ubiquitqas-tan: tévtanítás az →Eucharisztiáról, mely szerint Jézus Krisztus emberi természete szerint is mindenütt jelen van, s ebből következik az eucharisztikus jelenlét. – Luther 1520: a „szőrszálhasogató” →transzszubsztanciáció-tan ellen foglalt állást, ezért Krisztus eucharisztikus új magyarázatot kell találnia. →Osiander felelevenítette →Berengár követőinek impanáció-tanát, mely szerint Krisztus kenyérré testesül az Eucharisztiában, ezt Luther elvetette és az isteni →tulajdonságok felcserélhetőségéhez folyamodott és kiterjesztette Krisztus emberi természetére is, amiből azt következtette, hogy Jézus Krisztus az univerzum egészében és minden atomjában, tehát az Eucharisztiában is jelen van. – Ha ez így volna, akkor Jézus Krisztus minden kenyérben és borban valóságosan jelen volna, s mi szükség lenne az Eucharisztiára, s az eucharisztikus jelenlétre? E kérdést Luther is érzékelte, ezért különbséget tett az általános ~ és az eucharisztikus ~ között azzal, hogy az általános számunkra nem megragadható, az Eucharisztia ~a viszont megragadható. Ezáltal azonban Kálvin Eucharisztia-tanába tévedt, amit épp el akart kerülni. Ugyanis Kálvin is azt vallotta, hogy az áldozó az áldozáskor Jézus Krisztus mennyie testéből kiáradó erőben és kegyelemben részesül az Úr virtuális jelenléte által. – A ~t 1527–28: Luther vitairatokban védelmezte, de a többi reformátorok elvetették. **

LThK 1933. X:357.