🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > V > Vajdaság
következő 🡲

Vajdaság, (szerb: Vojvodina), 1918. nov. 25. – (1929) 1941. ápr. 12. és 1944. X.–: Délvidék; a Magyar Királyságtól 1918. XI. 7: a belgrádi fegyverszünet után a szerbek által megszállt, 1920. IV. 4: a →trianoni békében a →Szerb–Horvát–Szlovén Királyságnak juttatott terület. – É-on Mo. (Bács–Bodrog vm., 1950–: Bács-Kiskun megye), K-en Ro. (Temes–Torontál megye), D-en a Duna (határ Szerémség és Szerbia között) Ny-on Horváto., ÉNy-on Baranya vm. határolta. – Neve az 1848/49. szab.harc leveretését követő önkényuralom idején, hazánkból 1849–60: kiszakított, Bécsből igazgatott →szerb vajdaság és temesi bánság tovább éltetése és eredetének tört-i igazolása, D-Mo azon része, amelyet a pánszláv L. Gaj (1809–1872) →Új Illíriába kívánt bekebelezni. A ~ot területnévként mint az újból megalakított Jug. (1945–89: önkormányzatú) tart-ának nevét 1945 után a komm. sajtó terjesztette el Mo-on is a trianoni országcsonkítást idéző Délvidék kiszorítására. – 1918. XI. 25. – 1941. IV. 11: a ~ba szervezték a szerbek által megszerzett Bánát (Bánság) Ny-DNy-i – Temes és Torontál vm-i (szerb–oláh határkiigzítások utáni) részének 9588 km˛-ét, Bács–Bodrog vm. nagyobbik, D-i részének 8150,5 km˛-ét és 1918–41: a Duna–Dráva köze (a D-Baranya háromszöge) 1143,75 km˛-ét, össz. 18.882,25 km˛-t, melynek népessége 1910: 1.545.662 fő, ebből 471.601 (30,51 %) m. – Újvidéken 1918. XI. 25: a bácska-bánáti „szláv népek szkupstinája” (a kb. 36 %-nyi szlávság) egyhangúlag döntött a Szerbiához csatlakozásról; a megszállt Bánátot, Bácskát és D-Baranyát ~ néven XII. 1: Szerbiába kebelezték. – 1918. XII. elején, a szerbek megszállta Pécs papjai is nyilatkozatban tiltakoztak Pécsnek Szerbiához csatolása ellen, ezért a szerbek XII. 22 k. elhurcolták és megverték Alagics János (1858–1949) hercegszöllősi plnost, mert a →Területvédő Liga röpiratát híveinek kiosztotta, Vinkócon (Vinkovcén), majd Zágrábban másfél hónapig raboskodott. Fridrik Geyza (1872–1953) baranyavári plnost azzal vádolva, hogy cédulákat küldött gyerekekkel a házakhoz: „jönnek a szerbek, verjék ki őket”, hetekig Vinkócon, majd Újvidéken fogságban tartották. 1919. I: a szerbek foglya volt →Iselstöger Lajos (1885–1963) és Weyer Mátyás (1885–?) Vörösmart plnosa, mert Mo. ter-i egységét kívánták, hasonló okból Csizmadia Alajos (1864–1939) püspökbogádi plnos és kp-ja Faludi Ferenc (1893–?), akiket →Zichy Gyula pp. közbenjárására engedtek szabadon. A Radkócról (Radikovci) Olasz pléb-ra áthelyezett Iselstöger Lajost utóbb 3 hétig újból börtönben csukták sokác híveinek nyelvi viszályával kapcsolatban. Zomborban 1919. VI. 19: a nem engedélyezett úrnapi körmenetet katonai kordonnal körülvéve tartották meg. 1919. IX: Nagybecskereken megtiltották a harangozást, az újvidéki m. kat. főgimn. berendezését Belgrádba vitték, ami ellen a kalocsai érs. eredménytelenül tiltakozott; az egyik ném. közs. szerb bírója összetörte és kidobatta a közs-i tanácsteremben lévő feszületet és helyébe I. (Karagyorgyevics) Péter szerb kir. (ur. 1903–21), Sándor trónörökös és Szt Száva képét tette. Az új feszületet a közs. lakossága körmenet után helyezte el a tanácsteremben. VII. elején tiltakozó küldöttség Zichy pp-kel eredménytelenül járt Belgrádban, megtorlásként XI. 24: katonai kísérettel foglaltak nála, és 24 órán belül 300.000 korona adót követeltek; az év végéig 1.200.000 koronát zsaroltak ki, ill. loptak el tőle. A megszállók a korona–dinár 4:1 arányú átváltásával kirabolták a lakosságot. A délszláv áll-ot építő szerb pol. a kisebbségek beolvadását v. kivándorlását kívánta. A m. köztisztviselőket 1918. XI: a Nemz-i Igazg-ra, 1921. VI. 28. után a „vidovdani alkotmányra” eskették. A hűségesküt megtagadókat néhány hónapig a m. áll. fizette, de 1920: már annak letételét javasolták, mivel az esküt megtagadó hivatalnokokat elbocsátották és „áttették” Csonka-Mo-ra. 1920: hetente átlag 2 vonatjuk érkezett Mo-ra. Az 1918–24: a 44.903 távozásra kényszerített m-ból 8511 volt köztisztviselő. – 1920. VII: Zichy pp. az antant-missziónál védelmet kért a szerbek botozásai ellen, hiába. IX: megbotozták a pécsi Feniczy Ignác (1873–1934 u.) főszolgabírót, a ker. szoc. Ruzsinszky Bélát (1871–1934 u.), Buzássy Ábel (1864–1929) ciszt. házfőn-öt és Mosonyi Dénes (1874–1948) knk-ot. 1920. VIII. 10: zárolták a piar-k 2100 kh. dobszai gazdaságát, amivel kb. 6 millió korona kárt okoztak. 1921. I: Vizsy Pál (1892–1966) r. k. legényegyleti hitoktatót és 25 legényegyleti tagot tartóztattak le, V: Marek József (*1888) főherceglaki kp-t 3 napig fogva tartották. VII: 10 napig foglyuk volt →Komócsy István (*1872) és →Légrády Ferenc (1881–1934 u.), a pécsi ker.szoc. egyh-i vez-je, ill. titkára. – A szerb megszállt ter-re szöktek 1919. VIII: a bukott kommün és 1921. VIII. 22: a szerb ter.rabló kísérlet ügynökei, a →Baranya-Bajai Szerb-Magyar Köztársaság →októbrista kikiáltói, [mint Linder Béla (1876 – Belgrád, 1962) v. hadügymin.] és kb. 19 közs-ből 1393 szerb lakos (az „emigránsok” számát 2000, 8000, és 30.000 főben jelölték, kb. 4–5000 lehetett). Ezek az emigránsok a ~i szerb hatalom kiszolgálói (mint Csehszl-ban „aktivista” társaik), a ~i sajtó bértollnokai lettek mint Fekete (Paunz) Tivadar (1894–1940), akit zsarolás miatt Ro-ba zsuppoltak. – 1919: szerb birtokba került a csanádi egyhm. kb. Ľ-e, a kalocsai főegyhm. nagyobb része, a pécsi egyhm. szlavóniai és drávaszögi ter-e. A pécsi pp-ségtől elszakított részt, mint az É-szerémi és D-baranyai ap-i kormányzóságot 1922: Antun Akamovic (1875–1959) diakovári pp. joghatósága alá rendelték. A kalocsai érs-ség 89 pléb-jából 1923. II: a Sztszék a →bácskai apostoli kormányzóságot létesítette, →Budanovich Lajos szabadkai plnost nevezte ki kormányzójának. – A csanádi egyhm. bánáti csonkját →Glattfelder Gyula pp. helynöke, Kovács István (1870–1948) nagybecskereki plnos kormányozta, 1923. II. 10: a Sztszék nagybecskereki ap. kormányzóságot létesített, adm-a Raphael Rodic OFM (1870–1954), aki 1924. X: belgrádi érs-ké kinevezésekor Kovács Istvánt tette helynökévé. Rodic utódja, 1937: Josip Ujcic (1880–1964) is Kovács Istvánra, azután Szabó Márton (1870-1965) nagybecskereki plnosra bízta az adminisztratúra kormányzását. A ferenceseknek a török idő után újjáalapított, a Kapisztrán Szt. Jánosról nev. tart-ához tartozó bácsi és szabadkai r-házat 1923: átcsatolták a Cirillről és Methódról nev. zágrábi tart-hoz.

– 1920. IX. 3. (14.140. sz. 5. §.): a földosztás a gyarmatosítást szolgálta: csak szerb állampolgároknak adtak földet (a m-ok állampolgársága ekkor „rendezetlen” volt). A földbirtokosok (közűlük 61 m. állampolgárságú u.n. „optáns” m.) földjének 71,2 %-át, 90.062 ha-t, a 62 jug. állampolgárságú m. birtokának 36,6 %-át, 20.622 ha-t elkobozták, cselédeik, napszámosaik munkanélküliek lettek. Bácskában 6912 →dobrovoljac család 53.465 kh-at, D-Baranyában 235 család 5927 kh-at, a Bánátban 8384 család 27.312 kh-at kapott. A m-ok birtokainak 61,5 %-át, a ném-ek birtokainak 57%-át, a délszlávok birtokainak 40%-át vették el (a kisajátított földekért nagyrészt [hektáronként 254 dináros] kötvényeket adtak [a föld piaci ára kb. 7600 – 7650 dinár, kb. 30x-a volt]). A földhöz juttatott helybeliek kb. 1,7 ha-t, a dobrovoljacok – akiknek betelepedével az addigi nemzetiségi arányok megváltoztak – mindegyike polg-i telepesként 5 ha-t, katona telepesként 7,2 ha-t kapott.

– 1921. I. 31: a szerb népszámláláskor 1.346.527 főt írtak össze. A Bánátban 561.958 [98.471 (17,5 %) m, 126.530 (22,5 %) ném., 240.213 (42,7 %) délszláv; 67.897 (12 %) oláh; 17.595 (3,1 %) tót; 12.252 (2,2 %) egyéb] főt; Bácskában 735.117 [260.998 (35,5%) m, 173.796 (23,6 %) ném., 246,598 (33,5%) délszláv; 1181 (0,1%) oláh; 30.993 (4,2 %) tót; 21.551 (3,1%) egyéb]; D-Baranyában 49.452 főt [16.638 (33,8 %) m, 16.253 (32,9 %) ném., 15.604 (31,6 %) délszláv; 452 (0,9 %) oláh; 78 tót; 427 (0,8 %) egyéb], a ~ban össz. 376.107 (27,9 %) m., 316.579 (23,5 %) ném., 502.415 (37,3 %) délszláv; 69.530 (5,2 %) oláh; 48.666 (3,6 %) tót, 34.230 (2,5 %) egyéb nemzetiségű lakost írtak össze. A lakosságból 693.751 (51,5 %) r. k., 473.112 (35,1 %) g. kel., 133,886 (9 %) prot., közülük kb. 49.000 (3,5 %) ref. ebből m. 36.000 (73,4 %) és 18.777 (1,3 %) izr. vallású. A ~ban a népesség 23,2 %-a, Horváto-ban 32,3 %, Szerbiában 65,4%, Macedóniában 83,8 %, Jug. átlagában 51,5% volt írástudatlan. Horváto. pl. több el. isk-val csatlakozott az új államhoz, mint amennyi egész Szerbiában volt.

– 1929. I. 6: bevezetett kir-i diktatúra X. 3: átszervezte a közigazg-t, a szerb többség biztosítására a ~ot a Szerémséggel és É-Szerbiával együtt a Dunai bánságba osztotta; annak 2.107.658 lakójából a 1.199.179 (56,9 %) délszláv mellé 344.136 (16,33 %) ném.; 79.621 (3,78 %) oláh; 60.968 (2,89 %) tót; 38.228 (1,81 %) egyéb került, ezzel a ter. gazd., kulturális, társad-i szerbesítését biztosították. A m-ok száma 368.646 (25,9 %) [Bácskában 259.355 fő, 33,1 %; Bánátban 99.628 fő, 17 %, D-Baranyában 15.633 fő, 25,9 %]. – A Dunai bánságban gyarmati adószedés történt: 1 kh áll-i adója 150 dinár (az 1 lakosra kiszabott egyenesadó 164,6 dinár, az orsz. átlagnál 68 %-kal több), a Szávai bánságban (Horváto.) 1 kh áll-i adója 32 dinár (az 1 lakosra 116,9 dinár, 19,3 %-kal több), a Drávai bánságban (Szlovénia) 1 kh áll-i adója 21 dinár (az 1 lakosra 18,4 dinár, 10,8 %-kal több), a Tengermelléki bánságban (Dalmácia) 1 kh áll-i adója 15 dinár (az 1 lakosra 35,5 dinár, 62,1 %-kal kevesebb) volt; az áll. költségvetésének 2/3-át Szerbiában költötték el. 1934: 7. tc-kel a házadót csak az 5000-nél népesebb közs-gekben szedtek (ezt csak a ~ban fizették). Az üzleti életben a szerb nyelvet kellett használni, az igazgatóságokba szerbeket kellett választani. Az ipartestületeket föloszlatták, kijelölték, hogy kik lehetnek tisztségviselők; Újvidéken pl. a „nem szláv” cégföliratokat megadóztatták.

– Az 1913/14. tanévben a Délvidéken 266 m. áll-i isk. 790 tanerővel, 67 közs. isk. (252 tanerővel), 303 felekezeti isk. (779 tanerővel), 9 magánisk. (11 tanerővel) össz. 645 népisk. (1832 tanerővel), 12 középisk., 9 középfokú szakisk., 51 m. nyelvű polg. isk., tanítóképző (Szabadkán 1871–: internátussal 90 főnek, Zomborban 1812–: szerb el. és polg. isk., internátussal 80 főnek és 1872–: el. isk. tanítónőképző) oktatott. – 1918–19: ezekből 452 szerb-m. tannyelvű párhuzamos népisk. oszt-t (433 tanerővel) szerveztek. 1919: a m. tanítóképzést megszüntették. – A középisk. közül Fehértemplomban az 1875: megnyitott m. tannyelvű főgimn. 1900: 272 tanulót (15 tanár), 1909/10: 9 oszt., 292 tanulót (18 tanár), 1918: (16 tanár) oktatott, az 1919–41: szerb, 1941–44: ném. tanyelvű isk. Nagybecskereken (1919–35: Veliki Beckerek, 1935–41: és 1945–47: Petrovgrad, 1941–44: Betschkerek, 1947–: Zrenjanin) az 1846: megnyitott piar. m. és oláh nyelvű gimn. 1868–: m. (s.nyelve oláh és szerb) 1879–1919: főgimn., 1880: 316 tanulót (13 tanár), 1900: 8 oszt., 240 tanulót (14 tanár), 1909/10: 10 oszt., 327 tanulót (16 tanár) oktatott. Épületüket 1918. XI. 17: a megszálló szerb csapatok lefoglalták, az atyák a Szt. Imre konviktusban tanítottak 1920. VI-ig, a gimn. megszüntetéséig. A r-tagokat 1920. VIII. 4: kiutasítoták Jug-ból. 1919–41: szerb tannyelvű isk., m. tagozattal. 1941–44: ném. tanyelvű isk. Nagykikindán az 1858: alapított ném. közs. alreálisk. 1882: 6 o-os m. tannyelvű (ném. s.nyelvű) gimn., 1901: 8 o-os gimn. 1900: 8 oszt., 177 tanuló (9 tanár), 1909/10: 8 oszt., 232 tanuló (17 tanár) 1919–41: szerb, 1941–44: ném. tanyelvű isk. Pancsován 1851: alapított ném. tannyelvű (szerb s.nyelvű) alreálisk., 1889: főgimn. 1880: a m. tannyelvű (ném. s.nyelvű) főreálisk. 102 tanulót (5 tanár), 1900: 8 oszt., 209 tanulót (20 tanár), 1910: 8 oszt., 216 tanulót (16 tanár) oktatott. 1919–41: szerb, 1941–44: ném. tanyelvű isk. Szabadkán 1847 alapított 4 oszt-os gimn. 1861: főgimn. 1900: 12 oszt. 534 tanuló (20 tanár), 1907: 12 oszt., 593 tanuló (21 tanár) 1919: 8 o-os, (Zentán 4 o-os) szerb-m. tannyelvű középisk. tagozatot hagytak meg. 1920–41: áll. szerb és m. tagozatú reálgimn. – Az 1907: alapított felsőbb leányisk-ban 1910: 4 oszt. 59 tanuló (10 tanár)oktattak az 5. és 6. leánygimn-i o-ban, 1919: a m. isk-t megszüntették. Újverbászon 1809–: létezett „alapítványi” ném. isk., 1873: algimn., 1909–:főgimn-má fejlesztették. 1914: 351 tanulót (18 tanár) oktatott. Újvidéken 1730 táján alapított ortodox kisgimn-ot, melyben 1840–: szerbül oktattak . 1865–67: főgimn-má fejlesztették, 1867: 201 tanulót (10 tanárral), 1910: 464 tanulót (26 tanárral) oktattak. Az 1789–1817: kir. kat. nagygimn. és 1873–1919: m. tannyelvű főgimn. 1880: 261 tanulóját (30 tanár) 1900: 289 (27) 1910: 368 (26 tanár) oktatta. 1919–22. áll. reálgimn., 1922: a m. tannyelvet megszűntették. Versecen 1852–: oktató 3 o-os közs-i alreálisk-ja, 1868: algimn., 1870–: polg. isk., 1888–:főreálisk. a ném. helyett m. és ném. tanítási nyelvvel. 1896–: a tannyelv fokozatosan m. 1900: 283 tanulót (11 tanár) 1910: 410 tanulót (18 tanár) oktatott. Zentán a 1870: megnyitott m. polg. isk., 1876: közs-i algimn. lett, 1897–: főgimn., 1900: 280 tanulót (14 tanár) 1910: 282 tanulót (18 tanár) oktatott. 1919–29: 4 o-os szerb-m. tannyelvű áll. reálgimn., 1929–41: 4 o-os gimn. Zomborban az 1872. XI. 11: megnyított áll. főgimn. okt-i nyelve a m. (s.nyelv a ném. és a szerb) 1880: 294 tanulót (15 tanár) 1900: 346 (9) 1910: 288 (17) oktatott. 1919-22: m. és szerb tagozattal, 1923: IX: m. tagozatát megszűntették. – Az 1919: bezárt 645 m. népisk. helyett 1934/35: 452 szerb–m. párhuzamos tanyelvű oszt. kb. 95–100 isk-t jelentett (max. 15, 5 %-ot) a beiskolázott kb. 26.000 m. tanulón kívül a többségüket az 14.449/1922. IX. 20. sz. Svetozar Pribicevic-féle →névelemzéssel (a szlávos v. németes családnevű m-okat akaratuk ellenére szlávnak v. ném-nek minősítették) szerb isk-ba kényszerítették. Jug-ban nem szerbeket anyanyelven csak a népisk. 1–4. o-ában oktattak; az el. isk. 5–6. o-ában már csak államnyelven (cirill betűs tankvekből tanítottak). A létbizonytalanság miatt m. tanítóhiány keletkezett, az állások 10 %-a betöltetlen volt, ill azokat esetenként nem m-okkal pótolták, ezért az É-bácskai tanyavilágban sok m. gyermek írástudatlan maradt.

A m. kulturális egyes-ek között 1919–41: egy olyan sem akadt, amelyet több alkalommal be ne tiltottak volna (pl. a szabadkai M. Népkört 1929. V. – 1931. XI., 1934. VI.–1939. I. ill. 1939. VI. 30–VII: föloszlatták); 1934. X. 9: a marseille-i merénylet után minden m. egyes-et megszüntettek. 1922. IV. 26: a közigazg. törv. 33 közigazg. ker-re osztotta az SHS Kir-ságot, a ~iakat szerb ispánok irányították. – A ~i félmilliós m-ság csak egyszer, 1922. IX. 17: alakíthatott pol. pártot Jugoszláviai M. Párt elnevezéssel, mely többszöri (a választások környéki) fölfüggesztés után 1927. IX. 27: a radikálisokkal kötött paktum révén jutott parlamenti képviselethez, végleges betiltása után nem létezhetett m. pol. párt. 1938. XII. 11: választásokon a 467.000 m. (a lakosság 3,3 %-a) a valós 12 helyett csak 1 képviselőt (a 4,3 % albán-török a 16 helyett 4-et; az 51,7 % szerb a 193 helyett 283-at) küldhetett a szubstinába.

– 1919. VII. 23: a bekebelezett ter-ekre kiterjesztették az 1904-i szerbiai, csak áll-i és magán népisk-kat elismerő népisk-i törv-t, halálra ítéltve a m. felekezeti isk-kat. 1920: az 1912-i középisk-i törv-t , amelyek csak áll-iak lehettek, a magánisk-kat is csak alsó fokon, nyilvánossági jog nélkül tűrték meg. 1922. I. 13: és IV. 29: hiába tiltakozott a ppi kar, 1924-ig bezárták a ~ban az összes m. felekezeti nép- és középisk-t. 1921. I. 18–:a középisk-i ifj-ot az egyh.ellenes Jugoslavenski Sokol tagságára kötelezték.

– 1919: a csanádi ppség szerbek megszállta ter-én 53 pléb., 8 curatia és egy helyi lelkészség volt. Ezt a 119 leányegyh. 62 lelkészi állomását, 1916: az egyhm. 76 papja gondozta. 1921: nagygáji pléb. fíliáján: Szécsenfalván (Secenovo) kp-ságot, 1922: Zsigmondfalván (Martinica) lelkészséget szerveztek. 1923: az önállóvá lett nagybecskereki ap. kormányzóságnak 1935: 2 hittanáron kívül csak 62 lelkészkedő papja szolgált. A magyarszentmihályi (Mihajlovo) helyi kp-ságot g. kat. lelkész látta el, a pancsovai pléb-át minoriták vezették. 1924: a beodrai, 1925: csanádi, az alsóeleméri és 1927–28: a kevepallósi (Plocica) pléb. s a nagyerzsébetlaki (Belo Blato), 1943–: a hódegyházi (Jezovo), curatia pap nélkül maradt, 1935–: ezekről a szomszédos lelkészségek gondoskodtak. 1922: a 3 új délszláv r. k. telep hívői 1935: együttesen sem voltak százan; 1940: pléb. lett az addig Törökkanizsa filiája Oroszlámos (Banatsko Arandjelovo). A belgrádi érs. joghatósága alá rendelt nagybecskereki (bánáti) ap. kormányzóság pléb-i híveinek nyelvi megoszlása:

nyelv

1916

1939

magyar

30.537

38.509

német

22.323

26.868

magyar és német vegyes

109.701

89.570

horvát és német vegyes

2.231

4.014

magyar, német és szláv vegyes

50.681

47.633

összes

214.473

206.594

1935: a r. k. hívők anyanyelvi megoszlása: magyar 78.980,  német 111.182, horvát, szlovén, cseh, tót 7484, bolgár 2667,  cigány 559, összesen 200.872.

