🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > V > Valerik
következő 🡲

Valerik, Szt (†Amiens mellett, Frankföld, 622): szerzetes. – Gyermekkorában juhokat őrzött, saját szorgalmából megtanult olvasni. Ktorba lépett, tudós szerz. lett. A mai Fro. ÉK-i részén misszionált. Sírjánál sok csoda történt, tp-ot, ktort, később egész várost (Valéry) építettek. – Ü: ápr. 1. **

Schütz II:6.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.