meg. Jak 5,7–11: a ~ nagy példaképei a földműves, a próf-k és →Jób, a Zsid 6,12: Ábrahám. – A ~ kísérő erénye a →remény, a →szelídség és az →alázatosság (vö. Gal 5,23; Ef 4,2; Kol 3,12), részerénye a →kitartás és az →állhatatosság. Mint természetfölötti erény Krisztus, a Szűzanya és a sztek szenvedéséből meríti az erőt és a példát. – Ikgr-ban jelképe a →bika. R.É.–**

Prümmer II:491. – BL:1863.