A Bánság jug-i része összlakosságának anyanyelve:

nyelv

1910

1931

magyar

109.305

94.714,

német

125.363

124.735

délszláv

235.467

273.054

egyéb

102.150

94.419,

összesen

572.285

586.922.

– 1923. VII. 20: Budanovich helynök memoranduma szerint addig 20 bácskai zárdát, 212 kat. isk-i tantermet vettek el az áll-i isk-k céljára, ahol párhuzamos kisebbségi oszt-okat szerveztek, de azokban m-ul alig tudó g. kel. tanítók oktattak; a m. tanítóképzést 1919–35: szüneteltették. 1924: rendelettel betiltották az isk-i valláserkölcsi, ill. jámborsági egyes-eket, pl. a →Mária-kongregációkat is. A ~i kispapok Zágrábban, Diakovárt, Szarajevóban, Spalatóban, Strasbourgban és Rómában tanultak. 1924. I: a szabadkai és nagybecskereki pp-i helynökségekkel létrehozták a belgrádi érs-séget. 1925. XI. 1: újra szervezték bizonyos önkormányzattal a kat. egyh.közs-eket, amelyeket az agrárreform, a nagybirtokos kegyúri jogok, ill. terhek révén megbolygatott. A r. k. egyh. áll.segélye aránytalanul kevesebb volt, mint a szerb g. kel. egyházé. 1926/27: költségvetési évben a szerb g. kel. egyh. (a lakosság 46,6 %) az összes egyh-i áll.segély 48 %-át kapta, a 39,4%-ot képviselő r. k. egyh. áll.segély 23,5%-át. 1929: a szerb ort. egyh., 1931: a muszlimok, 1933: a prot. egyh-ak és a zsidók helyzetét rendezték. – A papképzés megoldatlan volt, néhány papjelöltet elhelyeztek a nagybecskereki és verseci konviktusokban, de a teol-ok csak idegenben, 1934/35-i tanévben a 23 közül 10 Diakovárt, 3 Freiburgban, 2 Bambergben, a többiek a Pázmáneumban, Rómában, Zágrábban, Fuldában, Frankfurt am Mainban, Passauban, Strasbourgban tanulhattak. – 1933: Belgrádban – a m. nyelvhatártól távol – m. tanítóképzőt nyitottak, ehhez 1939–41: internátus is létezett. 1937: Szabadkán az egyetlen ~i 8 oszt-os gimn. mellett, melyben a kötelező államnyelv mellett m-ul is tanítottak, 1938. IX: →Paulinum néven kisszem-ot létesíthettek. A városok iskolaszékei, ha a telekkvi kivonattal bizonyították tulajdonjogukat az áll. okt-i isk.épületekre, amiket elvettek tőlük, a hitközs-ek azokat visszakaphatták. 1933. I: a kat.-, vallás- és egyh.ellenes szokolnevelés elleni ppkari pásztorlevél – a szerb g. kel-ek és a horv. és vend (szlovén) kat-ok közötti vita – katolikusüldözést eredményezett. 1937. VII. 23: a szkupstina 167:129 arányban megszavazta az 1920–: tárgyalt konkordátum becikkelyezését, de a szerb egyh. Szt Szinodusa a g. kel. kormánytagokat, a szkupstina elnökét s a konkordátumot megszavazó g.kel. képviselőket kiközösítette. A jug. kormány 1938. I. 20: és II. 1: tudatta a Szt Szinodussal, hogy a konkordátumot nem ratifikáltatják. – 1936: a szabadkai ap. kormányzóság egyhm-i zsinatának határozatait a Codex Baciensist nem lat- ul, m-ul v. ném-ül, csak szerb-horvát nyelven közölték.

– 1920: Újpalánkán adminisztratúra, 1921: Szabadkán m. nyelvű pléb. és tp., a szabadkai Szt. Teréz pléb-hoz tartozott bunyevác lakosú Békován (Bikovo) tp. épült, 1922: a m nyelvű Moholhoz tartozott Gunaraspusztát önállósították az Adához, Szenttamáshoz, Péterrévéhez és Óbecséhez tartozó filiáival, melynek 1925: tp-a is fölépült. 1924: önállósult a m. nyelvű oromhegyesi (Sencanski Tresnjevac) pléb. mely korábban Adorján (Nadrjan) fiókegyháza; 1926: Szabadkán a Szt. Teréz és Szt. Péter pléb-ból leválasztott Kisboldogasszony (1929: kpnája is megépült), a Szt. Teréz és a Szt. Rókus pléb-ból kiszakított Kálvária, utóbb Jézus föltámadásáról elnev., a Szt. Teréz és a tavankúti pléb-ból kivált sebesicspusztai (Mala Bosna), a Szt. Péter és Szt. György pléb-ból kiszakított Szabadka-kertvárosi (e 2 utóbbinak 1930: ill. 1931: tp-aikat is megépítették) horv–m. nyelvű lelkészséggel, s a Szt. Rókus pléb-ából kialakított (1942: m–horv.–ném., 1968: csak horv. és m. nyelvű) sándori lelkészség. 1926: a horgosi pléb-ból kiszakított Horgosi-Királyhalom (Backi Vinogradi), a Magyarkanizsa-Belvárosból kiszakított már tp-okkal bíró Szt. Pál és a tóthfalui (Tetovo Selo), a zentai Szt. István, ill. Jézus Szíve pléb-ból kiszakított Szt. Ferenc és Szt. Antal m. nyelvű lelkészségek, a palánkai (Backa Palanka) pléb-ból kiszakított ópalánkai (Stara Palanka) [1942: még ném. és m., 1968: már m. és horv. és ritkán ném. nyelvű] lelkészségek. 1927: alapított 6 m. nyelvű lelkészség: Újvidéken a belvárosi pléb-ból kiszakított Szt. Rókus pléb., a kettőjükből kiszakított Szt. Erzsébet lelkészség, melynek 1931: tp-a is megépült, a Martonosból kiszakított Martonos-körösparti (Mala Pijaca), a kúlai Szt. Rókus, a péterrévei (Backo Petrovo Selo) Szt. Imre és az Óbecséhez tartozott Becseújfalun (Novo Selo) a Szt. Margit lelkészségek [utóbbinak 1974: kb. 3500 hivője volt tp. és külön lelkipásztor nélkül maradt, a sztmisét a temetőkpnában mondták]. 1933: Szabadkán a Szt. Péter pléb. ter-én a tp-os Szt. Kereszt és palicsfürdői m. és horv. nyelvű lelkészségek; Apatinban a ném. nyelvű Jézus Szíve lelkészség, a hivők tp-át is fölépítették; 1935: a Szabadkához tartozott nagyfényi (Zednik) pléb-ból szakadt ki a györgyéni (Djurdjin) egyidejűleg tp-ot is építő horv. nyelvű és a kucorai pléb-ból a torzsai (Savino Selo), m–ném–horv. [1968: már csak horv–m. nyelvű] lelkészség, melynek 1940: tp-a is épült, de továbbra is anyaegyháza adminisztrálta. 1936: a 2 szabadkai pléb-ból kihasított kelebiai m–horv. nyelvű, a szabadkai ludaspusztai (Supljak) pléb-ból kiszakított hajdújárási (Hajdukovo), 1942: m., 1968: m–horv. lelkészség; a vajszkai pléb-hoz tartozott bogyáni (Bodjani) tp. horv. nyelvű lelkészsége, a zombori kórház m. nyelvű curatiája. 1937: a már tp-os Keviben szervezték a tornyosi pléb-ból kiszakítva a m. nyelvű lelkészséget. 1938: tp épült a kishegyesi (Mali Idjos) pléb-ból ekkor kiszakított, 1942: m. és ném., 1968: m. és horv. nyelvű, bácsfeketehegyi (Feketic) helynökségnek. 1939/40: Alsófutakon (Stari Futog) épült az akkor ott létesített új lelkészség tp-a, melynek 1942: kb. 1000 m. és ném. hivője (1968: kb. 100 m. horv. és ném. hívő maradt). Az újonnan szervezett lelkészségekből pléb-vá fejlődtek 1931: a magyarkanizsai Szt. Pál és a tóthfalvi lelkészségek, 2. tp. épült 1924: Zomborban, s a hívek adakozásából 1928/29: új tp. Csantavéren. 1938: Futak filiájának, Petrőcnek (Backi Petrovac) s 1939/40: a horgosi-királyhalmi lelkészségnek.

– 1938: a mezőgazd. jellegű Bácskában és Bánátban 710 földolgozó üzemben, 200 malomban, 190 téglagyárban kb. 50.000 munkás dolgozott, 35.000 kisipari műhely és 21.000 üzlet adott munkát a mezőgazdaságon kívül.

1941. IV. 10: Horváto. függetlensége kikiáltásakor Jug. megszünésével a →versailles-i békerendszer államhatárai is eltüntek. A Honvéd Vezérkar – ismerve a Mo. passzívitása esetén a Délvidék kb. 44.100 km˛-ét Prinz Eugen Gau-ként egyesítő Göring-tervet – a szerb repülők bombatámadásaira válaszolva, IV. 11–14: visszafoglalta D-Baranyát, D-Bácskát a Muraközt és a Muravidéket. Petrőc közs-nél az 1. gépkocsizó (páncélos) dandár egy visszavonuló jug. hadoszt. utóvédjébe ütközött (a 2 órás harc végén a m. veszteség: 6 halott, 32 sebesült). A honvédek 21 löveget, 13 páncéltörő ágyút és 47 gépkocsit zsákmányoltak, elfogtak 50 tisztet és 3500 katonát. Zombor határában, Verbász környékén és a Tisza-torkolat táján kisebb lövöldözés történt. A Délvidék visszafoglalásakor honvédségünk 65 halottat, 234 sebesültet; szerb forrás szerint közűlük 1435 polgárt lőttek le. IV.15: elrendelték a dínár átváltását pengőértékre, V. 6: a bácskai és az anyaországi árszínvonal kiegyenlítését. IV. 17– VIII. 16: a szegedi V. hadtestparancsnokság katonai közigazg-ának gondoskodnia kellett a közvagyon védelméről, az elhagyott földek megműveléséről, a gyárak üzembe helyezéséről. A tanítást már IV. végén újraindították, nyár közepére újjászervezék az okt-ügyet, ősszel bevezették a hazai tanrendet. Újvidéken 6 új napközi otthont nyitottak. A Tiszától K-re, a bánáti rész ném. megszállás és katonai közigazg. alá került; ez a vidék lett a kir-párti csetnik terrorakciók egyik közp-ja. A kormány IV. 28: elrendelte, hogy az 1918. XII. 31. után betelepített kb. 150.000 dobrovoljacnak távoznia kell Mo-ról. Nem hajtották végre; szerb adatok szerint 24.921 főt telepítettek át Szerbiába, kb. 13.000 főt internáltak, helyükre boszniai, szerémségi m-okat és 2689 bukovinai székely (csángó) családot költöztettek. A ném-ek (elméletben) Újvidéken adták át a bácskai születésű m. foglyaikat a honvédségnek. A nyáron partizánakciók kezdődtek, IX. 20: Szabadkán 24 komm-t terrorizmusért halálra ítéltek (15 főt kivégeztek). 1941. X. – XI. 21: Honv. Vezérkari Főnökség statáriális bírósága pereiben 99 halálos ítéletből 71-et hajtottak végre, ez nem rettentette el a terroristákat, XII. 13: Csurogon, XII. 17: Mozsoron, XII. 23: Sőregen gyilkoltak a csetnikek. 1941. XII. 31: az 1941: 20. tc. a visszafoglalt te-eket anyavm-jékbe kebelezte. – A bácskai ap-i kormányzóságban az egykor m-barát bunyevácok jórészét tudatos horváttá tette a szerb elnyomás. Rajic Balázst (1878–1951) a szabadkai bevonulásakor 1918 őszi pol-i szerepléséért rövid időre börtönbe zárták. V. 16 – VI. 1: Aczél Gyula (*1876) kúlai esp. lett a helynök. A nem m-barát Budanovich admin. palotája elé (védelemül is) katonai őrt állítottak, aki A. →Rotta nuncius ajánlatát elutasítva önként nem távozott Szabadkáról, amiért az VI. 1: fölmentette (Budanovich a pesti domonkos zárda lakója, majd a mátraverebélyi ferences r-házban internált, 1943: visszaengedték Szabadkára). A Sztszék V. 26: a kalocsai érs-et rendelte ap-i kormányzónak (a valóságban azt – érs-i biztosként – →Ijjas József vezette)

– 1941. VII: a jug. agrárreform ún. juttatási részének hatálytalanításával 192.000 kh-at sajátított ki. Ennek kb. 1/3-a 62 zárt dobrovoljac telep 53.000 kh-on; a betelepített m. családok ebből 35.000 kh-t kaptak. Bukovina szovjet bekebelezése előtt Fogadjisten, Andrásfalva, Józseffalva, Hadikfalva, Istensegíts székely lakóit Józseffalva plnosa, →Németh Kálmán szervezésében hazatelepítették. Az elsők 1941. V. 10–: érkeztek a Bácskába (az utolsó vonat VI. 16: jött át a bukovinai-erdélyi határon). A hazatértekkel jöttek (jászvásári egyhm-s) papjaik: Hadikfalva esp.plnosa Sebestyén Antal (Horthyvára lelkésze lett), kp-ja László Antal (Istensegíts lelkésze lett), a CGH-ban végzett Demse Péter (Andrásfalva lelkésze lett), Józseffalva papja Németh Kálmán (Bácsjózseffalva lelkésze lett) és Széll Ede (Hadikújfalu lelkésze lett); magukkal hozták bukovinai anyakveiket, kezdetben ferences és kapuc. páterek segítettek a lelki gondozásban, Istenáldáson a raguzai egyh-s Tóth Béla szolgált. A 2689 bukovinai család 13.198 székelye közül csak 466 andrásfalvi volt ref., őket az ómoravicai Roglaticán és a bácsfeketehegyi Andrástelkén és Andrásházán telepítették le. – Fogadjisten 265 hivője Magyarkanizsa külterületén települt, megőrizte eredeti nevét (1944: 288 fő). – Istensegíts 8 telepre, a legtöbben a kúlai pléb-hoz kapcsolt, a korábbi Sokolac és Emusic helyén 1942: létesített lelkészségbe kerültek, melynek neve Istensegíts (1944: 1413 fő) lett. 2 filiája: Istenvelünk (1944: 515 fő) és Istenhozott (1944: 313 fő) (a korábbi Nova Crvenka és a Bajsához tartozó Srednji Salas). Utóbbi közelében volt az új székely lelkészség: Istenáldás (1944: 1282 fő) filiáival Istenföldjével (1944: 556 fő) és Székelytornyossal (1944: 93 fő) (melyek a gunaraspusztai adminisztratúra filiája, Njegosevo és későbbi lelkészsége, Milesevo, s a korábbi Sveticevo helyén voltak). A bukovinai Istensegíts népe került még Topolya filiájára, Kalkaturra, amely Adjisten (1944: 279 fő) nevet kapta, Andrásmező (1944: 597 fő) filiája lett, a Csantavérhez tartozó Istenes (1944: 885 fő) névvel a bácsjózseffalvai székely lelkészség filiája. – Hadikfalva népét D-Bácskában 10 telepre osztották szét; a legnépesebb Horthyvára (1944: 450 ház, 1895 fő), az újfutaki pléb. Stepanicevo fíliáján létesített új székely lelkészségnek 4 filiája volt: Hadikhalom (1944: 228 fő), Hadiktelke (1944: 100? fő), Hadikliget (1944: 222 fő) és Hadikszállás (1944: 236 fő) [a korábbi Tankosicevo, Novi Kisac, Veternik és Vojvoda Misié helyén]. A temerini pléb-hoz tartozó Sirig helyén alapított új székely lelkészség: Hadiknépe (1944: 201 ház, 914 fő), s ennek filiája Hadikföldje (1944: 100? fő). A bajmoki pléb. egyik fíliáján, Rátán alapított Hadikújfalu (1944: 1444 fő) nevet kapott székely lelkészség 2 filiájával Hadikőrssel (1944: 405 fő) és Hadikkisfaluval (1944: 726 fő) [előbbi nevük Misicevo és Aleksa Santi]. – Józseffalva népe, Németh Kálmán plnosával, egészében a csantavéri pléb. filiájára (Hadzicevora) Bácsjózseffalvára települt (1944: 1851 fő); ennek filiája a bukovinai istensegítsiektől lakott Istenes (1944: 855 fő). – Andrásfalva r. k. hívői 5 telepre kerültek. A nagyfényi (Zednik) pléb. fíliáján, Zobnaticán alapított lelkészségükhöz, mely Andrásfalva nevét vette fel (1944: 851 fő), 2 filia tartozott: Andrásföldje (1944: 1011 fő) és Andrásnépe (1944: 444 fő) [a volt dobrovoljac Mali Beograd és Kosicevo]; másik lelkészségük, Andrásmező (1944: 597 fő), a bajsai plébánia fíliáján, Tomislavcin létesült, ennek filiája, Andrásszállás (1944: 60 fő). Másik filiája Adjisten (1944: 279 fő), Adjistenúti-szállások (1944: 121 fő) A Bukovinából hazatelepítettek közé kb. 920 moldvai csángó is Mo-ra települt.

– 1943. XII: a tornyosi pléb. akkor 2000 m. hívős filiáját Külsőjárást (Novo Orahovo) önálló lelkészséggé szervezték. 1941/42:épült a péterrévei m. tanyák Szt Imre tp-a is. 1943: Léh Mátyás (*1875) szépligeti plnos adományából a ferencesek Újvidéken r-házat építtettek (amit a kapisztránus tart-tól 1960: csatoltak a zágrábihoz). A szabadkai r-ház néhány bunyevác pátere 1941. IV.–: a bunyevácok lakta ter-nek Horváto-hoz csatolásáért agitáltak. →Apor Gábor vatikáni m. követ 1942. VII: P. Bello ferences generálistól r-társai fölvilágosítását, XII. végén →Luttor Ferenc 3 páter bajaiakkal kicserélését kérte. – Pancsován az 1718–(2009: is): minoriták vezetik a pléb-t.; 1904–: a sarutlan karmelitáknak Zomborban van r-házuk és noviciátusuk, s övéké az ottani Szt István-tp. is. A bécsi mechitaristák egyike gondozta az örmények Újvidéken 1746: épített tp-át, 1919: hívők nélküli s 1942: csak 2 hívőjű örmény-kat. pléb-át, a tp-ot 1965: városrendezéskor lebontották. A Miaszszonyunkról nev. Szegény Iskolanővérek temesvári r-tart. nővérei tanítottak Versecen, Nagybecskereken és Nákófalván isk-ik elvesztése után (2009: is). 1919: a kalocsai iskolanővérek 21 helyen el. és polg. isk-ban, óvodákban és árvaházakban tanítottak D-Bácskában, isk-ik elvétele után is, csak futaki árvaházukat és gyermekotthonukat hagyták el. 1930: római rendelkezésre a bácskai nővérek önálló kongregációvá alakultak, 1941. IV: visszatértek Kalocsához, visszakapták isk-ikat; a horv. nővérek Zágrábban helyezték át a kongr. székhelyét ezzel az Iskolanővérek Bácskai kongregációja bácskai és zágrábi tagozatra szakadt. 1944. XI–: r-házaikat államosították, a legtöbb helyen a pléb. v. a harangozó házába szorultak, tp-i és egyh.közs. szolgálatokat végeztek. A zágrábi nővérek 1952: Nagyfényre betelepedtek, mint bunyevácok 1958: Szabadkán a Szt. Teréz pléb., a ppség és a szemin. szolgálatába álltak. 1960: a bácskai tagozatot Róma a zágrábitól függetlenítve – Magyarkanizsa székhellyel – önálló rtart-nak minősítette, ahol r-házuk elvétele óta egy meghagyott házban élnek, s Szabadkán a Szűz Mária-pléb. kertjében építettek utóbb noviciátust és székházat. 1945–68: 5 bácskai helységen kívül Dáljára (v. Verőce vm.) is meghívták őket. 1968: 128 fogadalmas nővérük és 21 jelöltjük volt. – 1919 előtt és után a Salvator-nővérek vezették Óbecsén a szegényházat, 1919 után letelepedve Nagybecskerektől Muraszombatig kórházakban, szegény- és árvaházakban a Vincés, a Keresztes és a Ferences nővérek szolgáltak.

