🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > U > uborkadinnye
következő 🡲

uborkadinnye, vadtök, vad sárgadinnye (gör. sziküosz, lat. Cucumis melo): a tökfélék családjába tartozó növény. – A Szentírásban a pusztában vándorló izr-k számára a →húsos fazék, a →kenyér mellett a többféle ~ az Egyiptomban hagyott jólét jele (Szám 11,5). Palesztinában termesztették. Az ~földön hatástalan madárijesztő a babiloni bálványok (Bár 6,69), a szüret után elhagyottan álló csőszkunyhó az elpusztult Jeruzsálem (Iz 1,8) képe. Jón 4,6: tök. – A kúszó, kacsokkal kapaszkodó szárú, merevszőrös, egyéves, egylaki növény levelei kerekített vese alakúak, egyenlőtlenül, durván fogasak. A legelterjedtebb termésfajta arasznyi, töve felé keskenyedő, zöld alapon hosszanti szakadozott sárga foltsorokat viselő, mélyen gerezdelt héjú kabak, amely teljesen megérve megsárgul és kissé kigömbölyödik. Termesztése laza, tápdús talajon eredményes, ha teljes napsütést kap. Az izraeliták Egyiptomban sajátították el termesztési módját. A táplálkozási fajták mellett étkezési edények készítésére, italok tartására lopótökféléket is termesztettek. – Rokon fajai: a csemegeuborka, szögletes, kapaszkodó szárú, merevszőrös növény öblösen ötszögletű levelekkel. Megnyúlt hengeres, néha görbült, zöld termése éréskor sárguló. Húsa borogatás formájában közismert bőrápoló, terméshúsának leve kiváló szomjúságoltó, levelének teája lázhúzó és gyulladásgátló. Magjából finom étkezési és hurutcsökkentő olajat préseltek. Tiberius császár annyira szerette, hogy üvegházában nevelte. Kerekeken mozgatható „uborkakertjét” étkezések idején gyakran kérette asztalához. – A prófétauborka a sivatagban gyakori apró, ehető termésű tökféle. 2Kir 4,39: Elizeus próféta a tanítványainak készített, és szolgájának tudatlansága miatt súlyosan mérgező keserű főzeléket liszttel ehetővé változtatta. Linné ennek emlékére nevezte el prófétauborkának, amely azonban a történetben vadtök lehetett.  – →lopótök – A kígyótök, gyorsan növekvő, trópusi ázsiai kúszónövény, csak kultúrából ismert. Finomsallangú, fehér termős virágaiból méteres, kígyó alakú, pirosló termések fejlődnek, amelyek félérett húsát főzelékként fogyasztják. – Az É-Indiából származó, később meghonosított csemege uborka változatait Egyiptomban a bibliai idők kezdetén még nem termesztették. A régóta vitatott héber név a legnagyobb valószínűség szerint a görögdinnyével együtt ősidők óta itt termesztett ~ változatokra vonatkozik, amelyet a legtöbb fordítás egyszerűen csak uborkának nevez, megkülönböztetésül a görögdinnyétől. – A sárga- vagy cukordinnyék közé tartozó Dél-afrikai eredetű édeshúsú ~ fajták 10-40 cm nagyságú termése alakban, színben és nagyságban igen változó. A hosszú hengeres terméseket a helybeliek „kígyóuborkának” is nevezték, amely azonban nem azonos sem mai termesztett névrokonával, sem a trópusi ázsiai kígyóuborkával, másik nevén kígyótökkel. A dinnye Egyiptomban a legfontosabb népélelmezési cikk volt, amelyet a Nílus árterén összegyűlt gazdag iszaprétegen nagy bőségben termesztettek.  Ky. Z.

Kereszty 1998:203.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.