🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > U > ujj
következő 🡲

ujj (lat. digitus): az emberi →kéz és →láb mozgatható, végén körömmel fedett 5–5 nyúlványa; az ~begyek révén a tapintás szerve. Különösen fontosak a kéz ~ai: a hüvelyk-, a mutató-, a középső-, a gyűrűs-, és a kis~. Nélkülözhetetlenek a kétkezi →munkában, hiszen, s az anyagot ~aival formálja és dolgozza meg, a szerszámokat is ~aival kezeli az ember. A számolás 10-ig közvetlenül szemléltethető az ~akkal. A mérés alapvető egysége lehetett, mert a kéz nagy~ának átlagos szélessége, a →hüvelyk, s a nagy és kis~ fesztávolsága, az →arasz a legkézenfekvőbb hosszmértékegységnek bizonyult. – 1. Isten ~a az Ő hatalmának jele (vö. Iz 17,8; Zsolt 144,1). Isten ~ai írták a törv-eket a kőtáblákra (Kiv 31,18; MTörv 9,10); az egyiptomi varázslók a 3. csapást Isten ~ának tulajdonították (Kiv 8,15). A kultuszban is volt szerepe az ~nak: Kiv 29,11; Lev 4,6.17.25.30.34; 8,15; 9,9; 14,16.27; 16,14.19; Szám 19,4. Isten ~a kiűzi az ördögöt (Lk 11,20). Dán 5,5: emberi kéz írta a falra a →Mené tekél parszin szavakat, Isten üzenetét. Jn 8,6: Jézus az ~aival írt a homokba. – Szír Szt Efrém az életet az emberi kéz ujjaihoz hasonlította, azt emelve ki, hogy az élet hossza nem több egy arasznál, ill. miként minden egyes ujjnak, úgy minden életszakasznak is megvan a maga sajátossága: „az ujjak öt lépcsőfokot jeleznek, melyeken az ember áthalad.”– 2. Ikgr. Kölni Szt Brúnó (a karth-ak alapítója, ~ a száj előtt) attrib-a. A kk. képeken a →gyermek Jézus ujjával a szájára (Filippo Lippi: Imádás) v. a nyelvére mutat, mondván: „Én vagyok az Ige, a Logosz” (Jn 1,1–3).  R.É.–**

BL:1869. – Lipffert 1976:124.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.