– Középisk-i 1944: Apatinban 1940: alapított 1–4. oszt egységes (fiú-leány)gimn. 9 tanárral; Óbecsén az 192541: szerb áll. gimn., 1941. IX–1944. IX: m. áll. gimn., 1942: 10 oszt., 250 tanuló (18 tanárral), 1945–. szerb gimn.; Szabadkán 1941. V–: áll. gimn. 17 oszt-ban 946 tanulót, 1942: 973 tanulót (31 tanár) oktatott. 1941/42: a szerb tagozatot megszüntették. 1943/44: szerb tannyelvű párhuzamos 1. oszt-t indítottak. (1945–: Mose Pijade néven szerb és m. tagozatú gimn.). 1942. IX.–1944. V: újra indították a piar gimn-ot, internátussal – 1941. V–1944. IX: m. leánygimn-ban 1941: 376 tanulót, 1942: 421 tanulót (22 tanár), 1944: 27 tanár oktatott. 1945: szerb isk. lett. Az 1907: alapított keresk. középisk. 1941–44: egységes középk., 1944: 12 tanárral. 1941–44: a Miasszonyunk kalocsai isk.nővérek tanítónőképzője internátussal 180 leány részére, 1944: 20 tanárral. – Újverbászon 1941–44: a gimn-ot 2 önálló intézménnyé alakították, 8 oszt-lyal. A m. nyelvű áll. gimn (Szt Imre nev. int-tel) 1942–44: 190 tanuló (17 tanárral) 1945: szerb tanny. isk. lett. A ném. tanny. alapítványi gimn. 309 tanuló 20 tanárral. Alapítványi ném. egységes gyermekmenhelyvez. tanulóotthon 120 fiú, 100 leány férőhellyel 21 tanárral. – Újvidéken 1941. V. 26–1944. IX: m. tanny. áll. (v. kir. kat.) gimn. (a szerbet kötelező tárgyként oktatták), 1941: 592 tanuló (16 tanár), 1944: 659 tanuló (27 tanárral); 1942: alapított Keleti Keresk. Főisk. 14 tanárral, 10 lektorral és 80 férőhelyes Kőrösi Csoma Sándor Diákotthonnal. 1941–44: áll. szerb tannyelvű egységes (v. ortodox) gimn. 8 fiú és 8 leány oszt-lyal 1942: 657 tanulóval (25 tanárral), 1944: 30 tanárral. Az 1925. VIII. 15: 6 oszt-lyal megnyitott, 1941. IX. 15–1944: 9 oszt-lyal m. áll. leánygimn. 1942: 301 tanuló (17 tanárral), 1944: 28 tanár oktatott. Az 1907: alapított keresk. középisk. 1941–44: egységes középk., 1944:21 tanárral. Gép és építőipari középisk. tanulóotthonnal 1944: 12 tanárral. 1941: alapított tanítóképző internátussal, 1944: 19 tanárral. Zentán 1941. V. 26– 1944. IX: 8 o-os áll. gimn. 358 tanulóval, 1942: 451 tanuló (20 tanárral), 1944: 26 tanárral. 1945–: szerb és m. tagozatú Mosa Pijade gimn. Zomborban 1941. V. 12–1944. IX: m. tannyelvű egységes gimn. 16 o-ban 1942:: 634 tanulóval (29 tanárral). 1945–:szerb és m. tagozatú gimn. Az 1888: alapított keresk. középisk. 1941–44: áll. fiú középk., 1944: 16 tanárral. 18 tanárral.

– 1941. VII–X: a Bácskában 35 szabotázst – gyújtogatást, vonatkisiklatást – és elfogott csendőr/honvéd járőrök megcsonkítását, halálra kínzását, lesből lelövését, stb. – hajtottak végre a kir-párti csetnikek v. komm. partizánok (a nemzetk. hadijog szerint törvényen kívüli orgyilkosok). VII. 24: Zsablyán 4 helyen, VII. 26: újabb 2 pontján gyújtották föl a betakarított termést. VIII. 15: Szabadkán a 5 gyujtogatót ítélt el a rögtönítélő bíróság, IX. 22: Újvidéken megsebesítettek 2 csendőrnyomozót, X. 5: arko Zrenjanin (1947–: Nagybecskerek névadója) agyonlőtt egy m. határvadász őrmestert, stb. Megtorlásaként (ném. közreműködéssel) D-Bácskában 1942. I. 20–23: partizánvadász razziákat tartottak (→újvidéki razzia), melyben m. adatok szerint össz. 3340 (2550 szerb, 743 zsidó, 11 m., 36 egyéb nemzetiségű, köztük 2102 ffi, 792 nő, 299 idős és 147 kiskorú [22 é. aluli]) igazolvány nélkülit, mint partizánt lőttek agyon; (utána a partizánkodás jelentéktelenedett). Az elkövetők, 1943: a bírósági ítélet elől a Nagyném. Birod-ba szöktek. – Jajcában (Bosznia) 1943. XI: 29–30: a komm. Jugoszlávia Népi Felszabadító Tanácsa (AVNOJ) a szöv-i áll-ról döntött, melyben ~ (Autonomna pokrajina Vojvodina) és Koszovo-Metohia Szerbián belüli autonóm tart., (ezt 1945. XI. 29: az alkotmányba foglalták, alapelve a népek önrendelkezési joga, beleértve az elszakadás v. a más népekkel való egyesülés jogát is; 1946. I. 31: kihirdették). Jugoszlávia Szöv-i Népközt-gá alakításakor D-Baranyát Horváto-hoz csatolva, elválasztották a ~tól, a szerbség erősítésére Szerémség 2 körzetét ~ba kebelezték, ~ önkormányzatot kapott, székhelye Újvidék (Novi Sad). A „népfelszabadító hadsereg” 1944. V. 13: J. B. Tito (1892–1980) alakította Népvédelmi Osztálya (Odeljenje za zatitu naroda - OZNA) irányította és végezte a nem komm. ellenfelei kiírtását folyamatosan, még a hatalom átvétele előtt (pl. VIII. 7: a csáktornyai akciójukban 68 lakost hurcoltak el). A szovjet előretörés miatt 1944. IX. 15 után a m. közigazg-t kivonták a Délvidékről, X. 4: Ferenc-csatornától D-re levő ter. kiürítették. A „német vér kimentésekor” VIII. végétől a Bánátból, X. 7–: D-Baranyából, a Bácskából ném. katonaság szervezte a svábság kimentését állataikkal együtt, a Dunántúlon át a birod-ba (a tervezett 215.000 helyett kb. 110.000-et sikerült áttelepíteni). – X. elején a komm. partizánok kivégezték a Csonoplya külterületére telepített Babapuszta (1944: 86 lakos) 17 (összes) 20–42 é. m. férfiait [1945: korduni harcosokat telepítettek oda]; ennek hírére és részben rádiófölszólításra a székely telepesek fölkerekedtek, a Dunán átkelve Zala vm-be menekültek. Ott érte őket a háború vége s onnan költöztették őket Baranya és Tolna vm-be, Bácska ÉNy-i szögletébe az elmenekült v. az 1947: kitelepített svábok helyére (→svábok kitelepítése). Az oroszok nyomában érkező partizánok X. 14: elfoglalták Szabadkát, X. 20: Zombort, X. 22: Újvidéket (ahol a M. Közművelődési Szöv. kb 1200 tagját a sportpályán legéppuskázták). X. 23–: Szabadkán 424, a környező 17 települéen 852 főt öltek meg. X. 27: Temerinben kijárási tilalom alatt kezdték az öldöklést, X. 29: a tp. udvarára öszegyűjtött 2700 16 é. felüli ffiból 220-at, XI. 9: Zentán 65 főt, Zsablyán 395, Csurogon 498 (köztük 15 makói leventét), Szenttamáson 503, Szivácon 66 főt lőttek agyon. XI. 2: Bajmokon a „borzalmak éjszakáján” 229 főt (köztük 85 svábot) gyilkoltak meg, akikkel kivégzésük előtt a Talpra magyart szavaltatták. Partizáncsapatok a csonka-mo-i Maros-szögben és É-Bácskában is fosztogattak, embereket raboltak, a szegedi pályaudvarig hatoltak, s néhány óráig tartó élelmiszer- és ruhazsákmányolás után vonultak vissza. J. B. Tito 1944. X. 17–1945. II. 1: katonai igazgatása és a „nép- és osztályellenséggel való leszámolásra” intézkedő rendelete „a területek délszláv jellegének megőrzésére” törvényesítette a népirtást, melyben Mose Pijade (1890–1957) főideológus, „a bosszú angyala” irányította az uszító propagandát. Lemészárolták a horv.–m. nyelvű Tavankút plnosát Berger Antalt (1884–1944), a m–ném. nyelvű Ószivác admin-át a Plank Ferencet (1885–1944), Óbecse apát-plnosát →Petrányi Ferencet (1879–1944), a csurogi Dupp Bálintot (1883–1944), a tóthfalui Szabó Dénest (1893–1944), a horgosi Virág Istvánt (1861–1944), a martonosi Werner Mihályt (1883–1944), Péterréve plnosát →Takács Ferenc (1894–1944) ogy. képviselőt, a 3 nyelvű Palona kp-ját Novotny Józsefet (1908–1944), Mohol plnosát Varga Lajost (1891–1944). Iregen [Irig] (v. Verőce vm) Gencel Pál (1917–1945. I. 26), v. szabadkai kp-t. A szávaszentdemeteri (Sremska Mitrovica) börtönben halt meg Haug Antal (1890–1945. VII. 15.), a 3 nyelvű csonoplyai admin.; a SzU-ban internáltként Scherer Lőrinc (1912–194?) a m–ném. nyelvű Cservenka admin-a. – 1944. XII. 20: Szabadkán Budanovich pp. vicarius generálisként ap. kormányzó, 1946. VI. 13: Bácska kinevezett ap. kormányzója. Új alapításként 1945: Martonos-Kőröspart (Mala Pijaca) tp-át fejezhették be. A szabadkai Szt. Péter parókiát kpnájával együtt 1944: légitámadás lerombolta. Az 1942: kb. 8000 g. kel. és 3300 m. r. k. lakójú Csurognak 1944. X. 23: a papját, házaikban a m. lakók tucatjait ölték meg a partizánok (a többi m-t 9 hónapig a →jareki koncentrációs táborba zárták), 1948: a tp-át lerombolták, pléb. épületét elvették (az 1968: a megmaradt kb. 200 m. hivőnek semmije sem maradt). Az elnéptelenített m. nyelvű lelkészségek: Mozsor (tp-át 1949: rombolták le; 1968: megmaradt 15 hívőjének kis kpnát hagytak az elidegenített pléb-épületben). Zenta belvárosi, 1914–: építeni kezdett, de 1949-ig be nem fejezett hatalmas új tp-át széthordták. A ném. nyelvű Gádor (Gakovo) tp-ának és 2 kpnájának 1947: csak romjai maradtak, uígy a kerényi (Kljajicevo) pléb. 6 kpnájának. Lebontották Szentfülöp (Backi Gracac) tp-át, 1946: a szilbereki (Backi Brestovac) kálvária kpnáját és stációit, 1948: Wekerlefalva (Nova Gajdobra) tp-át, elvették a pléb-épületet is. A 3 nyelvű Bácsszentiván (Prigrevica) 3 kpnáját, a 3 nyelvű dunabökényi (Mladenovo) pléb. egyik kpnáját, Bácstóváros (Tovarisevo) tp-át, elvették a pléb. épületét, 1948 k. lerombolták a titeli Kálváriahegy kpnáját, a zsablyai (Zabljak) temetői kpnát, Újpalánka (Nova Palanka) Szt. Erzsébet neogótikus tp-át is. – Az antifasiszta katonai Petőfi Brigádba belépett (bemenekült) m-okat a Dráva menti harcokban, részben fegyvertelenül vetették be, úgy, hogy hátúlról is lőtték őket (így halt meg 1945. III. 22: Bolmánynál parancsnokuk, Kis Ferenc) – A Bánátba IX. 6: törtek be a szovjet csapatok, X. 1: a 8. Vajdasági Partizánbrigád bevonult Fehértemplomba. X. 2: elfoglalta Versecet, X. 5/6: Pancsovát, megkezdődtek a partizánok – csak szlávokból szervezett – katonai örseinek (vojna stanica) vérengzései. X. 18–19: elrendelték a ném-ek és m-ok internálását, XI. 21: a svábok teljes vagyonelkobzását (a vegyesházasok, a partizánok, s a magukat nem ném-nek vallók kivételével), 1945. VIII: megfosztották őket állampolgárságuktól is. 1944 őszén Pancsován, Nagykikindán, Nagybecskereken 468 horv-ot, 211 csetniket, 137 m-t, 65 egyéb nemzetiségűt (orosz fehér emigránst) öltek meg. A bánáti ap. kormányzóság papjai közül azonosíthatóan Adam Antal (1908–1944.XI. 5.) szenthuberti plnost, Brunet Ferenc (1898–1944. XI. 5.) németcsernyei plnost, Eck György (1882–a szecsenfalvai gyűjtőtáborban 1945 elején), Hoffmann Leó (1902–1944. XI.) székelykevei lelkészt, Knapp József (1912–1944. X. 29.) glogonyi plnost, Kornauth József (1872–1945. VI. 27) lelkészt (a kismargitai gyűjtőtáborban), Rothen Mihály (1895–1944. X. 8.) verseci évtizede beteg lelkészt, Schummer Rudolf (1870–1944. X. 13.) rezsőházi plnost, Steigerwald Ádám (1876–1944. XI. 2.) nagytószegi plnost, Varga András (1913–1944. X. 19) tóbai plnost, Weber Péter (1884–1944. XI. 8.) károlyfalvai plnost meggyilkolták, néhány eltüntről nem tudni mi lett a sorsa, mert nem került papi szolgálatba. Az ottmaradtak közül 1944-45 fordulóján kb. 40.000 lakost kényszermunkára a SzU-ba deportáltak, kb. 15-20.000 főt a partizánok mészároltak le, kb. 70-80.000 svábot 1949/50: az NSZK-ba telepítettek (a meggyilkoltak valós száma, körülményei és névsora 2009: még kiderítetlen). – A Bácskában 1944. X–1945. II: részben kínzások után, kb. 40.000 délvidéki m-t mészároltak le; az angolok által átadott kb. 35.000 horv-ot, vendet, orosz emigránst 1945. V: Bleiburg környékén s a maribori úton lőtték agyon a komm-k. A horv-ok és muszlimok elleni mészárlások 1948-ig folytatódtak (különösen Ny-Hercegovinában), kb. 2–300.000 áldozattal. A szerb komm-k 1945–46: 542 horv. r. k. papot és teol-t, a hercegovinai iroki Brijeg gimn. 28 ferences tanárát lőtték agyon, stb. 1946/47: kitelepítették Isztria, Fiume, Zára, s a kikötővárosok 140.000 olasz lakóját. – A Bácskában elnéptelenedett a ném. nyelvű bácsszentiváni, bácsújlaki, boróci, dernyei, dunacsébi, gádori, hódsági, kerényi, körtési, küllődi, militicsi, paripási, szentfülöpi, szépligeti és szilbereki pléb., a wekerlefalvai és újpalánkai admin., s az apatini Jézus Szíve lelkészség; a m.–ném. v. ném–m. nyelvű apatini, bácsordasi, bácstóvárosi, ósziváci, őrszállási, palánkai, regőcei, veprődi pléb-k,  a bácsfeketehegy-szeghegyi és ópalánkai lelkészségek; a m–ném–horv. bogyáni, dunabökényi és zsablyai pléb-ák. Ezek közül csak az apatini, hódsági, őrszállási és palánkai pléb-knak maradt saját papjuk, a többit a szomszédos plnosok gondozták. A bácskai ap. kormányzóságnak 31 papja menekült részben híveivel együtt Au-ba v. No-ba, 24 pap Mo-ra. – A nagybecskereki ap. kormányzóság hívőinek száma a maradék svábság 1944. XII–1945. II: internálása alatti megtizedelése után – kb. 90%-ban m. lett. Az elnéptelenedett lelkészségek 1947: Alsóelemér, Beresztóc, Bégafő (Klek), Bégaszentgyörgy, Csősztelek, Ernőháza (Banatski Despotovac), Écska (Pavlovo), Galagonyás (Glogonj), Istvánföldje (Supljaja), Katalinfalva, Kevepallós (Plocica), Lázárföldje, Mokrin, Nagykárolyfalva (Banatski Karlovac), Nagytószeg (Novi Kozárci), Nagygáj, Nákófalva, Németcsernye, Omlód (Omoljica), Párdány (Nincicevo), Rezsőháza (Knicanin), Szárcsa (Sutjeska), Szenthubert (Banatsko Novo-Selo), Szécsenfalva (Secenovo), Temeskutas (Gudurica), Torontálalmás (Jabuka), Torontálszécsény, Zichyfalva (Plandiste) és Zsigmondfalva (Martinica). Nem volt papja a m. és horv. nyelvű kisnezsényi curatiának sem, melyet a bókai, 1968–. a nagybecskereki pléb. gondozott. Pap nélkül maradt 1400 hívővel a magyarszentmihályi, 1300 hívővel a módosi és a nagyerzsébetlaki lelkészség, a töröktopolyai és bocsári tp., az 1918-i 62 lelkészi állomásból 1948: 27 pléb-nak volt saját papja. – 1945. I: indított Szabad Vajdaság [utóbb M. Szó] c. pártbrosúra-nyelvezetű és szellemű egyetlen m. napilap szerint a szerb képviselőház Vajdasági Főbiz-ának döntését ~nak Szerbiához csatlakozásról Keck Zsigmond és Sóti Pál írta alá. I. 27: rendelet szerint II. 15-ig a katonait polg. közigazg. váltotta föl és csak a kivizsgált és bebizonyított „háborús bűntettek” torolhatók meg (1946: is történtek nyilvános kivégzések). VII. 8: választásokat tartottak a „testvériség-egység” szellemében, Újvidéken megalakították a Jug. M. Kultúrszöv-et, IX: Szabadkán megnyitották a Vajdasági M. Színházat (1961: Szabadkai Népszínház néven egyesítették a Horvát Népszínházzal). 1945. VIII: a földreformban elkobozták az Egyh., a nagybirtokosok, m-ok és ném-ek, mint „kollaboránsok és háborús bűnösök” földjét. Kb. 65.000 szerb családot költöztettek be, a szétosztott 800.000 ha. 90%-át a hegyvidékről telepítettek kapták, a m-ok a 10%-ból részesülhettek. – →Mindszenty József hgprím. 1946. VII. 17: Gyöngyösi János (1893–1951) külügymin-nek küldött irata beszámolt a kivégzésekről, a teljes jogfosztottságról, 1944. XI–1945. I: internálótáborokba zárt m-ság szenvedéseiről, a tömeges menekülésekről. „A közelmúltban hosszú szünet után csak a Szeged-Rókus állomásra 900 kiutasított család érkezett, családonként 100 kg-os csomaggal. Ezeknek is csak az volt a bűnük, hogy magyarnak születtek.” (A m-ságukért meggyilkoltak névjegyzékeinek településenkénti összeállítása csak 1996 után kezdődhetett). A bpi hírközlést ellenőrző M. Komm. Párt a népírtás híreit elhallgattatta, szándékosan elfeledtette, a Délvidékkel kapcsolatban csak a m-ok bűneit, az újvidéki rémségeket emlegette. 1946 végéig az elszakított részekről az anyaorsz-ra menekült, elűzött 267.340 m-ból a Délvidékről 84.800 más adat szerint Jug-ból 1947. VI-ig 65.000 fő érkezett. – X. 22.–30: Újvidéken a népbíróság a razzia 9 gyanusítottját kivégeztette, úgy mint előbb s utóbb azokat a „nép ellenségeit” akik 1941–44: vez. közigazg. v. pol. tisztségeket viseltek; megritkítva a ker. m. értelmiséget. A „háborús bűnösök” vagyonát, a ~ 922 ipari üzemből 516-ot (56 %-át) elkoboztak, a bankokat és a közlekedést s a többi üzemet 1946. XII. 5: államosították (szakmunkások nélkül, részben Montenegróba és D-Szerbiába költöztették, a földekre telepített földműveléshez nem értőknek hamarosan munkahelyet kellett biztosítani, ami távlatban piacnélküli ipartelepítést szült). – 1948. VI. 20–22: Bukarestben a Tájékoztató Iroda (KOMINFORM) árulóvá nyilvánította J. B. Tito-t, ennek következményeként Rákosi (Rosenfeld) Mátyás (1892–1971) és pártsajtója, Jug. elleni uszítása közben a 621 km hosszú m–jug. határ m. oldalán aknamezőt és betonerődöket telepítettek. 1951 nyarán 430 km-es ún. fővédőőv építésébe kezdtek, a vasúti, ill. közúti kapcsolatot megszüntették. Válaszul ~ban új, m-ellenes pol. kezdődött, 1948 nyarán a fölszámolták a 1945. VII. 22: Szabadkán alakított Vajdasági M. Kultúrszöv. Elnökségét és Tanácsát, a m. „kultúrmunkások” egy részét évekre az Adriai-tengeri Goli otok (Kopár sziget) munkatáborába hurcolták. A Bácskában Budanovich helynök Békovát, Gunaraspusztát, a zentai Szt. Teréz egyhközs-et, a Bogyánban, Györgyénben, Horgosi-Királyhalmon, Keviben, Martonos-Kőrösparton alapított, az apatini Jézus Szíve, a szabadkai Kisboldogassz., Kálvária, Szt. Kereszt, sebesicspusztai, sándori, kertvárosi és palicsi, s az újvidéki Szt. Erzsébet és zentai Szt. Ferenc tp-okhoz tartozó, általa szervezett korábbi lelkészségeket 1956: pléb rangjára emelte. Budanovich utóda, 1955: s.pp-e, 1958: ap. kormányzó a szabadkai bunyevác Matia Zvekanovic (1913–1991) idején 1958: nagyobbították a péterrévei Szt. Imre, 1960–66: a temerini tp-ot, saját háza épült oratóriummal telepi külvárosinak is. 1960: a zombori pléb-t kettéválasztotta, pléb-t alapított az 1924: épült Szt Kereszt tp. mellé. 1967: lelkészség lett a futaki parókiához tartozó pirosi (Rumenka) filia, elkészült kpnája is. 1966: a gunaraspusztai m. pléb. egyik lelkészsége (Milesevo-Drljan), 1967: Rákóczifalva (Kaviló) lelkészsége építhetett kpnát, 1968: Ada(-Obornjaca) kpnáját építették, bővítették a Zenta belvárosi Szt. István pléb. földszintjén lévő kpnát. 1964: lerombolták a körtési (Krusevlje) megmaradt 20 ném. hívőjének tp-át, 1965: az újvidéki örmény-kat. tp-ot, 1967: kisajátították az 1944: lebombázott szabadkai Szt. Péter pléb. és kpnája telkét, így plébház és kpna nélkül maradt kb. 6000 hivője.– 1945. IX: a ~ 732 m. tannyelvű el. isk-jában 34.782-en kezdték az isk. évet, a 4 m. tannyelvű al- és 3 főgimn-ban 6.082 fő tanult; az el. isk-kban 24,6 % a m., a szerb-horvát nyelvű középisk-ban 10,16 %-a m. Szabadkán, Zentán és Nagybecskereken teljes m. gimn., Topolyán, Magyarkanizsán, Adán és Nagykikindán algimn. létezett. A m. ált. isk-ok száma 1945–65: 40.000 fölé emelkedett. 1946. X: m. tanszéket létesítettek az újvidéki Ped. Főisk-n. – 1956. XI. 4.–1957. V. 26: a m. forr. leveretése után Jug-ba (többsége a ~ba) menekült 19.181 fő (az összes 213.066 fő 9 %-a). – 1957: ~ ter. 21.700 km˛ lélekszáma 1.761.000 fő, ebből 507.000 m. – Az anyanyelven tanulást csak a kötelező el. isk-ra szavatolták, a közt-ok külön rendezhették a kisebbségi gimn-i okt-t. 1960/61: tanévben 16 m. tannyelvű középfokú szakisk-i tagozat létezett, 402 tanulóval, 1962: 149 tagozat, 3808 tanulóval.

