🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > U > Ursmar
következő 🡲

Ursmar, Szt (Floyon, Flandria, 644 k.–713. ápr. 4.): misszionárius, püspök-apát. – 690 k. Lobbes apátja, 691: pp-ké szent. A mai Fro. É-i részén és Flandriában misszionált, ktorokat alapított. 697. VIII. 26: fölszent. a lobbes-i Péter–Pál tp-ot. Halála előtt 9 évig betegeskedett, 711/12: lemondott. – 912: a kalandozó magyarok Lobbes környékére is eljutottak. Az apátság lakói abba a kis tp-ba menekültek, ahol ~ ereklyéit őrizték, és segítségéért könyörögtek. A m-ok rohamra indultak, de olyan erős zápor kerekedett, hogy kénytelenek voltak visszavonulni. – A fr. forr. idején, 1794: ~ ereklyéit elégették. – Ü: ápr. 18. **

Schütz II:69. – NCE XIV:489.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.