🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > U > urna
következő 🡲

urna: 1. az ókorban nagy méretű, behajló nyakú, domború testű edény. – Rendeltetése szerint: halotti ~, hamvveder az elégetett halott maradványai számára (→hamvasztás); italt tároló ~, kratér, melynek két oldalán füle volt, domborműves ábrákkal díszítették; szavazó ~. – 2. Az újkorban nagy, talpas váza; a halotthamvasztás elterjedése óta  a legkülönbözőbb anyagokból és formában készített edény a hamvak őrzésére. **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.