– 1963: új alkotmánnyal az áll. neve: Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság. Az 1965: meghirdetett gazd. reform utáni munkanélküliséget a Ny-Eu-ba engedett „vendégmunkásokkal” vezették le, mely a m-ság szabadabb életkörülményeit (és kivándorlását) segítette elő. A m-ság létszámát ezidőtől a vegyesházasságok s a „jugoszláv” nemzetiségű utódok is csökkentették. 1965–70: évente kb. 3200–3500 m. gyermek fejezte be anyanyelvén az ált. isk-t; az elhelyezkedési lehetőségek miatt 1968/69: csupán 1998-an iratkoztak anyanyelvű középisk-ba (legtöbben szakmunkásképzőbe). 1969/70: 46.677 m. gyermek tanult ált. isk-ban, 37.915 járt m., 8762 (18,7 %) szerb-horvát tagozatra. – Az 1921-i népszámláláskor a ~ban 1.380.413 lakosból 720.306 (52,18 %) r. k., 475.485 (34,45 %) g. kel. (döntően szerb), 133.886 (9,7 %) prot. [36.000 m. ref.] – 1961 (a vallást nem kérdezték): az 1.854.965 lakosból 1.017.713 (54,86 %) a szerb – ők foglalták el a ném-ek és m-ok helyét, ezért fogyott a kat-ok száma – 442.560 (23,97 %) m., 145.341 (7,84 %) horv., 73.830 (3,98 %) tót, kb. 13.000 a r. k. szlovén, bolgár és cseh, ezért 600.000-nél (32 %) nem lehetett több a kat-ok száma. – VI. Pál p. 1968. I. 25: a bácskai ap. kormányzóságot Szabadka székhellyel a Sztszék alá rendelt pp-ség rangjára emelte, Zvekanovicot első pp-évé nevezte ki. Ő pléb. rangra emelte Tiszakálmánfalva (Budisava), Cservenka és Verbász adminisztratúrát, Torzsa, a zentai Szt Antal, a péterrévei Szt. Imre-tp. lelkészségeit, a korábban Tornyoshoz tartozó Külsőjárást (Novo Orahovo), Kelebiát és Hajdújárást (Hajdukovo). Önálló lelkészség lett Káty, a Futakhoz tartozó Petrőc (Backi Petrovac), Kiszács és Veternik; a szerb telepesekkel benépesített egykori Hadikliget, a zombori Nenadics-szállás és a Nádalja, de a nagy paphiány miatt nem juthatott paphoz. A Paulinumból 1944 nyarán katonai kórház lett, 1958: államosították. 1962: a szabadkai Szt. Teréz pléb. épületében rendezték be saját gimn-mal, 1965-re megépült új otthona amely más egyhm. gimn. kispapjait is befogadta. 1968: 115 növendéke közül 60 a szabadkai ppségé, 6 a nagybecskereki admin-é, ekkor a zágrábi, diakóvári és fiumei szemin-okban 53 teol-a horv-ul tanult; pedig a m. kat-ok m-ságát és kat. hitét csak a m. nyelvű liturgia erősíthette. 1964–66: a Jug. és a Sztszék tárgyalásai után aláírt jegyzőkv-ben a jug. kormány törv-el biztosította a kat. Egyh. vallási ügyeinek és szert-ainak szabad végzését, a lelkiismereti és vallásszabadságot, a pp-ök vallási és egyh-i jellegű kapcsolatainak a fönntartását a Szentszékkel. – 1968: az alkotmány-függelékkel létrehozták a Népek Tanácsát, a Szövetségi Képviselőházban ~ és Koszovó (Rigómező) tagságával. ~ képviselői 1971–: közvetlenül beleszólhattak a szöv-i pol-ba; a fejletlen ter-ek (Bosznia, Montenegró, Macedónia, Koszovó) támogatása ellentéteket szított különösen Horváto. és Szerbia között. 1960–80: a ~ részesedése a jug-i beruházásokból 8–11 %. Az egyh. és m-ellenességet a időközönként ismétlődő, de mindig kiderítetlen, egyéni akciók jellemezték. Pl. 1970. VIII: garázdák ledöntötték a verseci tp. főbejárata fölötti Szt Gellért szobrot. 1970: a Szt István jubileumi évben Zvekanovic pp. pásztorlevelét VIII. 20: olvasták föl a tp-okban, ő celebrálta m-ul a Szt István misét a szabadkai szegyh-ban, IX. 6: a zombori kármelita tp-ban, XI. 8: Moholon, XI. 23: Újvidéken; az ünnepségek Bácskában 1971. VIII. 22: főpapi misével zárták. VI. Pál p.  1971. XII. 24: Jung Tamás nagybecskereki plnost c. pp-ké és nagybecskereki ap. kormányzóvá nevezte ki. – 1960–80: az élelmiszerek részaránya a jug. kivitelben 24 %-ról 6 %-ra csökkent, ennek többsége a ~ból származott, s ez az életszínvonalon is érzékelhető volt; 1979: Magyarkanizsán (34.000 lakos, 88,8 % m.) az 1 főre eső nemzeti jövedelem 100, Zentán (31,500 fő, 85,4 % m.) 140, Adán (79 % m.) 106, a drávaszögi Pélmonostoron (24 % m.) 121, a muravidéki Alsólendván (27,3 % m.) 102 dinár. – A ~ban az ipar 1947: 17,1, 1974: 30, 1980: 41,8 %-kal részesedett a gazd-i termelésből, 1984: az iparban 220.000 fő dolgozott. A mezőgazd. 1947: a ~ össztermékének 59, 1977: 31 %-át adta, oka a fiatalok elvándorlása és helybenmaradók elöregedése. Az 1970-es években a ~ vendégmunkások 2/3 része m. – A Vajdaság Szoc. Autonóm Tart. 1972: új ált. isk-i okt-i törv. fogadott el, 1975/76-tól új tantervet és órarendet alkalmaztak. 1976/77: a 31.397 m. iskolás Bácska és Bánát tanulói összlétszámának 15 %-a, 1981: csak 14 %-a. 1966/67. és az 1986/87. tanév között a m. ált. isk-k száma: 197-ről 127-re (35,6 %-ra), a tagozatok száma 1440-ről 116-ra (19,1 %-ra); a m. tanulóké 40.363-ról 27.308-ra (32,4 %-ra) csökkent. Az 1970-es évektől az ún. „szakirányú oktatás” bevezetése a szakmák fölaprózásával igen nehéz helyzetbe hozta a m. középisk-i tagozatokat, csökkentve a m. nyelvű középisk-i tagozatok és tanulók számát. A m-ok a szakképzettség megszerzésénél is rosszul jártak: a fizikai dolgozók kb. fele szakképzetlen maradt; csak az albánoknál volt rosszabb az arány. A gyakori változtatások fokozták az amúgy is bizonytalan helyzetet, a szülők latolgathatták, milyen tannyelvű isk-ba adják a gyermeküket, m-ba-e v. szerb-horvátba, mert nem tudhatták, lesz-e a következő évben m. tannyelvű középisk. 1987/88: 2290 m. gyerek (azok 9,6 %-a) tanulhatott anyanyelvén középisk-ban. Mirnics Károly vizsgálódásai szerint az 1989/90: tanévben az ált. isk-ok 20 %-a (kb. 12.000), a középisk. m. tanulók 34 %-a nem tanulhatott az anyanyelvén, a m. óvodások 30 %-át nem vihették m. óvodába. 1990 k. csak 15 gyermek jelentkezése után indíthattak m. középisk. oszt-t. D-Bánátban csak 4 nyolcoszt-os m. isk. volt, a Szerémségben egy sem! A tudatformáló tört. tankvek többnyire magyartalan ford-ok, a szerb propaganda adattalan, anakronisztikus munkásmozg-i szempontú, gyakran ellentmondó általánosságaival és közhelyeivel. Az irod. tankvek átpolitizáltságuk miatt inkább elrettentették a tanulókat az olvasástól. (Az óbecsei Tari István [1953–] költő szerint „Az utódállamok magyarságának árulása sehol nem volt olyan jól, olyan pazar bőkezűséggel megfizetve, mint nálunk”). 1965–85: 9559 m. szerzett felsőfokú képzettséget. 1965: a végzettek 3,2 %-a, 1975: 2,6%-a m. A m. az egyetlen jug-i nemzetiség, amelynél a 10.000 lakosra jutó egy. hallg-k száma (58 fő) elmaradt az orsz-os 86 fős átlagtól. A m-ok között 82/18 % a fizikai munkás/szellemi-dolgozó arány, az orsz-os 70/30 %-kal szemben. 1991 k. Jug-ban a felsőfokú végzettségűek 1–1,5%-a m. Szabadkán kétnyelvű közgazd-i karon 1988: 9, az építészeti karon 6 tárgyat hallgathattak m-ul. Az újvidéki Művészeti Akad-án 10-12 m. színinövendéket képeztek, másutt felsőfokon csak szerb-horvátul tanulhattak. 1946: az újvidéki Ped. Főisk-n 1954: bölcsészkart indítottak, 1960: megynitott Újvidéki Egy-en 1969. I–: Hungarológiai Int-et nyitottak 3 főállású dolgozóval, 1976: 15 főre fejlesztésekor összevonták a bölcs.tud-i karral. Burány Nándor szerint 1990: a bölcs.tud. karon 112 m. hallg. tanult; a m. tanszék előadásai és szem-ai mellett 6 tárgyat – a szociológiát, a politikatud-t (azelőtt: marxizmust), a ped-t, a lélektant, az ang. és a ném. nyelvet) – m-ul oktattak, a többi idegen nyelvet szerb „közvetítő” nyelvvel. A tört. szakosok anyanyelvükön hallgathatták a kk-i nemz-i tört-et, s az 1919–41: Jug. tört-ét, amit a hallg-k, aláírásgyűjtéssel, harcoltak ki. – Az 1987: hatalomra került Nagy-Szerbiát teremteni akaró Slobodan Miloevic (1941–2007) min. eln. a szerb telepes falvak 15-20.000 napidíjas tüntetőjével 1988. X. 5–6: Újvidéken „joghurtforradalmat” rendeztetett (a tüntetőknek ingyen osztott joghurtot azok „kézigránátként” a tart-i képviselőház és pártszékház falára dobálták), megbuktatta a milosevicsi alkotmánymódosítást ellenző ~i vezetőket, XI. 18: u. ez történt a 90%-ban albánok lakta Koszovóban, ahol 1989. III. 23: a tankokkal körülvett parlament megszavazta a milosevicsi alkotmánymódosítást („tankok alkotmánya”), mely III. 28: ~ és Koszovó tart. áll-i föladatait közt-i ellenőrzés alá rendelte, a tart-i képviselőházak vétójogát megszüntette; a tart-okat bekebelezte Szerbiába. 1990. I. 20: a Jug. Komm. Szöv. (JKSZ) 14. rk. kongr-án a milosevicsi elképzelést elutasító szlovének elhagyták a kongr-t. Szerbiában a komm. párt „egyesült” a Dolgozó Nép Szoc. Szöv-ével, szoc-ra változtatta a nevét, mely Miloevic elnökségével a „többpárti” választást megnyerte. 1990. XII. 23: Szlovénia, 1991. V. 19: Horváto. népszavazás után, VI. 25: (Szlovéniával egyidejűleg) kikiáltotta függetlenségét, ezzel a 2. Jug. megszűnt. III. 29: Belgrádban a 3 parlament együttes ülésén megszüntették a ~ különállását Szerbiától, VI. 18: a ~i parlament elfogadta az áll-i szintű jogait megszüntető új alkotmányt. – 1990. III. 31: Doroszlón megalakították a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) független érdekképviseleti szervezetet, célja a m-ság közösségi jogainak, a ter-i, személyi és önkormányzati autonómia biztosítása. Eln-e 1990-96: Ágoston András (1944–); 1990–96: parlamenti párt; 1994. VI. 18: tagjainak egy része a kiválva létrehozta a Vajdasági Magyar Szövetséget. 1996. XI: nem jutott be a szöv-i parlamentbe, 1996. XII–: Páll Sándor eln-kel a VMDK nem szerezte vissza befolyását. 1997. II. 22: Szenttamáson Ágoston András elnökletével Vajdasági M. Demokrata Pártot alakítottak. ~ lakossága 1991: 54,4% szerb, 18,9% m., 8,2% jugoszláv, 5,4% horv., 3,4% tót, 2,3% ruszin, 7,4% egyéb (cigány, oláh, montenegrói, bosnyák). A „testvériség-egység” védelmezői VI. 27: a Jug. Néphadsereget a „szövetségi” határátkelőhelyek visszaszerzésére indított 10 napos „hadművelet” után visszavonták Horváto-ba – amelyet 1991: kb. 582.000 (12,2%) szerb lakott – akik meg akarták tartani előjogaikat és vez. állásaikat, a Szerb Tud. Akad. memorandumában hirdetettek szerint: minden szerbnek egy áll-ban kell élnie, amelynek a Karlobag–Ogulin– Károlyváros (Karlovac)–Verőce (Virovitica) vonal a Ny-i határa, hiszen egy szerbhez méltatlan a kisebbségi sors. – 1990. X. 1: a tinnini (Knin-i) szerbek bejelentették önkormányzatukat, 13 kommuna (opcina) XII. 21: megalakította a Krajinai szerb autonóm körzetet. A horvát parlament XII. 22: elfogadott új alkotmánya elutasította a kisebbségi önkormányzatot. 1991. V. 12: népszavazáson a Krajinai Autonóm Régió néven Szerbia mellett döntött, a horv-okkal szembeszállva, fegyverrel védte „határait”, mivel V. 19: Horváto. a függetlenséget választotta. Szerb „szabadcsapatok” benyomultak K-Szlavóniába, VIII. 24: elfoglalták D-Baranyát, VIII. 25–XI. 18: ostrom után bevették Vukovárt (Valkóvárt), ágyúzták Eszéket, IX. 12: Zárát, X. 1–: Raguzát (Dubrovnik) és más „történelmi szerb területeket”. K-Szlavóniát „független” szerb ter-té nyilvánították. X 3: Szerbiában rendkívüli állapotot hirdettek ki, ami gyorsította a m-ok menekülését a ~ból. XII.19: a szerbek ellenőrizte horv. ter-ek kikiáltották a függ. Krajinai Szerb Közt-ot. 1992. I. 3: a szerb pártok létrehozták a 3. Jug-t (a szerbek és montenegróiak szöv-ét), a IV. 27: kihirdetett alkotmányuk nem említette a kisebbségeket. A 3. Jug. hadserege – melybe arányszámukat meghaladóan sorozták be a m-okat – hivatalosan „nem avatkozott be” a horv-ok elleni háborúba. I. 7: a jug. hadsereg Varasdnál lelőtte a Európai Közösség 5 megfigyelőjét szállító helikoptert. Az Eu. Közösség 1992. I. 15: elismerte Szlovéniát és Horváto-ot, IV. 6: Bosznia–Hercegovinát, melyben az nap kitört a polgáháború. A szerbek elfoglalták a Drina Ny-i partját, IV. 9–: ágyúzták Szarajevót, hadműveletek kezdődtek a Krajinát az „anyaországgal” összekötő folyósó elfoglalásáért. Martalóccsapatok gyilkoltak és fosztogattak Boszniában. 1992. V. 30: az ENSZ keresk-i zárlatot rendelt el Jug. ellen; Belgrád az alacsony fölvásárlási árakkal életben tartotta gazdaságát, előidézve a ~i mezőgazd. válságát. 1992. XII: a 3. Jug-ban választásokon Miloevic Szerb Szoc. Pártja győzött, a nemzetközi blokád után a termelés kb. 80%-kal visszaesett, a pénzromlás az 1945/46-os mo-ihoz hasonlított, a ~i m-ok ezrével menekültek a behívók és a nyomor elől Mo-ra és Ny-Eu-ba; házaikba szerb menekülteket kezdtek betelepíteni. A ~i m-ság kb. 80%-ának bizalmát élvező érdekvédelmi szervezet, a VMDK küzdött a m-ok megmaradásáért, személyi autonómiájáért (a Ny-i hatalmak érdektelenségével). 1993. I. 22: a horv-ok visszafoglaltak a krajinai szerbektől stratégiai ter-eket, 1995. V. 1–2: Ny-Szlavóniát, VIII. 4–6: a tinnini Krajinát, ahonnan kb. 80–200.000 szerb menekült többségük a ~ba. Az ENSZ védnöksége ellenére VII. 11: a szerbek elfoglalták Szrebrenicát, a holland „békefenntartó” csapat be nem avatkozása miatt mészárolták le annak muszlim férfiait. XI. 12: kötött erdődi szerződés szerint 2 é. belül K-Szlavónia visszakerül Horváto-hoz. XI. 22: az ENSZ fölfüggesztette az 1992. V: elrendelt a Jug. elleni szankciókat. A háborús években a katonai behívók elől a m-ok tízezrei menekültek, költöztek el és vándoroltak ki ~ból. A szerbek háborúvesztéseik után főként a ~ m-lakta településeken v. azok környékén telepítették le a menekült szerbeket, újabb és kisebb nyelvszigetekre szabdalva a m. tömböket. A polgárháborúban kb. 250–300.000 embert megöltek, kb. 1.100.000-en elmenekültek, ebből kb. 50.000-en Mo-ra, a károkat kb. 60–80 milliárd USA dollárra becsülték. A 2000 őszén hatalomra került szerb hatalom is csak részlegesen állította vissza ~ önkormányzatát; a betelepített szerbek sorozatos m-ellenes megnyilvánulásai – verés m. beszédért, kiirtásunkra uszító falfirkák, emlékmű-, tp- és temetőgyalázások mindig földerítetlenül és büntetlenül maradtak. 2006. VI. 3: Montenegró függetlenségi nyilatkozatával a 3. Jug. is megszünt. 2008. II. 17: Koszovó függetlenítése után Szerbia a versailles-i békeredszerben szerzett ter-ek közül csak a Délvidéket tarthatta meg. A ~ ter: 21.536 km2, lélekszáma 2002: 2.031.992 fő, népsűrűsége 91 fő/km2; közigazg. beosztása: É-Bánát (2329 km2, 165.881 fő), Közép-Bánát (3256 km2, 208.456 fő), D-Bánát (4245 km2, 313.937 fő), É-Bácska (1784 km2,200.140 fő), D-Bácska (4016 km2, 593.666 fő), Ny-Bácska (2420 km2, 214.011 fő), Szerém (3486 km2,  335.901 fő); a szerbiai m-ság a népességének 3,9 %-a. (→unokák zarándoklata).  88

D-Mo. a szerb megszállás alatt 1918–1920. Bp.,1922. – A lugosi M. Kisebbség 1924:115. (Gáj József: A r. k. egyh. helyzete Jug-ban); 1926:708. (Uő: Az SHS áll-ban élő m-ság helyzete 1924 óta); 1927:45. (Uő: A jug-i kat. kisebbségek és a glagolica); 198. (Uő: A jug. vallási és nemzeti kisebbségek és az új középisk-i törv.javaslat); 1928:649. (A névelemzés megszüntetése az S. H. S. kir-ságban) – M. Külpol. 1928/22. sz. (A kisebbségi okt. kiküszöbölése Délszláviában); 23. sz. (Kétféle állampolgárság a délszláv államban) – M. Szle 1933. V. (Bajza József: A délszláv válság); 1935. XII. (Fekete Lajos: M. kisebbség Jug-ban); 1937. XI. (Bajza József: A délszláv konkordátum); 1938. VI. (Prokopy Imre: A jug. belpol. eseményei); 1941. IX:169. (Szabados Mihály: Egy telepítés tanulságai) – Prokopy Imre: A jug. agrárreform. Lugos, 1933. – La Yugoslavie par les chiffres. Beograd, 1937:179. – Vécs Ottó: Délbaranya revíziója, Pécs, 1937. – A jug. m-ság helyzete. Fel. kiadó Pogány Béla. Bp., 1941. (M. sorskérdések) – Csendőrségi Lapok 1941. IV–1944. VIII. – Egyh. Lapok 1941. VI. (Takács Ferenc: A Délvidék) – Sántha Alajos: Bukovinai m-ok. Kolozsvár, 1942. – Kisebbségi Körlevél 1942:1. sz. (A Délvidék isk-i 1–2. r.) (Czirfusz Miklós: A visszatért Délvidék értelmiségi utánpótlása a számok tükrében) – Rehák László: A kisebbségek Jug-ban. Újvidék, 1967:266. – Scherer, Anton: Donauschwäbische Bibliographie 1935–1955. München, 1966. – Baki Ferenc–Vébel Lajos: A Petőfi-brigád. Újvidék, 1968:168. – Schmidt, J.: Die Donauschwaben 1944–1964. München, 1968. – Gergely Ferenc–Kőhegyi Mihály: A Pécs-Baranya-Baja háromszög tört-i problémái 1918–21 között. Baja, 1974:135. – Salacz 1975:105. (3. Jug.) – Frankfurter Rundschau 1982. XII. 21. [Harry Schleicher: Interjú Illyés Gyulával] – újvidéki M. Szó 1983. II. 20. (Bori Imre: Még Illyés Gyulától sem!); 1990. X. 14– (Matuska Márton: 45 nap 44-ben) – Cseres Tibor: Vérbosszú a Bácskában. Bp., 1991. – Domonkos László: M-ok a Délvidéken. Uo., 1992. – Kapu. 1992: 9. sz. (Csapó Endre: A ~ autonómiája) – M. Nemz. 1992: 269. sz. (Botlik József: „Te magyar, gyorsan költözz!” ~, 1992. ősz.), 1995: 166. sz. (Illés Sándor: A lefejezett Bácska. A délvidéki m-ság tört-e 1918-1941) – Matuska Márton: A megtorlás napjai. Uo., [1992] – Rónai András: Térképezett történelem. 2. bőv. kiad. Bp., 1993:288. – Dudás Károly: Mementó 1944–1994. Szabadka, 1994. – Leidensweg der Deutschen im kommunistischen Jugoslavien. Vol. 1–4. München–Sindelfingen, 1994. – SokcsevitsSzilágyi [1994] – Sokcsevits Dénes: D-i szomszédaink tör-e. Bp., [1994] (Népek hazája... 4.) – Balogh Sándor: Mo. és szomszédai. Uo., 1995:28. (A m–jug. lakosságcsere és a jug.–m. jóvátétel) – Csuka János: A délvidéki m-ság tört. 1918–1941. Uo., 1995. – Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva. Uo., 1995. – Századok 1996: 6. sz. (Föglein Gizella: M. jug. népcsereegyezmény tervezet 1946) – Bács-Kiskun m. múltjából. Kecskemét, 1998:263. (Adatok Budanovich Lajos pp. tevékenységéhez a Délvidék Mo-hoz kerülésének időszakában. /1941–44./ [Közread., bev. és jegyz. ell.] Merk Zsuzsa; Az esztergomi Prím. Levtár 7455/1944. jelz. dok.) – Szabadka közs. II. vh-s áldozatainak névsora. Imenik zrtava drugoj svetskog rat na podrucju Suboticke opstine. Szabadka, 2000. (Bácsország kvek 6.) [7032 névvel, ebből kb. 1600 m.] – Rubicon. 2001: 57 (Hornyák Árpád: Baja, Bácska, Baranya. Szerb követelések a békekonferencián); 2009. 5. sz. (Délvidéki tragédia) – Havi M. Fórum 2002: 4. sz. (Gazda József: ~. M. szórványok.) – M. Fórum 2009. III. 26.- (Csurka Dóra: Trianontól – Trianonig ... cikksor.) – Kisebbségpol. és határon túli m-ság. [Bp.], 2004:43. (Tomcsányi Kata: A ~ jelene a múlt tükrében) – Gulyás László: Két régió, Felvidék és ~ sorsa az Osztr.–M. Monarchiától napjainkig. [Pécs], 2005. – Britannica Hung. 2008. XIX: 746.

