upanisádok: az indiai bölcselet szent könyvei, a →Védák egyik csoportja. – Kr. e. a 7–6. sz: keletkeztek a régebbi ~ (Brihada-áranjaka-, Csándogja-, Aitareja-, Kauszitaki-, Taittiria-upanisad), a 6–5. sz: az újabbak (Kena-, Kathaka-, Isza-, Svetásvatara-, Mundaka-, Maitrájani-, Mándukja-upanisád). E bölcselők a →brahmanokkal készek a kompromisszumra: elfogadják tőlük a nem árja isteneket, az árják előtti vallásos magatartást és elképzeléseket és a védikus theizmust, ezért saját elgondolásaikat úgy alakítják, hogy az már világosan a klasszikus hinduizmus felé mutat. – Az ~ a 3 lépésben történő megváltás tanának vallják magukat: 1. A világ egységének és az →átman (az ember igazi magva, az egyéni személyiségtől független kozmikus szubsztancia) mindenütt jelenvalóságának meggondolásakor elragadtatásba esik az ember. 2. Ebben az élményben megszűnik az érzékelés és gondolkodás, de a →karma (mulandóság, végesség, szenvedés) jelenléte az átman ellentétének bizonyul. A megváltás a keletkezés (tartózkodás a cselekvéstől, elszakadás a kívánságoktól) legyőzésével és az átman természetének megőrzésében történik. 3. Az embernek kompromisszumot kell kötnie: a keletkezés világát, mely lényegesen különbözik az átmantól, belőle származónak kell fölismernie. E misztikus–vallásos identifikáció által kell az egységet helyreállítania: amennyiben magamban megtalálom az átmant, önismeretre teszek szert, és amennyiben megállapítom, hogy „brahman vagyok” (részem van az őselvben) megszerzem a minden-ismeretet: „a konkrét lét azonos az átman-brahmannal”. – Az ~ itt megállnak és ennek az ellentmondásnak nem bölcseleti megoldását keresik, mint a klasszikus hinduizmus vedantája, hanem vallási megoldást adnak: a megváltás a legfőbb Isten, a nagy Varázsló (májini) kegyelme által történik, aki a látható világ (szamszára) káprázatát (mája) megszünteti. Ez a varázsló isten, akit egyben teremtőnek és megváltónak is tekintenek, és aki egyaránt felelős a keletkezésért, világért, bizonyos hagyományokban Rudra-Siva. Nem a brahmanok védikus devája (alacsonyabb rangú istenség), akit a szert. segítségével befolyásol az ember, de nem is a régi árják mitikus istene, hanem ő az egyetlen Minden-Isten, akit az ~ abszolút lénynek tartanak. – A világgal való bánás és a megváltás útjára lépés az újabb ~ idején a →jóga. **

Kecskés 1943:21. – König 1985:190.