🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > tűzhely
következő 🡲

tűzhely (lat. focus ‘családi tűzhely’): a családi közösség és →ház egyik fontos szimbóluma. – 1. Az ókori gör–róm-iaknál a családi ~ jelképezte az egész családot: amikor a lány férjhez ment, a régi otthonának ~éről meggyújtott fáklyával kísérték az új otthonba, hogy a családi szt tűz biztosítsa az élet folyamatosságát. Harcba induló rómaiak jelszava volt: Pro aris focisque dimicare ‘az oltárokért és a tűzhelyekért harcolunk’ (Terentius). – A →Fokoláre Mozgalom az Egyh-on belül a ~ által szimbolizált családiasságot hangsúlyozza. – 2. Néprajz. A ~nek minden népnél leginkább a lakodalom házhoz szoktató, családba avató cselekményeiben, mint a családi, háziélet közp-jának volt szimbolikus jelentősége. A ~ a ház és család középpontja, jelképe, körüljárása, megérintése a családbaavatás és házhozkötés jele. Amikor az új asszony a házba lépett, anyósa kézenfogva a ~hez vezette, s ugyanígy tett az új cseléddel is. Eu. minden népénél kimutatható a túlvilági kapcsolatteremtésben betöltött szerepe is, kezdve a gör-róm. házi szellemeknek, ősöknek adott áldozatoktól napjaink tűznek szóló kvázi-áldozati cselekményeiig. – Mo-on az 1930-as években még élő népszokásban a családi élet tárgyi központja az asztal mellett a ~. Tiszt-e a főzés-sütésre, főleg a kenyérsütésre vezethető vissza,  óvásával óvták a családot is (→tűztisztelet). **

MN 1990. VII:619.  

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.