Vajdaság (szerb: Vojvodina), 1918. nov. 25. – (1929) 1941. ápr. 12. és 1944. X.–: Délvidék; a Magyar Királyságtól 1918. XI. 7: a belgrádi fegyverszünet után a szerbek által megszállt, 1920. IV. 4: a →trianoni békében a →Szerb–Horvát–Szlovén Királyságnak juttatott terület. – É-on Mo. (Bács–Bodrog vm., 1950–: Bács-Kiskun megye), K-en Ro. (Temes–Torontál megye), D-en a Duna (határ Szerémség és Szerbia között) Ny-on Horváto., ÉNy-on Baranya vm. határolta. – A ~ név az 1848/49. szab.harc leveretését követő önkényuralom idején, hazánkból 1849–60: kiszakított és Bécsből igazgatott →szerb vajdaság és temesi bánság tovább éltetése és eredetének tört-i igazolása, D-Mo azon része, amelyet a pánszláv L. Gaj (1809–1872) →Új Illíriába kívánt bekebelezni. A ~ot Mo-on területnévként, mint az újból megalakított Jug. (1945–89: önkormányzatú) tart-ának nevét 1945 u. a komm. sajtó terjesztette el a trianoni országcsonkítást idéző Délvidék szó kiszorítására (→Felvidék). – 1918. XI. 25.–1941. IV. 11: a ~ba szervezték a szerbek által megszerzett Bánát (Bánság) Ny-DNy-i,  Temes és Torontál vm-i (szerb–oláh határkiigzítások utáni) részének 9588 km˛-ét, Bács–Bodrog vm. nagyobbik, D-i részének 8150,5 km˛-ét és 1918–41: a Duna–Dráva köze (a D-Baranya háromszöge) 1143,75 km˛-ét; össz. 18.882,25 km˛-t, melynek népessége 1910: 1.545.662 fő, ebből 471.601 (30,51 %) m. – Újvidéken 1918. XI. 25: a bácska-bánáti „szláv népek szkupstinája” (a kb. 36 %-nyi szlávság) egyhangúlag döntött a Szerbiához csatlakozásról; a megszállt Bánátot, Bácskát és D-Baranyát ~ néven XII. 1: Szerbiába kebelezték. 1918. XII elején, a szerbek megszállta Pécs papjai nyilatkozatban tiltakoztak Pécsnek Szerbiához csatolása ellen, ezért a szerbek XII. 22 k. elhurcolták és megverték Alagics János (1858–1949) hercegszöllősi plnost, aki a →Területvédő Liga röpiratát híveinek kiosztotta, Vinkócon (Vinkovcén), majd Zágrábban másfél hónapig raboskodott. Fridrik Geyza (1872–1953) baranyavári plnost azzal vádolva, hogy cédulákat küldött gyerekekkel a házakhoz: „jönnek a szerbek, verjék ki őket”, hetekig Vinkócon, majd Újvidéken fogságban tartották. 1919. I: a szerbek foglya volt →Iselstöger Lajos (1885–1963) és Weyer Mátyás (1885–?) Vörösmart plnosa, mert Mo. ter-i egységét kívánták, hasonló okból Csizmadia Alajos (1864–1939) püspökbogádi plnos és kp-ja Faludi Ferenc (1893–?), akiket →Zichy Gyula pp. közbenjárására engedtek szabadon. A Radkócról (Radikovci) Olasz pléb-ra áthelyezett Iselstöger Lajost utóbb 3 hétig újból börtönben csukták sokác híveinek nyelvi viszályával kapcsolatban. Zomborban 1919. VI. 19: a nem engedélyezett úrnapi körmenetet katonai kordonnal körülvéve tartották meg. 1919. IX: Nagybecskereken megtiltották a harangozást, az újvidéki m. kat. főgimn. berendezését Belgrádba vitték, ami ellen a kalocsai érs. eredménytelenül tiltakozott; az egyik ném. közs. szerb bírója összetörte és kidobatta a közs-i tanácsteremben lévő feszületet és helyébe I. (Karagyorgyevics) Péter szerb kir. (ur. 1903–21), Sándor trónörökös és Szt Száva képét tette. Az új feszületet a közs. lakossága körmenet után helyezte el a tanácsteremben. VII. elején tiltakozó küldöttség Zichy pp-kel eredménytelenül járt Belgrádban, megtorlásként XI. 24: katonai kísérettel foglaltak nála, és 24 órán belül 300.000 korona adót követeltek; az év végéig 1.200.000 koronát zsaroltak ki, ill. loptak el tőle. A megszállók a korona–dinár 4:1 arányú átváltásával kirabolták a lakosságot. A délszláv áll-ot építő szerb pol. a kisebbségek beolvadását v. kivándorlását kívánta. A m. köztisztviselőket 1918. XI: a Nemz-i Igazg-ra, 1921. VI. 28. után a „vidovdani alkotmányra” eskették. A hűségesküt megtagadókat néhány hónapig a m. áll. fizette, de 1920: már annak letételét javasolták, mivel az esküt megtagadó hivatalnokokat elbocsátották és „áttették” Csonka-Mo-ra; 1920: hetente átlag 2 vonattal érkeztek Mo-ra. Az 1918–24: a 44.903 távozásra kényszerített m-ból 8511 volt köztisztviselő. – 1920. VII: Zichy pp. az antant-missziónál védelmet kért a szerbek botozásai ellen, hiába. IX: megbotozták a pécsi Feniczy Ignác (1873–1934 u.) főszolgabírót, a ker. szoc. Ruzsinszky Bélát (1871–1934 u.), Buzássy Ábel (1864–1929) ciszt. házfőn-öt és Mosonyi Dénes (1874–1948) knk-ot. 1920. VIII. 10: zárolták a piar-k 2100 kh. dobszai gazdaságát, amivel kb. 6 mill. korona kárt okoztak. 1921. I: Vizsy Pál (1892–1966) r. k. legényegyleti hitoktatót és 25 legényegyleti tagot tartóztattak le, V: Marek József (*1888) főherceglaki kp-t 3 napig fogva tartották. VII: 10 napig foglyuk volt →Komócsy István (*1872) és →Légrády Ferenc (1881–1934 u.), a pécsi ker.szoc. egyh-i vez-je, ill. titkára. – A szerb megszállt ter-re szöktek 1919. VIII: a bukott kommün és 1921. VIII. 22: a szerb ter.rabló kísérlet ügynökei, a →Baranya-Bajai Szerb-Magyar Köztársaság →októbrista kikiáltói [mint Linder Béla (1876–Belgrád, 1962) v. hadügymin.] és kb. 19 közs-ből 1393 szerb lakos (az „emigránsok” számát 2000, 8000, és 30.000 főben jelölték, kb. 4–5000 lehetett). Ezek az emigránsok a ~i szerb hatalom kiszolgálói (mint Csehszl-ban „aktivista” társaik), a ~i sajtó bértollnokai lettek, mint Fekete (Paunz) Tivadar (1894–1940), akit zsarolás miatt Ro-ba zsuppoltak. – 1919: szerb birtokba került a →csanádi püspökség kb. Ľ-e, a kalocsai főegyházmegye (→kalocsai érsekség) nagyobb része, a →pécsi püspökség szlavóniai és drávaszögi ter-e. A pécsi pp-ségtől elszakított részt, mint az É-szerémi és D-baranyai ap-i kormányzóságot 1922: Antun Aksamovic (1875–1959) diakovári pp. joghatósága alá rendelték. A kalocsai érs-ség 89 pléb-jából 1923. II: a Sztszék a →bácskai apostoli kormányzóságot létesítette, →Budanovich Lajos szabadkai plnost nevezte ki kormányzójának. – A csanádi egyhm. bánáti csonkját →Glattfelder Gyula pp. helynöke, Kovács István (1870–1948) nagybecskereki plnos kormányozta. 1923. II. 10: a Sztszék nagybecskereki ap. kormányzóságot létesített, adm-a Raphael Rodic OFM (1870–1954), aki 1924. X: belgrádi érs-ké kinevezésekor Kovács Istvánt tette helynökévé. Rodic utódja, 1937: Josip Ujcic (1880–1964) is Kovács Istvánra, azután Szabó Márton (1870-1965) nagybecskereki plnosra bízta az adminisztratúra kormányzását. A ferenceseknek a török idő után újjáalapított, Kapisztrán Szt Jánosról nev. tart-ához tartozó bácsi és szabadkai rházat 1923: átcsatolták a Cirillről és Methódról nev. zágrábi tart-hoz. – A földosztáskor 1920. IX. 3. (14.140. sz. 5. §.): csak szerb állampolgároknak adtak földet (a m-ok állampolgársága ekkor „rendezetlen” volt). A földbirtokosok (közülük 61 m. állampolgárságú ún. „optáns” m.) földjének 71,2 %-át, 90.062 ha-t, a 62 jug. állampolgárságú m. birtokának 36,6 %-át, 20.622 ha-t elkobozták, cselédeik, napszámosaik munkanélküliek lettek. Bácskában 6912 →dobrovoljac család 53.465 kh-at, D-Baranyában 235 család 5927 kh-at, a Bánátban 8384 család 27.312 kh-at kapott. A m-ok birtokainak 61,5 %-át, a ném-ek birtokainak 57%-át, a délszlávok birtokainak 40%-át vették el (a kisajátított földekért nagyrészt [hektáronként 254 dináros] kötvényeket adtak [a föld piaci ára kb. 7600 – 7650 dinár, kb. 30x-a volt]). A földhöz juttatott helybeliek kb. 1,7 ha-t, a dobrovoljacok, kiknek betelepedésével az addigi nemzetiségi arányok megváltoztak, polg-i telepesként 5 ha-t, katona telepesként 7,2 ha-t kaptak. – A szerb népszámláláskor 1921. I. 31: 1.346.527 főt írtak össze. A Bánátban 561.958 [98.471 (17,5 %) m, 126.530 (22,5 %) ném., 240.213 (42,7 %) délszláv; 67.897 (12 %) oláh; 17.595 (3,1 %) tót; 12.252 (2,2 %) egyéb] főt; Bácskában 735.117 [260.998 (35,5%) m, 173.796 (23,6 %) ném., 246,598 (33,5%) délszláv; 1181 (0,1%) oláh; 30.993 (4,2 %) tót; 21.551 (3,1%) egyéb]; D-Baranyában 49.452 főt [16.638 (33,8 %) m, 16.253 (32,9 %) ném., 15.604 (31,6 %) délszláv; 452 (0,9 %) oláh; 78 tót; 427 (0,8 %) egyéb], a ~ban össz. 376.107 (27,9 %) m., 316.579 (23,5 %) ném., 502.415 (37,3 %) délszláv; 69.530 (5,2 %) oláh; 48.666 (3,6 %) tót, 34.230 (2,5 %) egyéb nemzetiségű lakost írtak össze. A lakosságból 693.751 (51,5 %) r. k., 473.112 (35,1 %) g. kel., 133,886 (9 %) prot., közülük kb. 49.000 (3,5 %) ref. ebből m. 36.000 (73,4 %) és 18.777 (1,3 %) izr. vallású. A ~ban a népesség 23,2 %-a, Horváto-ban 32,3 %, Szerbiában 65,4%, Macedóniában 83,8 %, Jug. átlagában 51,5% volt írástudatlan. Horváto. pl. több el. isk-val csatlakozott az új áll-hoz, mint amennyi egész Szerbiában volt. –

Az 1929. I. 6: bevezetett kir-i diktatúra X. 3: átszervezte a közigazg-t, a szerb többség biztosítására a ~ot a Szerémséggel és É-Szerbiával együtt a Dunai bánságba osztotta; annak 2.107.658 lakójából az 1.199.179 (56,9 %) délszláv mellé 344.136 (16,33 %) ném.; 79.621 (3,78 %) oláh; 60.968 (2,89 %) tót; 38.228 (1,81 %) egyéb nemz. került, ezzel a ter. gazd., kulturális, társad-i szerbesítését biztosították. A m-ok száma 368.646 (25,9 %) [Bácskában 259.355 fő, 33,1 %; Bánátban 99.628 fő, 17 %, D-Baranyában 15.633 fő, 25,9 %]. – A Dunai bánságban gyarmati adószedés folyt: 1 kh áll-i adója 150 dinár (az 1 lakosra kiszabott egyenesadó 164,6 dinár, az orsz. átlagnál 68 %-kal több), a Szávai bánságban (Horváto.) 1 kh áll-i adója 32 dinár (az 1 lakosra 116,9 dinár, 19,3 %-kal több), a Drávai bánságban (Szlovénia) 1 kh áll-i adója 21 dinár (az 1 lakosra 18,4 dinár, 10,8 %-kal több), a Tengermelléki bánságban (Dalmácia) 1 kh áll-i adója 15 dinár (az 1 lakosra 35,5 dinár, 62,1 %-kal kevesebb) volt. Az áll. költségvetés 2/3-át Szerbiában költötték el. 1934: 7. tc-kel a házadót csak az 5000-nél népesebb közs-ekben szedtek (ezt csak a ~ban fizették). Az üzleti életben a szerb nyelvet kellett használni, az igazgatóságokba szerbeket kellett választani. Az ipartestületeket föloszlatták, kijelölték, kik lehetnek tisztségviselők; Újvidéken pl. a „nem szláv” cégföliratokat megadóztatták. –

Az 1913/14. tanévben a Délvidéken 266 m. áll-i isk. 790 tanerővel, 67 közs. isk. (252 tanerővel), 303 felekezeti isk. (779 tanerővel), 9 magánisk. (11 tanerővel) össz. 645 népisk. (1832 tanerővel), 12 középisk., 9 középfokú szakisk., 51 m. nyelvű polg. isk., tanítóképző (Szabadkán 1871–: internátussal 90 főnek, Zomborban 1812–: szerb el. és polg. isk., internátussal 80 főnek és 1872–: el. isk. tanítónőképző) oktatott. – 1918–19: ezekből 452 szerb-m. tannyelvű párhuzamos népisk. oszt-t (433 tanerővel) szerveztek. 1919: a m. tanítóképzést megszüntették. – A középisk. közül Fehértemplomban az 1875: megnyitott m. tannyelvű főgimn. 1900: 272 tanulót (15 tanár), 1909/10: 9 oszt., 292 tanulót (18 tanár), 1918: (16 tanár) oktatott, az 1919–41: szerb, 1941–44: ném. tanyelvű isk. Nagybecskereken (1919–35: Veliki Beckerek, 1935–41: és 1945–47: Petrovgrad, 1941–44: Betschkerek, 1947–: Zrenjanin) az 1846: megnyitott piar. m. és oláh nyelvű gimn. 1868–: m. (s.nyelve oláh és szerb) 1879–1919: főgimn., 1880: 316 tanulót (13 tanár), 1900: 8 oszt., 240 tanulót (14 tanár), 1909/10: 10 oszt., 327 tanulót (16 tanár) oktatott. Épületüket 1918. XI. 17: a megszálló szerb csapatok lefoglalták, az atyák a Szt Imre konviktusban tanítottak 1920. VI-ig, a gimn. megszüntetéséig. A r-tagokat 1920. VIII. 4: kiutasították Jug-ból. 1919–41: szerb tannyelvű isk., m. tagozattal. 1941–44: ném. tanyelvű isk. Nagykikindán az 1858: alapított ném. közs. alreálisk. 1882: 6 o-os m. tannyelvű (ném. s.nyelvű) gimn., 1901: 8 o-os gimn. lett, 1900: 8 oszt., 177 tanuló (9 tanár), 1909/10: 8 oszt., 232 tanuló (17 tanár), 1919–41: szerb, 1941–44: ném. tanyelvű isk. – Pancsován az 1851: alapított ném. tannyelvű (szerb s.nyelvű) alreálisk., 1889: főgimn.; 1880: a m. tannyelvű (ném. s.nyelvű) főreálisk. 102 tanulót (5 tanár), 1900: 8 oszt., 209 tanulót (20 tanár), 1910: 8 oszt., 216 tanulót (16 tanár) oktatott. 1919–41: szerb, 1941–44: ném. tanyelvű isk. – Szabadkán az 1847: alapított 4 oszt-os gimn. 1861: főgimn.; 1900: 12 oszt. 534 tanuló (20 tanár), 1907: 12 oszt., 593 tanuló (21 tanár); 1919: 8 o-os (Zentán 4 o-os) szerb-m. tannyelvű középisk. tagozatot hagytak meg. 1920–41: áll. szerb és m. tagozatú reálgimn. – Az 1907: alapított felsőbb leányisk-ban 1910: 4 oszt. 59 tanuló (10 tanár) oktattak az 5. és 6. leánygimn-i o-ban, 1919: a m. isk-t megszüntették. – Újverbászon 1809–: létezett „alapítványi” ném. isk., 1873: algimn., 1909-: főgimn-má fejlesztették. 1914: 351 tanulót (18 tanár) oktatott. – Újvidéken az 1730 k. alapított ortodox kisgimn-ot, melyben 1840–: szerbül oktattak, 1865–67: főgimn-má fejlesztették, 1867: 201 tanulót (10 tanárral), 1910: 464 tanulót (26 tanárral) oktatott. Az 1789–1817: kir. kat. nagygimn., 1873–1919: m. tannyelvű főgimn. 1880: 261 tanulót (30 tanár), 1900: 289 (27) 1910: 368 (26) oktatott, 1919–22. áll. reálgimn., 1922: a m. tannyelvet megszüntették. – Versecen 1852-: oktató 3 o-os közs-i alreálisk-ja, 1868: algimn., 1870–: polg. isk., 1888–:főreálisk. a ném. helyett m. és ném. tanítási nyelvvel. 1896–: a tannyelv fokozatosan m. 1900: 283 tanulót (11 tanár) 1910: 410 tanulót (18 tanár) oktatott. – Zentán az 1870: megnyitott m. polg. isk., 1876: közs-i algimn. lett, 1897–: főgimn., 1900: 280 tanulót (14 tanár) 1910: 282 tanulót (18 tanár) oktatott. 1919–29: 4 o-os szerb-m. tannyelvű áll. reálgimn., 1929–41: 4 o-os gimn. – Zomborban az 1872. XI. 11: megnyitott áll. főgimn. okt-i nyelve a m. (s.nyelv ném. és szerb) 1880: 294 tanulót (15 tanár), 1900: 346 (9), 1910: 288 (17) oktatott. 1919-22: m. és szerb tagozattal, 1923: IX: m. tagozatát megszüntették. – Az 1919: bezárt 645 m. népisk. helyett 1934/35: 452 szerb–m. párhuzamos tannyelvű oszt. kb. 95–100 isk-t jelentett (max. 15,5 %-ot), a beiskolázott kb. 26.000 m. tanulón kívül a többségüket szerb isk-ba kényszerítették az 14.449/1922. IX. 20. sz. Svetozar Pribicevic-féle →névelemzéssel, mely a szlávos v. németes családnevű m-okat akaratuk ellenére szlávnak v. ném-nek minősítette. Jug-ban nem szerbeket anyanyelven csak a népisk. 1–4. o-ában oktattak; az el. isk. 5–6. o-ában már csak államnyelven (cirill betűs tankvekből) tanítottak. A létbizonytalanság miatt m. tanítóhiány keletkezett, az állások 10 %-a betöltetlen volt, ill azokat esetenként nem m-okkal pótolták, ezért az É-bácskai tanyavilágban sok m. gyermek írástudatlan maradt. –

1919–41: a m. kulturális egyes-ek között egy olyan sem akadt, amelyet több alkalommal be ne tiltottak volna (pl. a szabadkai M. Népkört 1929. V.–1931. XI., 1934. VI.–1939. I., ill. 1939. VI. 30–VII: föloszlatták); 1934. X. 9: a marseille-i merénylet után minden m. egyes-et megszüntettek. 1922. IV. 26: a közigazg. törv. 33 közigazg. ker-re osztotta a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságot, a ~iakat szerb ispánok irányították. – A ~i félmilliós m-ság csak egyszer, 1922. IX. 17: alakíthatott pol. pártot Jugoszláviai M. Párt elnevezéssel, mely többszöri (a választások környéki) fölfüggesztés után 1927. IX. 27: a radikálisokkal kötött paktum révén jutott parlamenti képviselethez, végleges betiltása után nem létezhetett m. pol. párt. 1938. XII. 11: választásokon a 467.000 m. (a lakosság 3,3 %-a) a valós 12 helyett csak 1 képviselőt (a 4,3 % albán-török a 16 helyett 4-et; az 51,7 % szerb a 193 helyett 283-at) küldhetett a szubstinába. – 1919. VII. 23: a bekebelezett ter-ekre kiterjesztették az 1904-i szerbiai, csak áll-i és magán népisk-kat elismerő népisk-i törv-t, ezzel halálra ítélve a m. felekezeti isk-kat. 1920-: a középisk-k csak áll-iak lehettek, a magánisk-kat csak alsó fokon, nyilvánossági jog nélkül tűrték meg. 1922. I. 13: és IV. 29: hiába tiltakozott a ppi kar, 1924-ig bezárták a ~ban az összes m. felekezeti nép- és középisk-t. 1921. I. 18-: a középisk-i ifj-ot az egyh.ellenes Jugoslavenski Sokol tagságára kötelezték. – 1919: a →csanádi püspökség szerbek megszállta ter-én 53 pléb., 8 curatia és 1 helyi lelkészség volt. A 119 leányegyh. 62 lelkészi állomását 1916: az egyhm. 76 papja gondozta. 1921: nagygáji pléb. fíliáján: Szécsenfalván (Secenovo) kp-ságot, 1922: Zsigmondfalván (Martinica) lelkészséget szerveztek. 1923: az önállóvá lett nagybecskereki ap. kormányzóságnak 1935: 2 hittanáron kívül csak 62 lelkészkedő papja szolgált. A magyarszentmihályi (Mihajlovo) helyi kp-ságot g. kat. lelkész látta el, a pancsovai pléb-át minoriták vezették. 1924: a beodrai, 1925: csanádi, az alsóeleméri és 1927–28: a kevepallósi (Plocica) pléb. s a nagyerzsébetlaki (Belo Blato), 1943–: a hódegyházi (Jezovo), curatia pap nélkül maradt, 1935–: ezekről a szomszédos lelkészségek gondoskodtak. 1922: a 3 új délszláv r. k. telep hívői 1935: együttesen sem voltak százan; 1940: pléb. lett Törökkanizsa filiája, Oroszlámos (Banatsko Arandjelovo). A belgrádi érs. joghatósága alá rendelt nagybecskereki (bánáti) ap. kormányzóság pléb-i híveinek nyelvi megoszlása:

nyelv

1916

1939

magyar

30.537

38.509

német

22.323

26.868

magyar és német vegyes

109.701

89.570

horvát és német vegyes

2.231

4.014

magyar, német és szláv vegyes

50.681

47.633

összes

214.473

206.594

1935: a r. k. hívők anyanyelvi megoszlása: magyar 78.980,  ném. 111.182, horvát, szlovén, cseh, tót 7484, bolgár 2667,  cigány 559, össz. 200.872.

