Vago, Pierre, Vágó Péter (Bp., 1910. aug. 30–Noisy-sur-Ecole, 2002. febr. 1.): építész. – Építész apjával 1919: Olaszo-ba került, Rómában járt isk-ba. Éretts. után Párizsba települt át. 1928-tól néhány hónapig az École des Beaux-Arts egyik műtermébe járt, majd az École Spéciale d’Architecture-ben kapcsolatba került Auguste Perret-vel, a vasbetonépítészet úttörőjével. Unokafivérével, Vágó Istvánnal elsőéves építészhallg-ként II. díjat nyertek a Jeanne d’Arc-emlékműpályázaton. 1930 k. a Maitr d’Oeuvre, majd a L’Architecture d’Aujourd’hui, A d’ folyóir. szakírója, melynek 1931: főszerk-je. 1932: szerzett okl-et, megalapította a Réunions Internationales d’Architectes (RIA) nemzetk. építészeti szervezetet, melynek főtitkára. 1938: a l’Union de l’Art titkára (elnöke Perret, vezetőségi tagjai: Le Corbusier, Léger, Maillol és Matisse). A II. vh. elején katona, 1940: leszerelték. 1942-től a Navales Françaises Libres kötelékében harcolt, De Gaulle 1945: kitüntette. 1948: a lausanne-i L’Union Internationale des Architectes (UIA) egyik megalakítója és 1969-ig főtitkára, visszavonulásakor örökös tb. eln. 1948–54: főépítész a Rhône torkolatvidékének helyreállításánál. Számos országban (Fro., No., Tunézia, Mexikó, Luxemburg, Izr., Olaszo.) dolg. várostervezőként. Belgiumban a St-Luc építészeti főisk., Salzburgban a nemzetk. nyári egy. prof-a. 1963–65: az Ipari Formatervezési Tanács elnöke, 1979: az építészkritikusok nemzetk. biz-a, 1981: a Fr. Építészeti Akad. tagja, 1983: a Nemzetk. Építészeti Akad. aleln. A M. Iparműv. Egy. tiszteletbeli prof-a, 1994: a M. Műv. Akad. tagja. – Legismertebb egyh. épülete a Lourdes-i zarándoktemplom. **

KMML III:800.