A Bánság jug-i része összlakosságának anyanyelve:

nyelv

1910

1931

magyar

109.305

94.714,

német

125.363

124.735

délszláv

235.467

273.054

egyéb

102.150

94.419,

összesen

572.285

586.922.

1923. VII. 20: Budanovich helynök memoranduma szerint addig 20 bácskai zárdát, 212 kat. isk-i tantermet vettek el az áll-i isk-k céljára, ahol párhuzamos kisebbségi oszt-okat szerveztek, de azokban m-ul alig tudó g. kel. tanítók oktattak; a m. tanítóképzést 1919–35: szüneteltették. 1924: rendelettel betiltották az isk-i valláserkölcsi, ill. jámborsági egyes-eket, a →Mária-kongregációkat is. A ~i kispapok Zágrábban, Diakovárt, Szarajevóban, Spalatóban, Strasbourgban és Rómában tanultak. 1924. I: a szabadkai és nagybecskereki pp-i helynökségekkel létrehozták a belgrádi érs-séget. 1925. XI. 1: újra szervezték bizonyos önkormányzattal a kat. egyh.közs-eket, amelyeket az agrárreform, a nagybirtokos kegyúri jogok, ill. terhek révén megbolygatott. A r. k. egyh. áll.segélye aránytalanul kevesebb volt, mint a szerb g. kel. egyházé. 1926/27: költségvetési évben a szerb g. kel. egyh. (a lakosság 46,6 %) az összes egyh-i áll.segély 48 %-át, a 39,4%-ot képviselő r. k. egyh. a 23,5%-át kapta. 1929: a szerb ort. egyh., 1931: a muszlimok, 1933: a prot. egyh-ak és a zsidók helyzetét rendezték. – A papképzés megoldatlan volt, néhány papjelöltet elhelyeztek a nagybecskereki és verseci konviktusokban, de a teol-ok csak idegenben tanulhattak; 1934/35-i tanévben a 23 közül 10 Diakovárt, 3 Freiburgban, 2 Bambergben, a többiek a Pázmáneumban, Rómában, Zágrábban, Fuldában, Frankfurt am Mainban, Passauban, Strasbourgban. – 1933: Belgrádban (a m. nyelvhatártól távol) m. tanítóképzőt, ehhez 1939–41: internátust nyitottak. 1937: Szabadkán az egyetlen ~i 8 oszt-os gimn. mellett, ahol a kötelező államnyelv mellett m-ul is tanítottak, 1938. IX: →Paulinum néven kisszem-ot létesíthettek. A városok iskolaszékei, ha a telekkvi kivonattal bizonyították tulajdonjogukat az áll. okt-i isk.épületekre, amiket elvettek tőlük, a hitközs-ek azokat visszakaphatták. 1933. I: a kat-, vallás- és egyh.ellenes szokolnevelés ellen felszólaló ppkari pásztorlevél (a szerb g. kel-ek és a horv. és vend [szlovén] kat-ok közötti vita) katolikusüldözést eredményezett. 1937. VII. 23: a szkupstina 167:129 arányban megszavazta az 1920–: tárgyalt konkordátum becikkelyezését, de a szerb egyh. Szt Szinodusa a g. kel. kormánytagokat, a szkupstina elnökét s a konkordátumot megszavazó g.kel. képviselőket kiközösítette. A jug. kormány 1938. I. 20: és II. 1: tudatta a Szt Szinodussal, hogy a konkordátumot nem ratifikáltatják. – 1936: a szabadkai ap. kormányzóság egyhm. zsin-ának határozatait a Codex Baciensist csak szerb-horvát nyelven közölték (lat-ul, m-ul v. ném-ül nem). –

1938: a mezőgazd. jellegű Bácskában és Bánátban 710 földolgozó üzemben, 200 malomban, 190 téglagyárban kb. 50.000 munkás dolgozott, 35.000 kisipari műhely és 21.000 üzlet adott munkát a mezőgazdaságon kívül. – 1941. IV. 10: Horváto. függetlensége kikiáltásakor Jug. megszünésével a →versailles-i békerendszer államhatárai is eltüntek. A Honvéd Vezérkar  (ismerve a Mo. passzívitása esetén a Délvidék kb. 44.100 km˛-ét Prinz Eugen Gau-ként egyesítő Göring-tervet) a szerb repülők bombatámadásaira válaszolva, IV. 11–14: visszafoglalta D-Baranyát, D-Bácskát a Muraközt és a Muravidéket. Petrőc közs-nél az 1. gépkocsizó (páncélos) dandár egy visszavonuló jug. hadoszt. utóvédjébe ütközött (2 órás harc végén a m. veszteség: 6 halott, 32 sebesült). A honvédek 21 löveget, 13 páncéltörő ágyút és 47 gépkocsit zsákmányoltak, elfogtak 50 tisztet és 3500 katonát. Zombor határában, Verbász környékén és a Tisza-torkolat táján kisebb lövöldözés történt. A Délvidék visszafoglalásakor honvédségünk 65 halottat, 234 sebesültet; szerb forrás szerint közűlük 1435 polgárt lőttek le. IV.15: elrendelték a dínár átváltását pengőértékre, V. 6: a bácskai és az anyaországi árszínvonal kiegyenlítését. IV. 17– VIII. 16: a szegedi V. hadtestparancsnokság katonai közigazg-ának gondoskodnia kellett a közvagyon védelméről, az elhagyott földek megműveléséről, a gyárak üzembe helyezéséről. A tanítást már IV. végén újraindították, nyár közepére újjászervezék az okt-ügyet, ősszel bevezették a hazai tanrendet. Újvidéken 6 új napközi otthont nyitottak. – A Tiszától K-re, a bánáti rész ném. megszállás és katonai közigazg. alá került; ez a vidék lett a kir-párti csetnik terrorakciók egyik közp-ja. A kormány IV. 28: elrendelte, hogy az 1918. XII. 31 u. betelepített kb. 150.000 dobrovoljacnak távoznia kell Mo-ról. Nem hajtották végre; szerb adatok szerint 24.921 főt telepítettek át Szerbiába, kb. 13.000 főt internáltak, helyükre boszniai, szerémségi m-okat és 2689 bukovinai székely (csángó) családot költöztettek. A ném-ek (elméletben) Újvidéken adták át a bácskai születésű m. foglyaikat a honvédségnek. A nyáron partizánakciók kezdődtek, IX. 20: Szabadkán 24 komm-t terrorizmusért halálra ítéltek (15 főt kivégeztek). 1941. X.–XI. 21: Honv. Vezérkari Főnökség statáriális bírósága pereiben 99 halálos ítéletből 71-et hajtottak végre, ez nem rettentette el a terroristákat, XII. 13: Csurogon, XII. 17: Mozsoron, XII. 23: Sőregen gyilkoltak a csetnikek. 1941. XII. 31: az 1941:20. tc. a visszafoglalt ter-eket anyavm-jükbe kebelezte. – A bácskai ap-i kormányzóságban az egykor m-barát bunyevácok jórészét tudatos horváttá tette a szerb elnyomás. Rajic Balázst (1878–1951) a szabadkai bevonulásakor 1918 őszi pol-i szerepléséért rövid időre börtönbe zárták. V. 16 – VI. 1: Aczél Gyula (*1876) kúlai esp. lett a helynök. A nem m-barát Budanovich admin. palotája elé (védelemül is) katonai őrt állítottak, aki A. →Rotta nuncius ajánlatát elutasítva önként nem távozott Szabadkáról, amiért az VI. 1: fölmentette (Budanovich a pesti domonkos zárda lakója, majd a mátraverebélyi ferences r-házban internált, 1943: visszaengedték Szabadkára). A Sztszék V. 26: a kalocsai érs-et rendelte ap-i kormányzónak (a valóságban azt érs-i biztosként →Ijjas József vezette) – 1941. VII: a jug. agrárreform ún. juttatási részének hatálytalanításával 192.000 kh-at sajátított ki. Ennek kb. 1/3-a 62 zárt dobrovoljac telep 53.000 kh-on; a betelepített m. családok ebből 35.000 kh-t kaptak. Bukovina szovjet bekebelezése előtt Fogadjisten, Andrásfalva, Józseffalva, Hadikfalva, Istensegíts székely lakóit Józseffalva plnosa, →Németh Kálmán szervezésében hazatelepítették. Az elsők 1941. V. 10–: érkeztek a Bácskába (az utolsó vonat VI. 16: jött át a bukovinai-erdélyi határon). A hazatértekkel jöttek (jászvásári egyhm-s) papjaik: Hadikfalva esp.plnosa, Sebestyén Antal (Horthyvára lelkésze lett), kp-ja, László Antal (Istensegíts lelkésze lett), a CGH-ban végzett Demse Péter (Andrásfalva lelkésze lett), Józseffalva papja, Németh Kálmán (Bácsjózseffalva lelkésze lett) és Széll Ede (Hadikújfalu lelkésze lett); magukkal hozták bukovinai anyakveiket, kezdetben ferences és kapuc. páterek segítettek a lelki gondozásban, Istenáldáson a raguzai egyh-s Tóth Béla szolgált. A 2689 bukovinai család 13.198 székelye közül csak 466 andrásfalvi volt ref., őket az ómoravicai Roglaticán és a bácsfeketehegyi Andrástelkén és Andrásházán telepítették le. – Fogadjisten 265 hívője Magyarkanizsa külterületén települt, megőrizte eredeti nevét (1944: 288 fő). – Istensegíts 8 telepre, a legtöbben a kúlai pléb-hoz kapcsolt, a korábbi Sokolac és Emusic helyén 1942: létesített lelkészségbe kerültek, melynek neve Istensegíts (1944: 1413 fő) lett. 2 filiája: Istenvelünk (1944: 515 fő) és Istenhozott (1944: 313 fő) (a korábbi Nova Crvenka és a Bajsához tartozó Srednji Salas). Utóbbi közelében volt az új székely lelkészség: Istenáldás (1944: 1282 fő) filiáival Istenföldjével (1944: 556 fő) és Székelytornyossal (1944: 93 fő), melyek a gunaraspusztai adminisztratúra filiája, Njegosevo és későbbi lelkészsége, Milesevo, s a korábbi Sveticevo helyén voltak. A bukovinai Istensegíts népe került még Topolya filiájára, Kalkaturra, mely Adjisten (1944: 279 fő) nevet kapta, Andrásmező (1944: 597 fő) filiája lett, a Csantavérhez tartozó Istenes (1944: 885 fő) névvel a bácsjózseffalvai székely lelkészség filiája. – Hadikfalva népét D-Bácskában 10 telepre osztották szét; a legnépesebb Horthyvára (1944: 450 ház, 1895 fő), az újfutaki pléb. Stepanicevo fíliáján létesített új székely lelkészségnek 4 filiája volt: Hadikhalom (1944: 228 fő), Hadiktelke (1944: 100? fő), Hadikliget (1944: 222 fő) és Hadikszállás (1944: 236 fő) [a korábbi Tankosicevo, Novi Kisac, Veternik és Vojvoda Misié helyén]. A temerini pléb-hoz tartozó Sirig helyén alapított új székely lelkészség: Hadiknépe (1944: 201 ház, 914 fő), s ennek filiája Hadikföldje (1944: 100? fő). A bajmoki pléb. egyik fíliáján, Rátán alapított Hadikújfalu (1944: 1444 fő) nevet kapott székely lelkészség 2 filiájával Hadikőrssel (1944: 405 fő) és Hadikkisfaluval (1944: 726 fő) [előbbi nevük Misicevo és Aleksa Santi]. – Józseffalva népe, Németh Kálmán plnosával, egészében a csantavéri pléb. filiájára (Hadzicevora) Bácsjózseffalvára települt (1944: 1851 fő); ennek filiája a bukovinai istensegítsiektől lakott Istenes (1944: 855 fő). – Andrásfalva r. k. hívői 5 telepre kerültek. A nagyfényi (Zednik) pléb. fíliáján, Zobnaticán alapított lelkészségükhöz, mely Andrásfalva nevét vette fel (1944: 851 fő), 2 filia tartozott: Andrásföldje (1944: 1011 fő) és Andrásnépe (1944: 444 fő) [a volt dobrovoljac Mali Beograd és Kosicevo]; másik lelkészségük, Andrásmező (1944: 597 fő), a bajsai plébánia fíliáján, Tomislavcin létesült, ennek filiája, Andrásszállás (1944: 60 fő). Másik filiája Adjisten (1944: 279 fő), Adjistenúti-szállások (1944: 121 fő). A Bukovinából hazatelepítettek közé kb. 920 moldvai csángó is Mo-ra települt. – 1943. XII: a tornyosi pléb. akkor 2000 m. hívős filiáját Külsőjárást (Novo Orahovo) önálló lelkészséggé szervezték. 1941/42: épült a péterrévei m. tanyák Szt Imre tp-a is. 1943: Léh Mátyás (*1875) szépligeti plnos adományából a ferencesek Újvidéken rházat építtettek (amit a kapisztránus tart-tól 1960: csatoltak a zágrábihoz). A szabadkai r-ház néhány bunyevác pátere 1941. IV-: a bunyevácok lakta ter-nek Horváto-hoz csatolásáért agitáltak. →Apor Gábor vatikáni m. követ 1942. VII: P. Bello ferences generálistól r-társai fölvilágosítását, XII. végén →Luttor Ferenc 3 páter bajaiakkal kicserélését kérte. – Pancsován az 1718–(2009: is): minoriták vezetik a pléb-t.; 1904–: a sarutlan karmelitáknak Zomborban van rházuk és noviciátusuk, s övéké az ottani Szt István-tp. is. A bécsi mechitaristák egyike gondozta az örmények Újvidéken 1746: épített tp-át, 1919: hívők nélküli, 1942: 2 örmény-kat. hívőjű pléb-át; a tp-ot 1965: városrendezéskor lebontották. A Miasszonyunkról nev. Szegény Iskolanővérek temesvári rtart. nővérei tanítottak Versecen, Nagybecskereken és Nákófalván isk-ik elvesztése után (2009: is). 1919: a kalocsai iskolanővérek 21 helyen el. és polg. isk-ban, óvodákban és árvaházakban tanítottak D-Bácskában, isk-ik elvétele után is, csak futaki árvaházukat és gyermekotthonukat hagyták el. 1930: római rendelkezésre a bácskai nővérek önálló kongreg-vá alakultak, 1941. IV: visszatértek Kalocsához, visszakapták isk-ikat; a horv. nővérek Zágrábban helyezték át a kongr. székhelyét ezzel az Iskolanővérek Bácskai kongregációja bácskai és zágrábi tagozatra szakadt. 1944. XI–: rházaikat államosították, a legtöbb helyen a pléb. v. a harangozó házába szorultak, tp-i és egyh.közs. szolgálatokat végeztek. A zágrábi nővérek 1952: Nagyfényre betelepedtek, 1958: Szabadkán a Szt Teréz pléb., a ppség és a szemin. szolgálatába álltak. 1960: a bácskai tagozatot Róma a zágrábitól függetlenítve, Magyarkanizsa székhellyel, önálló rtart-nak minősítette; rházuk elvétele óta egyetlen házban élnek, s Szabadkán a Szűz Mária-pléb. kertjében építettek utóbb noviciátust és székházat. 1945–68: 5 bácskai helységen kívül Dáljára (v. Verőce vm.) is meghívták őket. 1968: 128 fogadalmas nővérük és 21 jelöltjük volt. – 1919 előtt és után a →Szalváator Nővérek vezették Óbecsén a szegényházat, 1919 u. letelepedve Nagybecskerektől Muraszombatig kórházakban, szegény- és árvaházakban a Vincés, a Keresztes és a Ferences Nővérek szolgáltak. – Középisk-i 1944: Apatinban 1940: alapított 1–4. oszt egységes (fiú-leány)gimn. 9 tanárral; Óbecsén az 1925–41: szerb áll. gimn., 1941. IX–1944. IX: m. áll. gimn., 1942: 10 oszt., 250 tanuló (18 tanárral), 1945–. szerb gimn.; Szabadkán 1941. V–: áll. gimn. 17 oszt-ban 946 tanulót, 1942: 973 tanulót (31 tanár) oktatott. 1941/42: a szerb tagozatot megszüntették. 1943/44: szerb tannyelvű párhuzamos 1. oszt-t indítottak. (1945–: Mose Pijade néven szerb és m. tagozatú gimn.). 1942. IX.–1944. V: újra indították a piar gimn-ot, internátussal – 1941. V–1944. IX: m. leánygimn-ban 1941: 376 tanulót, 1942: 421 tanulót (22 tanár), 1944: 27 tanár oktatott. 1945: szerb isk. lett. Az 1907: alapított keresk. középisk. 1941–44: egységes középk., 1944: 12 tanárral. 1941–44: a Miasszonyunk kalocsai isk.nővérek tanítónőképzője internátussal 180 leány részére, 1944: 20 tanárral. – Újverbászon 1941–44: a gimn-ot 2 önálló intézménnyé alakították, 8 oszt-lyal. A m. nyelvű áll. gimn (Szt Imre nev. int-tel) 1942–44: 190 tanuló (17 tanárral) 1945: szerb tanny. isk. lett. A ném. tanny. alapítványi gimn. 309 tanuló 20 tanárral. Alapítványi ném. egységes gyermekmenhelyvez. tanulóotthon 120 fiú, 100 leány férőhellyel 21 tanárral. – Újvidéken 1941. V. 26–1944. IX: m. tanny. áll. (v. kir. kat.) gimn. (a szerbet kötelező tárgyként oktatták), 1941: 592 tanuló (16 tanár), 1944: 659 tanuló (27 tanárral); 1942: alapított Keleti Keresk. Főisk. 14 tanárral, 10 lektorral és 80 férőhelyes Kőrösi Csoma Sándor Diákotthonnal. 1941–44: áll. szerb tannyelvű egységes (v. ortodox) gimn. 8 fiú és 8 leány oszt-lyal 1942: 657 tanulóval (25 tanárral), 1944: 30 tanárral. Az 1925. VIII. 15: 6 oszt-lyal megnyitott, 1941. IX. 15–1944: 9 oszt-lyal m. áll. leánygimn. 1942: 301 tanuló (17 tanárral), 1944: 28 tanár oktatott. Az 1907: alapított keresk. középisk. 1944: 21 tanárral. Gép és építőipari középisk. tanulóotthonnal 1944: 12 tanárral. 1941: alapított tanítóképző internátussal, 1944: 19 tanárral. Zentán 1941. V. 26– 1944. IX: 8 o-os áll. gimn. 358 tanulóval, 1942: 451 tanuló (20 tanárral), 1944: 26 tanárral. 1945–: szerb és m. tagozatú Mosa Pijade gimn. Zomborban 1941. V. 12–1944. IX: m. tannyelvű egységes gimn. 16 o-ban 1942:: 634 tanulóval (29 tanárral). 1945–:szerb és m. tagozatú gimn. Az 1888: alapított keresk. középisk. 1941–44: áll. fiú középk., 1944: 16 tanárral. 18 tanárral. –

1941. VII–X: a Bácskában a kir-párti csetnikek v. komm. partizánok (a nemzetk. hadijog szerint törvényen kívüli orgyilkosok) 35 szabotázst (gyújtogatást, vonatkisiklatást), elfogott csendőr/honvéd járőrök megcsonkítását, halálra kínzását, lesből lelövését stb. hajtották végre. VII. 24: Zsablyán 4 helyen, VII. 26: újabb 2 pontján gyújtották föl a betakarított termést. VIII. 15: Szabadkán a 5 gyujtogatót ítélt el a rögtönítélő bíróság, IX. 22: Újvidéken megsebesítettek 2 csendőrnyomozót, X. 5: arko Zrenjanin (1947–: Nagybecskerek névadója) agyonlőtt egy m. határvadász őrmestert stb. Megtorlásaként (ném. közreműködéssel) D-Bácskában 1942. I. 20–23: partizánvadász razziákat tartottak (→újvidéki razzia), melyben m. adatok szerint össz. 3340 (2550 szerb, 743 zsidó, 11 m., 36 egyéb nemzetiségű, köztük 2102 ffi, 792 nő, 299 idős és 147 kiskorú [22 é. aluli]) igazolvány nélkülit, mint partizánt lőttek agyon (utána a partizánkodás eljelentéktelenedett). Az elkövetők 1943: a bírósági ítélet elől a Nagyném. Birod-ba szöktek. –

1943. XI: 29–30: Jajcában (Bosznia) a komm. Jugoszlávia Népi Felszabadító Tanácsa (AVNOJ) a szöv-i áll-ról döntött, melyben ~ (Autonomna pokrajina Vojvodina) és Koszovo-Metohia Szerbián belüli autonóm tart., (ezt 1945. XI. 29: az alkotmányba foglalták, alapelve a népek önrendelkezési joga, beleértve az elszakadás v. a más népekkel való egyesülés jogát is; 1946. I. 31: kihirdették). Jugoszlávia Szöv-i Népközt-gá alakításakor D-Baranyát Horváto-hoz csatolva, elválasztották a ~tól, a szerbség erősítésére Szerémség 2 körzetét ~ba kebelezték, ~ önkormányzatot kapott, székhelye Újvidék (Novi Sad). A „népfelszabadító hadsereg” 1944. V. 13: J. B. Tito (1892–1980) alakította Népvédelmi Osztálya (Odeljenje za zatitu naroda - OZNA) irányította és végezte a nem komm. ellenfelei kiírtását folyamatosan, még a hatalom átvétele előtt (pl. VIII. 7: a csáktornyai akciójukban 68 lakost hurcoltak el). A szovjet előretörés miatt 1944. IX. 15 u. a m. közigazg-t kivonták a Délvidékről, X. 4: Ferenc-csatornától D-re levő ter. kiürítették. A „német vér kimentésekor” VIII. végétől a Bánátból, X. 7–: D-Baranyából, a Bácskából ném. katonaság szervezte a svábság kimentését állataikkal együtt, a Dunántúlon át a birod-ba (a tervezett 215.000 helyett kb. 110.000-et sikerült áttelepíteni). – X. elején a komm. partizánok kivégezték a Csonoplya külterületére telepített Babapuszta (1944: 86 lakos) 20–42 é. m. férfiait, 17 embert [1945: korduni harcosokat telepítettek oda]; ennek hírére és részben rádiófölszólításra a székely telepesek fölkerekedtek, a Dunán átkelve Zala vm-be menekültek. Ott érte őket a háború vége s onnan költöztették őket Baranya és Tolna vm-be, Bácska ÉNy-i szögletébe az elmenekült v. az 1947: kitelepített svábok helyére (→svábok kitelepítése). Az oroszok nyomában érkező partizánok X. 14: elfoglalták Szabadkát, X. 20: Zombort, X. 22: Újvidéket (ahol a M. Közművelődési Szöv. kb 1200 tagját a sportpályán legéppuskázták). X. 23–: Szabadkán 424, a környező 17 településen 852 főt öltek meg. X. 27: Temerinben kijárási tilalom alatt kezdték az öldöklést, X. 29: a tp. udvarára öszegyűjtött 2700 16 é. felüli ffiból 220-at, XI. 9: Zentán 65 főt, Zsablyán 395, Csurogon 498 (köztük 15 makói leventét), Szenttamáson 503, Szivácon 66 főt lőttek agyon. XI. 2: Bajmokon a „borzalmak éjszakáján” 229 főt (köztük 85 svábot) gyilkoltak meg, akikkel kivégzésük előtt a Talpra magyart szavaltatták. Partizáncsapatok a csonka-mo-i Maros-szögben és É-Bácskában is fosztogattak, embereket raboltak, a szegedi pályaudvarig hatoltak, s néhány óráig tartó élelmiszer- és ruhazsákmányolás után vonultak vissza. J. B. Tito 1944. X. 17–1945. II. 1: katonai igazgatása és a „nép- és osztályellenséggel való leszámolásra” intézkedő rendelete „a ter-ek délszláv jellegének megőrzésére” törvényesítette a népirtást, melyben Mose Pijade (1890–1957) főideológus, „a bosszú angyala” irányította az uszító propagandát. Lemészárolták a horv.–m. nyelvű Tavankút plnosát Berger Antalt (1884–1944), a m–ném. nyelvű Ószivác admin-át a Plank Ferencet (1885–1944), Óbecse apát-plnosát →Petrányi Ferencet (1879–1944), a csurogi Dupp Bálintot (1883–1944), a tóthfalui Szabó Dénest (1893–1944), a horgosi Virág Istvánt (1861–1944), a martonosi Werner Mihályt (1883–1944), Péterréve plnosát, →Takács Ferenc (1894–1944) ogy. képviselőt, a 3 nyelvű Palona kp-ját, Novotny Józsefet (1908–1944), Mohol plnosát Varga Lajost (1891–1944). Iregen [Irig] (v. Verőce vm) Gencel Pál (1917–1945. I. 26)  szabadkai kp-t. A szávaszentdemeteri (Sremska Mitrovica) börtönben halt meg Haug Antal (1890–1945. VII. 15.), a 3 nyelvű csonoplyai admin.; a SzU-ban internáltként Scherer Lőrinc (1912–194?) a m–ném. nyelvű Cservenka admin-a. –

1944. XII. 20: Szabadkán Budanovich pp. ap. kormányzó, 1946. VI. 13: Bácska kinevezett ap. kormányzója. Új alapításként 1945: Martonos-Kőröspart (Mala Pijaca) tp-át fejezhették be. A szabadkai Szt Péter parókiát kpnájával együtt 1944: légitámadás lerombolta. Az 1942: kb. 8000 g. kel. és 3300 m. r. k. lakójú Csurognak 1944. X. 23: a papját, házaikban a m. lakók tucatjait ölték meg a partizánok (a többi m-t 9 hónapig a →jareki koncentrációs táborba zárták), 1948: a tp-át lerombolták, pléb. épületét elvették. Az elnéptelenített m. nyelvű lelkészségek: Mozsor (tp-át 1949: rombolták le; 1968: megmaradt 15 hívőjének kis kpnát hagytak az elidegenített pléb-épületben). Zenta belvárosi, 1914–: építeni kezdett, de 1949-ig be nem fejezett hatalmas új tp-át széthordták. A ném. nyelvű Gádor (Gakovo) tp-ának és 2 kpnájának 1947: csak romjai maradtak, uígy a kerényi (Kljajicevo) pléb. 6 kpnájának. Lebontották Szentfülöp (Backi Gracac) tp-át, 1946: a szilbereki (Backi Brestovac) kálvária kpnáját és stációit, 1948: Wekerlefalva (Nova Gajdobra) tp-át, elvették a pléb-épületet is. A 3 nyelvű Bácsszentiván (Prigrevica) 3 kpnáját, a 3 nyelvű dunabökényi (Mladenovo) pléb. egyik kpnáját, Bácstóváros (Tovarisevo) tp-át, elvették a pléb. épületét, 1948 k. lerombolták a titeli Kálváriahegy kpnáját, a zsablyai (Zabljak) temetői kpnát, Újpalánka (Nova Palanka) Szt Erzsébet neogótikus tp-át is. – Az antifasiszta katonai Petőfi Brigádba belépett (bemenekült) m-okat a Dráva menti harcokban, részben fegyvertelenül vetették be, úgy, hogy hátúlról is lőtték őket (így halt meg 1945. III. 22: Bolmánynál parancsnokuk, Kis Ferenc) – A Bánátba IX. 6: törtek be a szovjet csapatok, X. 1: a 8. ~i Partizánbrigád bevonult Fehértemplomba. X. 2: elfoglalta Versecet, X. 5/6: Pancsovát, megkezdődtek a partizánok, csak szlávokból szervezett katonai örseinek (vojna stanica) vérengzései. X. 18–19: elrendelték a ném-ek és m-ok internálását, XI. 21: a svábok teljes vagyonelkobzását (a vegyesházasok, a partizánok, s a magukat nem ném-nek vallók kivételével), 1945. VIII: megfosztották őket állampolgárságuktól is. 1944 őszén Pancsován, Nagykikindán, Nagybecskereken 468 horv-ot, 211 csetniket, 137 m-t, 65 egyéb nemzetiségűt (orosz fehér emigránst) öltek meg. –

A bánáti ap. kormányzóság papjai közül azonosíthatóan Adam Antal (1908–1944.XI. 5.) szenthuberti plnost, Brunet Ferenc (1898–1944. XI. 5.) németcsernyei plnost, Eck György (1882–a szecsenfalvai gyűjtőtáborban 1945 elején), Hoffmann Leó (1902–1944. XI.) székelykevei lelkészt, Knapp József (1912–1944. X. 29.) glogonyi plnost, Kornauth József (1872–1945. VI. 27) lelkészt (a kismargitai gyűjtőtáborban), Rothen Mihály (1895–1944. X. 8.) verseci évtizede beteg lelkészt, Schummer Rudolf (1870–1944. X. 13.) rezsőházi plnost, Steigerwald Ádám (1876–1944. XI. 2.) nagytószegi plnost, Varga András (1913–1944. X. 19) tóbai plnost, Weber Péter (1884–1944. XI. 8.) károlyfalvai plnost meggyilkolták, néhány eltüntről nem tudni, mi lett a sorsa. Az ottmaradtak közül 1944–45 fordulóján kb. 40.000 lakost kényszermunkára a SzU-ba deportáltak, kb. 15–20.000 főt a partizánok mészároltak le, kb. 70–80.000 svábot 1949/50: az NSZK-ba telepítettek (a meggyilkoltak valós száma, körülményei és névsora 2009: még kiderítetlen). – A Bácskában 1944. X–1945. II: részben kínzások után, kb. 40.000 délvidéki m-t mészároltak le; az angolok által átadott kb. 35.000 horv-ot, vendet, orosz emigránst 1945. V: Bleiburg környékén s a maribori úton lőtték agyon. A horv-ok és muszlimok elleni mészárlások 1948-ig folytatódtak (különösen Ny-Hercegovinában), kb. 2–300.000 áldozattal. A szerb komm-k 1945–46: 542 horv. r. k. papot és teol-t, a hercegovinai iroki Brijeg gimn. 28 ferences tanárát lőtték agyon stb. 1946/47: kitelepítették Isztria, Fiume, Zára, s a kikötővárosok 140.000 ol. lakóját. – A Bácskában elnéptelenedett a ném. nyelvű bácsszentiváni, bácsújlaki, boróci, dernyei, dunacsébi, gádori, hódsági, kerényi, körtési, küllődi, militicsi, paripási, szentfülöpi, szépligeti és szilbereki pléb., a wekerlefalvai és újpalánkai admin., s az apatini Jézus Szíve lelkészség; a m.–ném. v. ném–m. nyelvű apatini, bácsordasi, bácstóvárosi, ósziváci, őrszállási, palánkai, regőcei, veprődi pléb-k,  a bácsfeketehegy-szeghegyi és ópalánkai lelkészségek; a m–ném–horv. bogyáni, dunabökényi és zsablyai pléb-ák. Ezek közül csak az apatini, hódsági, őrszállási és palánkai pléb-knak maradt saját papjuk, a többit a szomszédos plnosok gondozták. A bácskai ap. kormányzóságnak 31 papja menekült részben híveivel együtt Au-ba v. No-ba, 24 pap Mo-ra. – A nagybecskereki ap. kormányzóság hívőinek száma a maradék svábság 1944. XII–1945. II: internálása alatti megtizedelése után kb. 90%-ban m. lett. Elnéptelenedett lelkészségek 1947: Alsóelemér, Beresztóc, Bégafő (Klek), Bégaszentgyörgy, Csősztelek, Ernőháza (Banatski Despotovac), Écska (Pavlovo), Galagonyás (Glogonj), Istvánföldje (Supljaja), Katalinfalva, Kevepallós (Plocica), Lázárföldje, Mokrin, Nagykárolyfalva (Banatski Karlovac), Nagytószeg (Novi Kozárci), Nagygáj, Nákófalva, Németcsernye, Omlód (Omoljica), Párdány (Nincicevo), Rezsőháza (Knicanin), Szárcsa (Sutjeska), Szenthubert (Banatsko Novo-Selo), Szécsenfalva (Secenovo), Temeskutas (Gudurica), Torontálalmás (Jabuka), Torontálszécsény, Zichyfalva (Plandiste) és Zsigmondfalva (Martinica). Nem volt papja a m. és horv. nyelvű kisnezsényi curatiának sem, melyet a bókai, 1968-: a nagybecskereki pléb. gondozott. Pap nélkül maradt 1400 hívővel a magyarszentmihályi, 1300 hívővel a módosi és a nagyerzsébetlaki lelkészség, a töröktopolyai és bocsári tp., az 1918-i 62 lelkészi állomásból 1948: 27 pléb-nak volt saját papja. – 1945. I: indított Szabad Vajdaság [utóbb M. Szó] c. pártbrosúra-nyelvezetű és szellemű egyetlen m. napilap szerint a szerb képviselőház Vajdasági Főbiz-ának döntését ~nak Szerbiához csatlakozásról Keck Zsigmond és Sóti Pál írta alá. I. 27: rendelet szerint II. 15-ig a katonait polg. közigazg. váltotta föl és csak a kivizsgált és bebizonyított „háborús bűntettek” torolhatók meg (1946: is történtek nyilvános kivégzések). VII. 8: választásokat tartottak a „testvériség-egység” szellemében, Újvidéken megalakították a Jug. M. Kultúrszöv-et, IX: Szabadkán megnyitották a Vajdasági M. Színházat (1961: Szabadkai Népszínház néven egyesítették a Horvát Népszínházzal). 1945. VIII: a földreformban elkobozták az Egyh., a nagybirtokosok, m-ok és ném-ek, mint „kollaboránsok és háborús bűnösök” földjét. Kb. 65.000 szerb családot költöztettek be, a szétosztott 800.000 ha 90%-át a hegyvidékről telepítettek kapták, a m-ok a 10%-ból részesülhettek. – →Mindszenty József hgprím. 1946. VII. 17: Gyöngyösi János (1893–1951) külügymin-nek küldött irata beszámolt a kivégzésekről, a teljes jogfosztottságról, 1944. XI–1945. I: internálótáborokba zárt m-ság szenvedéseiről, a tömeges menekülésekről. „A közelmúltban hosszú szünet után csak a Szeged-Rókus állomásra 900 kiutasított család érkezett, családonként 100 kg-os csomaggal. Ezeknek is csak az volt a bűnük, hogy magyarnak születtek.” (A m-ságukért meggyilkoltak névjegyzékeinek településenkénti összeállítása csak 1996 u. kezdődhetett). A bpi hírközlést ellenőrző M. Komm. Párt a népírtás híreit elhallgattatta, szándékosan elfeledtette, a Délvidékkel kapcsolatban csak a m-ok bűneit, az újvidéki rémségeket emlegette. 1946 végéig az elszakított részekről az anyaorsz-ra menekült, elűzött 267.340 m-ból a Délvidékről 84.800 más adat szerint Jug-ból 1947. VI-ig 65.000 fő érkezett. – X. 22.–30: Újvidéken a népbíróság a razzia 9 gyanusítottját, azokat a „nép ellenségeit”, akik 1941–44: vez. közigazg. v. pol. tisztségeket viseltek, kivégeztette, ezzel megritkítva a ker. m. értelmiséget. A „háborús bűnösök” vagyonát, a ~i 922 ipari üzemből 516-ot (56 %-át) elkoboztak, a bankokat és a közlekedést s a többi üzemet 1946. XII. 5: államosították (szakmunkások nélkül, részben Montenegróba és D-Szerbiába költöztették, a földekre telepített földműveléshez nem értőknek hamarosan munkahelyet kellett biztosítani, ami távlatban piacnélküli ipartelepítést szült). – 1948. VI. 20–22: Bukarestben a Tájékoztató Iroda (KOMINFORM) árulóvá nyilvánította J. B. Titót, ennek következményeként, Rákosi (Rosenfeld) Mátyás (1892–1971) és pártsajtója Jug. elleni uszítása közben, a 621 km hosszú m–jug. határ m. oldalán aknamezőt és betonerődöket telepítettek. 1951 nyarán 430 km-es ún. fővédőőv építésébe kezdtek, a vasúti, ill. közúti kapcsolatot megszüntették. Válaszul ~ban új, m-ellenes pol. kezdődött, 1948 nyarán a fölszámolták a 1945. VII. 22: Szabadkán alakított Vajdasági M. Kultúrszöv. Elnökségét és Tanácsát, a m. „kultúrmunkások” egy részét évekre az Adriai-tengeri Goli otok (Kopár sziget) munkatáborába hurcolták. – A Bácskában Budanovich helynök Békovát, Gunaraspusztát, a zentai Szt Teréz egyhközs-et, a Bogyánban, Györgyénben, Horgosi-Királyhalmon, Keviben, Martonos-Kőrösparton alapított, az apatini Jézus Szíve, a szabadkai Kisboldogassz., Kálvária, Szt Kereszt, sebesicspusztai, sándori, kertvárosi és palicsi, s az újvidéki Szt Erzsébet és zentai Szt Ferenc tp-okhoz tartozó, általa szervezett korábbi lelkészségeket 1956: pléb rangjára emelte. Budanovich utóda, 1955: s.pp-e, 1958: ap. kormányzó a szabadkai bunyevác Matia Zvekanovic (1913–1991) idején 1958: nagyobbították a péterrévei Szt Imre, 1960–66: a temerini tp-ot, saját háza épült oratóriummal telepi külvárosinak is. 1960: a zombori pléb-t kettéválasztotta, pléb-t alapított az 1924: épült Szt Kereszt tp. mellé. 1967: lelkészség lett a futaki parókiához tartozó pirosi (Rumenka) filia, elkészült kpnája is. 1966: a gunaraspusztai m. pléb. egyik lelkészsége (Milesevo-Drljan), 1967: Rákóczifalva (Kaviló) lelkészsége építhetett kpnát, 1968: Ada(-Obornjaca) kpnáját építették, bővítették a Zenta belvárosi Szt István pléb. földszintjén lévő kpnát. 1964: lerombolták a körtési (Krusevlje) megmaradt 20 ném. hívőjének tp-át, 1965: az újvidéki örmény-kat. tp-ot, 1967: kisajátították az 1944: lebombázott szabadkai Szt Péter pléb. és kpnája telkét, így plébház és kpna nélkül maradt kb. 6000 hivője.– 1945. IX: a ~ 732 m. tannyelvű el. isk-jában 34.782-en kezdték az isk. évet, a 4 m. tannyelvű al- és 3 főgimn-ban 6.082 fő tanult; az el. isk-kban 24,6 % a m., a szerb-horvát nyelvű középisk-ban 10,16 %-a m. Szabadkán, Zentán és Nagybecskereken teljes m. gimn., Topolyán, Magyarkanizsán, Adán és Nagykikindán algimn. létezett. A m. ált. isk-ok száma 1945–65: 40.000 fölé emelkedett. 1946. X: m. tanszéket létesítettek az újvidéki Ped. Főisk-n. – 1956. XI. 4.–1957. V. 26: a m. forr. leveretése után Jug-ba (többsége a ~ba) menekült 19.181 fő (az összes 213.066 fő 9 %-a). – 1957: ~ ter. 21.700 km˛, lélekszáma 1.761.000 fő, ebből 507.000 m. – Az anyanyelven tanulást csak a kötelező el. isk-ra szavatolták, a közt-ok külön rendezhették a kisebbségi gimn-i okt-t. 1960/61: tanévben 16 m. tannyelvű középfokú szakisk-i tagozat létezett, 402 tanulóval, 1962: 149 tagozat, 3808 tanulóval. –

1963: új alkotmánnyal az áll. neve: Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság. Az 1965: meghirdetett gazd. reform utáni munkanélküliséget a Ny-Eu-ba engedett „vendégmunkásokkal” vezették le, mely a m-ság szabadabb életkörülményeit (és kivándorlását) segítette elő. A m-ság létszámát ez időtől a vegyesházasságok s a „jugoszláv” nemzetiségű utódok is csökkentették. 1965–70: évente kb. 3200–3500 m. gyermek fejezte be anyanyelvén az ált. isk-t; az elhelyezkedési lehetőségek miatt 1968/69: csupán 1998-an iratkoztak anyanyelvű középisk-ba (legtöbben szakmunkásképzőbe). 1969/70: 46.677 m. gyermek tanult ált. isk-ban, 37.915 járt m., 8762 (18,7 %) szerb-horvát tagozatra. – Az 1921-i népszámláláskor a ~ban 1.380.413 lakosból 720.306 (52,18 %) r. k., 475.485 (34,45 %) g. kel. (döntően szerb), 133.886 (9,7 %) prot. [36.000 m. ref.] – 1961 (a vallást nem kérdezték): az 1.854.965 lakosból 1.017.713 (54,86 %) a szerb – ők foglalták el a ném-ek és m-ok helyét, ezért fogyott a kat-ok száma – 442.560 (23,97 %) m., 145.341 (7,84 %) horv., 73.830 (3,98 %) tót, kb. 13.000 a r. k. szlovén, bolgár és cseh, ezért 600.000-nél (32 %) nem lehetett több a kat-ok száma. – VI. Pál p. 1968. I. 25: a bácskai ap. kormányzóságot Szabadka székhellyel a Sztszék alá rendelt pp-ség rangjára emelte, Zvekanovicot első pp-évé nevezte ki. Ő pléb. rangra emelte Tiszakálmánfalva (Budisava), Cservenka és Verbász adminisztratúrát, Torzsa, a zentai Szt Antal, a péterrévei Szt Imre-tp. lelkészségeit, a korábban Tornyoshoz tartozó Külsőjárást (Novo Orahovo), Kelebiát és Hajdújárást (Hajdukovo). Önálló lelkészség lett Káty, a Futakhoz tartozó Petrőc (Backi Petrovac), Kiszács és Veternik; a szerb telepesekkel benépesített egykori Hadikliget, a zombori Nenadics-szállás és a Nádalja, de a nagy paphiány miatt nem juthatott paphoz. A Paulinumból 1944 nyarán katonai kórház lett, 1958: államosították. 1962: a szabadkai Szt Teréz pléb. épületében rendezték be saját gimn-mal, 1965-re megépült új otthona amely más egyhm. gimn. kispapjait is befogadta. 1968: 115 növ-e közül 60 a szabadkai ppségé, 6 a nagybecskereki admin-é, ekkor a zágrábi, diakóvári és fiumei szemin-okban 53 teol-a horv-ul tanult; pedig a m. kat-ok m-ságát és kat. hitét csak a m. nyelvű liturgia erősíthette. 1964–66: a Jug. és a Sztszék tárgyalásai után aláírt jegyzőkv-ben a jug. kormány törv-el biztosította a kat. Egyh. vallási ügyeinek és szert-ainak szabad végzését, a lelkiismereti és vallásszabadságot, a pp-ök vallási és egyh-i jellegű kapcsolatainak a fönntartását a Szentszékkel. – 1968: az alkotmány-függelékkel létrehozták a Népek Tanácsát, a Szövetségi Képviselőházban ~ és Koszovó (Rigómező) tagságával. ~ képviselői 1971–: közvetlenül beleszólhattak a szöv-i pol-ba; a fejletlen ter-ek (Bosznia, Montenegró, Macedónia, Koszovó) támogatása ellentéteket szított különösen Horváto. és Szerbia között. 1960–80: a ~ részesedése a jug-i beruházásokból 8–11 %. Az egyh.- és m-ellenességet a időközönként ismétlődő, de mindig kiderítetlen, egyéni akciók jellemezték. Pl. 1970. VIII: garázdák ledöntötték a verseci tp. főbejárata fölötti Szt Gellért szobrot. 1970: a Szt István jubileumi évben Zvekanovic pp. pásztorlevelét VIII. 20: olvasták föl a tp-okban, ő celebrálta m-ul a Szt István misét a szabadkai szegyh-ban, IX. 6: a zombori kármelita tp-ban, XI. 8: Moholon, XI. 23: Újvidéken; az ünnepségek Bácskában 1971. VIII. 22: főpapi misével zárták. VI. Pál p.  1971. XII. 24: Jung Tamás nagybecskereki plnost c. pp-ké és nagybecskereki ap. kormányzóvá nevezte ki. – 1960–80: az élelmiszerek részaránya a jug. kivitelben 24 %-ról 6 %-ra csökkent, ennek többsége a ~ból származott, s ez az életszínvonalon is érzékelhető volt; 1979: Magyarkanizsán (34.000 lakos, 88,8 % m.) az 1 főre eső nemzeti jövedelem 100, Zentán (31,500 fő, 85,4 % m.) 140, Adán (79 % m.) 106, a drávaszögi Pélmonostoron (24 % m.) 121, a muravidéki Alsólendván (27,3 % m.) 102 dinár. – A ~ban az ipar 1947: 17,1, 1974: 30, 1980: 41,8 %-kal részesedett a gazd-i termelésből, 1984: az iparban 220.000 fő dolgozott. A mezőgazd. 1947: a ~ össztermékének 59, 1977: 31 %-át adta, oka a fiatalok elvándorlása és helybenmaradók elöregedése. Az 1970-es években a ~ vendégmunkások 2/3 része m. – A Vajdaság Szoc. Autonóm Tart. 1972: új ált. isk-i okt-i törv. fogadott el, 1975/76-tól új tantervet és órarendet alkalmaztak. 1976/77: a 31.397 m. iskolás Bácska és Bánát tanulói összlétszámának 15 %-a, 1981: csak 14 %-a. 1966/67. és az 1986/87. tanév között a m. ált. isk-k száma: 197-ről 127-re (35,6 %-ra), a tagozatok száma 1440-ről 116-ra (19,1 %-ra); a m. tanulóké 40.363-ról 27.308-ra (32,4 %-ra) csökkent. Az 1970-es évektől az ún. „szakirányú oktatás” bevezetése a szakmák fölaprózásával igen nehéz helyzetbe hozta a m. középisk-i tagozatokat, csökkentve a m. nyelvű középisk-i tagozatok és tanulók számát. A m-ok a szakképzettség megszerzésénél is rosszul jártak: a fizikai dolgozók kb. fele szakképzetlen maradt; csak az albánoknál volt rosszabb az arány. A gyakori változtatások fokozták az amúgy is bizonytalan helyzetet, a szülők latolgathatták, milyen tannyelvű isk-ba adják a gyermeküket, magyarba v. szerb-horvátba-e, mert nem tudhatták, lesz-e a következő évben m. tannyelvű középisk. 1987/88: 2290 m. gyerek (azok 9,6 %-a) tanulhatott anyanyelvén középisk-ban. Mirnics Károly vizsgálódásai szerint az 1989/90: tanévben az ált. isk-ok 20 %-a (kb. 12.000), a középisk. m. tanulók 34 %-a nem tanulhatott az anyanyelvén, a m. óvodások 30 %-át nem vihették m. óvodába. 1990 k. csak 15 gyermek jelentkezése után indíthattak m. középisk. oszt-t. D-Bánátban csak 4 nyolcoszt-os m. isk. volt, a Szerémségben egy sem. A tudatformáló tört. tankvek többnyire magyartalan ford-ok, a szerb propaganda adattalan, anakronisztikus munkásmozg-i szempontú, gyakran ellentmondó általánosságaival és közhelyeivel. Az irod. tankvek átpolitizáltságuk miatt inkább elrettentették a tanulókat az olvasástól. (Az óbecsei Tari István [1953–] költő szerint „Az utódállamok magyarságának árulása sehol nem volt olyan jól, olyan pazar bőkezűséggel megfizetve, mint nálunk”). 1965–85: 9559 m. szerzett felsőfokú képzettséget. 1965: a végzettek 3,2 %-a, 1975: 2,6%-a m. A m. az egyetlen jug-i nemzetiség, amelynél a 10.000 lakosra jutó egy. hallg-k száma (58 fő) elmaradt az orsz-os 86 fős átlagtól. A m-ok között 82/18 % a fizikai munkás/szellemi-dolgozó arány, az orsz-os 70/30 %-kal szemben. 1991 k. Jug-ban a felsőfokú végzettségűek 1–1,5%-a m. Szabadkán kétnyelvű közgazd-i karon 1988: 9, az építészeti karon 6 tárgyat hallgathattak m-ul. Az újvidéki Műv. Akad-án 10–12 m. színinövendéket képeztek, másutt felsőfokon csak szerb-horvátul tanulhattak. 1946: az újvidéki Ped. Főisk-n 1954: bölcsészkart indítottak, 1960: megnyitott Újvidéki Egy-en 1969. I–: Hungarológiai Int-et nyitottak 3 főállású dolgozóval, 1976: 15 főre fejlesztésekor összevonták a bölcs.tud-i karral. Burány Nándor szerint 1990: a bölcs.tud. karon 112 m. hallg. tanult; a m. tanszék előadásai és szem-ai mellett 6 tárgyat, szociológiát, politikatud-t (azelőtt: marxizmust), ped-t, lélektant, ang. és ném. nyelvet m-ul oktattak, a többi idegen nyelvet szerb „közvetítő” nyelvvel. A tört. szakosok anyanyelvükön hallgathatták a kk-i nemz-i tört-et, s az 1919–41: Jug. tört-ét, amit a hallg-k aláírásgyűjtéssel harcoltak ki. – Az 1987: hatalomra került Nagy-Szerbiát teremteni akaró Slobodan Miloevic (1941–2007) min. eln. a szerb telepes falvak 15-20.000 napidíjas tüntetőjével 1988. X. 5–6: Újvidéken „joghurtforradalmat” rendeztetett (a tüntetőknek ingyen osztott joghurtot azok „kézigránátként” a tart-i képviselőház és pártszékház falára dobálták), megbuktatta a milosevicsi alkotmánymódosítást ellenző ~i vezetőket, XI. 18: u. ez történt a 90%-ban albánok lakta Koszovóban, ahol 1989. III. 23: a tankokkal körülvett parlament megszavazta a milosevicsi alkotmánymódosítást („tankok alkotmánya”), mely III. 28: ~ és Koszovó tart. áll-i föladatait közt-i ellenőrzés alá rendelte, a tart-i képviselőházak vétójogát megszüntette; a tart-okat bekebelezte Szerbiába. 1990. I. 20: a Jug. Komm. Szöv. (JKSZ) 14. rk. kongr-án a milosevicsi elképzelést elutasító szlovének elhagyták a kongr-t. Szerbiában a komm. párt „egyesült” a Dolgozó Nép Szoc. Szöv-ével, szoc-ra változtatta a nevét, mely Miloevic elnökségével a „többpárti” választást megnyerte. 1990. XII. 23: Szlovénia, 1991. V. 19: Horváto. népszavazás után, VI. 25: (Szlovéniával egyidejűleg) kikiáltotta függetlenségét, ezzel a 2. Jug. megszűnt. III. 29: Belgrádban a 3 parlament együttes ülésén megszüntették a ~ különállását Szerbiától, VI. 18: a ~i parlament elfogadta az áll-i szintű jogait megszüntető új alkotmányt. – 1990. III. 31: Doroszlón megalakították a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) független érdekképviseleti szervezetet, célja a m-ság közösségi jogainak, a ter-i, személyi és önkormányzati autonómia biztosítása. Eln-e 1990-96: Ágoston András (1944–); 1990–96: parlamenti párt; 1994. VI. 18: tagjainak egy része a kiválva létrehozta a Vajdasági Magyar Szövetséget. 1996. XI: nem jutott be a szöv-i parlamentbe, 1996. XII–: Páll Sándor eln-kel a VMDK nem szerezte vissza befolyását. 1997. II. 22: Szenttamáson Ágoston András elnökletével Vajdasági M. Demokrata Pártot alakítottak. –

~ lakossága 1991: 54,4% szerb, 18,9% m., 8,2% jugoszláv, 5,4% horv., 3,4% tót, 2,3% ruszin, 7,4% egyéb (cigány, oláh, montenegrói, bosnyák). A „testvériség-egység” védelmezői VI. 27: a Jug. Néphadsereget a „szövetségi” határátkelőhelyek visszaszerzésére indított 10 napos „hadművelet” után visszavonták Horváto-ba, ahol 1991: kb. 582.000 (12,2%) szerb lakott. Ezek meg akarták tartani előjogaikat és vez. állásaikat, a Szerb Tud. Akad. memorandumában hirdetettek szerint: minden szerbnek egy áll-ban kell élnie, amelynek a Karlobag–Ogulin–Károlyváros (Karlovac)–Verőce (Virovitica) vonal a Ny-i határa, hiszen egy szerbhez méltatlan a kisebbségi sors. – 1990. X. 1: a tinnini (Knin-i) szerbek bejelentették önkormányzatukat, 13 kommuna (opcina) XII. 21: megalakította a Krajinai szerb autonóm körzetet. A horvát parlament XII. 22: elfogadott új alkotmánya elutasította a kisebbségi önkormányzatot. 1991. V. 12: népszavazáson a Krajinai Autonóm Régió néven Szerbia mellett döntött, a horv-okkal szembeszállva, fegyverrel védte „határait”, mivel V. 19: Horváto. a függetlenséget választotta. Szerb „szabadcsapatok” benyomultak K-Szlavóniába, VIII. 24: elfoglalták D-Baranyát, VIII. 25–XI. 18: ostrom után bevették Vukovárt (Valkóvárt), ágyúzták Eszéket, IX. 12: Zárát, X. 1–: Raguzát (Dubrovnik) és más „történelmi szerb ter-eket”. K-Szlavóniát „független” szerb ter-té nyilvánították. X 3: Szerbiában rendkívüli állapotot hirdettek ki, ami gyorsította a m-ok menekülését a ~ból. XII.19: a szerbek ellenőrizte horv. ter-ek kikiáltották a függ. Krajinai Szerb Közt-ot. 1992. I. 3: a szerb pártok létrehozták a 3. Jug-t (a szerbek és montenegróiak szöv-ét), a IV. 27: kihirdetett alkotmányuk nem említette a kisebbségeket. A 3. Jug. hadserege (melybe arányszámukat meghaladóan sorozták be a m-okat) hivatalosan „nem avatkozott be” a horv-ok elleni háborúba. I. 7: a jug. hadsereg Varasdnál lelőtte a Eu. Közösség 5 megfigyelőjét szállító helikoptert. Az Eu. Közösség 1992. I. 15: elismerte Szlovéniát és Horváto-ot, IV. 6: Bosznia–Hercegovinát, ahol az nap kitört a polgáháború. A szerbek elfoglalták a Drina Ny-i partját, IV. 9–: ágyúzták Szarajevót, hadműveletek kezdődtek a Krajinát az „anyaországgal” összekötő folyósó elfoglalásáért. Martalóccsapatok gyilkoltak és fosztogattak Boszniában. 1992. V. 30: az ENSZ keresk-i zárlatot rendelt el Jug. ellen; Belgrád az alacsony fölvásárlási árakkal életben tartotta gazdaságát, előidézve a ~i mezőgazd. válságát. 1992. XII: a 3. Jug-ban választásokon Miloevic Szerb Szoc. Pártja győzött, a nemzetk. blokád után a termelés kb. 80%-kal visszaesett, a pénzromlás az 1945/46-os mo-ihoz hasonlított, a ~i m-ok ezrével menekültek a behívók és a nyomor elől Mo-ra és Ny-Eu-ba. A ~i m-ság kb. 80%-ának bizalmát élvező érdekvédelmi szervezet, a VMDK küzdött a m-ok megmaradásáért, személyi autonómiájáért (a Ny-i hatalmak érdektelenségével). 1993. I. 22: a horv-ok visszafoglaltak a krajinai szerbektől stratégiai ter-eket, 1995. V. 1–2: Ny-Szlavóniát, VIII. 4–6: a tinnini Krajinát, ahonnan kb. 80–200.000 szerb menekült, többségük a ~ba. Az ENSZ védnöksége ellenére VII. 11: a szerbek elfoglalták Szrebrenicát, a holland „békefenntartó” csapat be nem avatkozása miatt mészárolták le annak muszlim férfiait. XI. 12: kötött erdődi szerződés szerint 2 é. belül K-Szlavónia visszakerül Horváto-hoz. XI. 22: az ENSZ fölfüggesztette az 1992. V: elrendelt a Jug. elleni szankciókat. A háborús években a katonai behívók elől a m-ok tízezrei menekültek, költöztek el és vándoroltak ki ~ból. A szerbek háborúvesztéseik után főként a ~ m-lakta településeken v. azok környékén telepítették le a menekült szerbeket, újabb és kisebb nyelvszigetekre szabdalva a m. tömböket. A polgárháborúban kb. 250–300.000 embert megöltek, kb. 1.100.000-en elmenekültek, ebből kb. 50.000-en Mo-ra, a károkat kb. 60–80 milliárd USA dollárra becsülték. A 2000 őszén hatalomra került szerb hatalom is csak részlegesen állította vissza ~ önkormányzatát; a betelepített szerbek sorozatos m-ellenes megnyilvánulásai – verés m. beszédért, kiirtásunkra uszító falfirkák, emlékmű-, tp- és temetőgyalázások mindig földerítetlenül és büntetlenül maradtak. 2006. VI. 3: Montenegró függetlenségi nyilatkozatával a 3. Jug. is megszünt. 2008. II. 17: Koszovó függetlenítése után Szerbia a versailles-i békeredszerben szerzett ter-ek közül csak a Délvidéket tarthatta meg. A ~ ter: 21.536 km2, lélekszáma 2002: 2.031.992 fő, népsűrűsége 91 fő/km2; közigazg. beosztása: É-Bánát (2329 km2, 165.881 fő), Közép-Bánát (3256 km2, 208.456 fő), D-Bánát (4245 km2, 313.937 fő), É-Bácska (1784 km2,200.140 fő), D-Bácska (4016 km2, 593.666 fő), Ny-Bácska (2420 km2, 214.011 fő), Szerém (3486 km2,  335.901 fő); a szerbiai m-ság a népességének 3,9 %-a. (→unokák zarándoklata). –

~ plébániái a →nagybecskereki püspökségben: Beodra, Bocsár, Bóka, Csóka, Egyházaskér, Erzsébetlak, Fehértemplom, Hódegyháza, Kevevára, Kisoroszi, Magyarcsernye, Módos, Muzslya, Nagybecskerek, Nagykikinda, Nezsény, Óborcsa, Ópáva, Oroszlámos, Padé, Pancsova, Sándoregyháza, Szaján, Szanád, Székelykeve, Szentmihály, Tamásfalva, Tárcsó, Tiszaszentmiklós, Tóba, Torda, Törökbecse, Törökkanizsa, Töröktopolya, Torontálvásárhely, Törzsudvarnok, Ürményháza, Versec. – ~ plébániái a →szabadkai püspökségben: Ada, Adorján, Apatin, Bács, Bácsbukin, Bácsföldvár, Bácskertes, Bácskossuthfalva, Bácsordás, Bácsszentiván, Bácstóváros, Bácsújfalu, Bácsújlak, Bajmok, Bajsa, Becse, Béreg, Bezdán, Boróc, Csantavér, Csonoplya, Csurog, Dernye, Doroszló, Dunacséb, Felsőhegy, Futak, Gombos, Gunaras, Györgyén, Hajdújárás, Hódság, Horgos, Kelebia, Kerény, Kevevára, Kishegyes, Kucora, Kula, Küllőd, Magyarkanizsa, Martonos, Mohol, Monostorszeg, Nagyfény, Nemesmilitics, Ókér, Ómoravica, Őrszállás, Pacsér, Palánka, Palona, Péterréve, Regőce, Szabadka, Szenttamás, Szilágyi, Szilberek, Szivác, Szond, Tavankút, Telecska, Temerin, Titel, Topolya, Tornyos, Törökkanizsa, Tóthfalu, Újvidék, Vajszka, Veprőd, Verbász, Wekerlefalva, Zenta, Zombor    88

D-Mo. a szerb megszállás alatt 1918–1920. Bp.,1922. – A lugosi M. Kisebbség 1924:115. (Gáj József: A r. k. egyh. helyzete Jug-ban); 1926:708. (Uő: Az SHS áll-ban élő m-ság helyzete 1924 óta); 1927:45. (Uő: A jug-i kat. kisebbségek és a glagolica); 198. (Uő: A jug. vallási és nemzeti kisebbségek és az új középisk-i törv.javaslat); 1928:649. (A névelemzés megszüntetése az S. H. S. kir-ságban) – M. Külpol. 1928/22. sz. (A kisebbségi okt. kiküszöbölése Délszláviában); 23. sz. (Kétféle állampolgárság a délszláv államban) – M. Szle 1933. V. (Bajza József: A délszláv válság); 1935. XII. (Fekete Lajos: M. kisebbség Jug-ban); 1937. XI. (Bajza József: A délszláv konkordátum); 1938. VI. (Prokopy Imre: A jug. belpol. eseményei); 1941. IX:169. (Szabados Mihály: Egy telepítés tanulságai) – Prokopy Imre: A jug. agrárreform. Lugos, 1933. – La Yugoslavie par les chiffres. Beograd, 1937:179. – Vécs Ottó: Délbaranya revíziója, Pécs, 1937. – A jug. m-ság helyzete. Fel. kiadó Pogány Béla. Bp., 1941. (M. sorskérdések) – Csendőrségi Lapok 1941. IV–1944. VIII. – Egyh. Lapok 1941. VI. (Takács Ferenc: A Délvidék) – Sántha Alajos: Bukovinai m-ok. Kolozsvár, 1942. – Kisebbségi Körlevél 1942:1. sz. (A Délvidék isk-i 1–2. r.) (Czirfusz Miklós: A visszatért Délvidék értelmiségi utánpótlása a számok tükrében) – Rehák László: A kisebbségek Jug-ban. Újvidék, 1967:266. – Scherer, Anton: Donauschwäbische Bibliographie 1935–1955. München, 1966. – Baki Ferenc–Vébel Lajos: A Petőfi-brigád. Újvidék, 1968:168. – Schmidt, J.: Die Donauschwaben 1944–1964. München, 1968. – Gergely Ferenc–Kőhegyi Mihály: A Pécs-Baranya-Baja háromszög tört-i problémái 1918–21 között. Baja, 1974:135. – Salacz 1975:105. (3. Jug.) – Frankfurter Rundschau 1982. XII. 21. [Harry Schleicher: Interjú Illyés Gyulával] – újvidéki M. Szó 1983. II. 20. (Bori Imre: Még Illyés Gyulától sem!); 1990. X. 14– (Matuska Márton: 45 nap 44-ben) – Cseres Tibor: Vérbosszú a Bácskában. Bp., 1991. – Domonkos László: M-ok a Délvidéken. Uo., 1992. – Kapu. 1992: 9. sz. (Csapó Endre: A ~ autonómiája) – M. Nemz. 1992: 269. sz. (Botlik József: „Te magyar, gyorsan költözz!” ~, 1992. ősz.), 1995: 166. sz. (Illés Sándor: A lefejezett Bácska. A délvidéki m-ság tört-e 1918-1941) – Matuska Márton: A megtorlás napjai. Uo., [1992] – Rónai András: Térképezett történelem. 2. bőv. kiad. Bp., 1993:288. – Dudás Károly: Mementó 1944–1994. Szabadka, 1994. – Leidensweg der Deutschen im kommunistischen Jugoslavien. Vol. 1–4. München–Sindelfingen, 1994. – SokcsevitsSzilágyi [1994] – Sokcsevits Dénes: D-i szomszédaink tör-e. Bp., [1994] (Népek hazája... 4.) – Balogh Sándor: Mo. és szomszédai. Uo., 1995:28. (A m–jug. lakosságcsere és a jug.–m. jóvátétel) – Csuka János: A délvidéki m-ság tört. 1918–1941. Uo., 1995. – Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva. Uo., 1995. – Századok 1996: 6. sz. (Föglein Gizella: M. jug. népcsereegyezmény tervezet 1946) – EH III:726. – Bács-Kiskun m. múltjából. Kecskemét, 1998:263. (Adatok Budanovich Lajos pp. tevékenységéhez a Délvidék Mo-hoz kerülésének időszakában. /1941–44./ [Közread., bev. és jegyz. ell.] Merk Zsuzsa; Az esztergomi Prím. Levtár 7455/1944. jelz. dok.) – Szabadka közs. II. vh-s áldozatainak névsora. Imenik zrtava drugoj svetskog rat na podrucju Suboticke opstine. Szabadka, 2000. (Bácsország kvek 6.) [7032 névvel, ebből kb. 1600 m.] – Rubicon. 2001: 57 (Hornyák Árpád: Baja, Bácska, Baranya. Szerb követelések a békekonferencián); 2009. 5. sz. (Délvidéki tragédia) – Havi M. Fórum 2002: 4. sz. (Gazda József: ~. M. szórványok.) – M. Fórum 2009. III. 26.- (Csurka Dóra: Trianontól – Trianonig ... cikksor.) – Kisebbségpol. és határon túli m-ság. [Bp.], 2004:43. (Tomcsányi Kata: A ~ jelene a múlt tükrében) – Gulyás László: Két régió, Felvidék és ~ sorsa az Osztr.–M. Monarchiától napjainkig. [Pécs], 2005. – Britannica Hung. 2008. XIX: 746.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.